Tampa a villámok városa. Nem véletlenül hallgat a helyi jégkorongcsapat a Tampa Bay Lightning névre. Egy kimutatás szerint ebben a városban láthatjuk egy év során a legtöbb villámot az Egyesült Államokban. Majd fél óra után egy ilyen villám vetett véget a Bucs első tréning napjának.

Az ezt követő napokban aztán már természetesen többet foglalkoztak a játékosok a labdával, mint az időjárással. A fontosabb események a következők voltak:

Josh McCown és Mike Glennon először 7 a 7 ellen majd 11 a 11 elleni játékban gyakoroltak. McCown jól mozgott és adott is egy gyönyörű passzt két védőjátékos között egyenesen Lavelle Hawkins kezébe. Glennon már nem volt ilyen éles, az első napon a széleket kimondottan pocsékan játszotta, hiába állt ott Mike Evans. A pálya közepét azonban Robert Herronnal kiválóan uralták. Egyértelmű most már, hogy McCown az első számú irányító és ezt Lovie Smith is megerősítette.  Már csak azért is mert bár Josh alacsonyabb, mégis a sok év rutinja miatt sokkal könnyebben és természetesebben látja át a pályát és a játékot mint ellenlábasa.

A támadófalban Nicks távozása után megindult helyéért a nagyüzem. Jamon Meredith ezt olyan komolyan vette, hogy egy ízben dehidratáció miatt el is kellett hagynia a pályát.

Doug Martin rendkívül gyorsan mozgott, irányváltásai szinte követhetetlenek voltak.

A futóknál visszatért teljes erőbedobással régi kedvencünk Doug Martin s azonnal minden kétkedőt meg is győzött róla, 100%-os állapotban van. Rendkívül gyorsan mozgott, irányváltásai szinte követhetetlenek voltak. Charles Sims visszahordásokat gyakorolt és mindenkit elképesztett őrületes sebességével. Nagyon gyors lábbal végezte a feladatokat, messze gyorsabban, mint tavaly Eric Page. Ezt gyakorolta később Jeff Demps is és a gyorsaságra itt sem lehetett panaszunk. Jól teljesítette a rá bízott feladatokat Bobby Rainey is így elmondható, hogy a futóknál egy nagyon komoly mélység bontakoztatja szárnyait. Lehet, hogy ebből tényleg sok futás lesz? Egy név azonban hiányzik. Mike James az, aki úgy látszik nehezen veszi a sérülésből visszatérés komoly akadályát. Teljesítménye alapján még az 53-as roster is kérdőjeles.

A fullback pozícióban Javorskie Lane tűnik a befutónak, hisz erősebbnek bizonyult Lonnie Pryor-nél.

A csapat legvisszafogottabb teljesítményét mutatták be az első napokban szélső elkapóink. Mike Evans-nél is látszik, hogy nem ura még teljesen a szituációknak, azonban nálam szakavatottabbak is azt mondják látszik a srácban a hatalmas potenciál és ez ki is fog jönni. Most leadott pár kilót, így a vezetőedző által kért sebesség is megvan. Jó hír azoknak, akik tavaly megkedvelték Tim Wright-ot, hogy ő is feltűnt az edzésen. Igaz ezt a széleken tette, de gyorsan be is bizonyította, hogy bizony itt is van keresnivalója. Kiváló formát mutatott, így a két ikertorony mellett a széleken úgy tűnik akad egy harmadik is. Mutatott pár szép elkapást még Tommy Streeter is, azonban ezzel párhuzamban több könnyűnek tűnő labdát is elejtett. Pedig magasságához képest (1.93cm.) ő is pimasz gyors. A tábor talán eddigi legkiábrándítóbb teljesítménye fűződik az apró Skye Dawson nevéhez, aki lényegében egy rábízott feladattal sem tudott megbírkózni eddig.

…azt mondják látszik a srácban a hatalmas potenciál

Tight end-jeink is gyakorolnak. A legtöbb feladatot Luke Stocker végzi, aki úgy néz ki erőben messze társai előtt van. Austin Seferian-Jenkins méretéhez és atletikusságához képest kissé visszafogott, akár csak a korábbiakban említett, idén draftolt szerzemény Evans. Persze neki is vannak jó pillanatai és az ő személyét illetően is lehetnek derűsebb sejtéseink a jövőre nézve.

A védelmet a védőfallal kezdjük, ahol egyértelműen a táborba köntösbe érkező Gerald McCoy az ász. Bár eddig még nem tette oda magát igazán, Lovie Smith különféle nyájas, egy mondatos nyilatkozatokkal próbálja kenegetni a játékos hiúságát. Gondolom egy mindenkinek megfelelő közeli szerződéshosszabítás reményében. Aki azonban nagyon is odateszi magát az nem más mint Steven Means. A tábor eddigi legkellemesebb meglepetését okozza teljesítményével. Nem mondható viszont ez el Adrian Clayborn-ról, aki kifejezetten lassúnak tűnt és a gyakorlópárnák is okoztak neki némi zúzódásokat. Persze ezzel nem volt egyedül. Mint ahogy azzal sem, hogy William Gholston sem tűnt szélsebesnek. Ő azonban legalább hosszú kezeit kihasználva már észrevétette magát egy passz levédekezéssel.  Da’Quan Bowers barátunkat kipróbálták középen is. Nem volt maradandó élmény ez sem állítólag.

A táborba köntösbe érkező Gerald McCoy az ász!

A linebacker sornál Mason Foster is komolyan veszi a feladatát. Még súlyt is dobott le, hogy gyorsabb legyen. Egyértelműen jobban teljesít, mint Dane Fletcher. Bár az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy Jeff Demps egy passzt lekapva, nagyon csúnyán hintába ültette egyszer Fostert.

A hátsó alakzatokban is van meló. Cornerback pozícióban Alterraun Verner összeszedett valami kisebb nyavalyát, így a legtöbbször a Leonard Johnson-Mike Jenkins duó mutatkozott a széleken. Azért Vernernek is volt egy gyönyörű védekezése Russell Shepard-on. Danny Gorrer valami szélvész gyors volt és könnyen megörökölheti a távozó D.J. Moore-tól a nickelback pozíciót. Az már lényegesen rosszabb hír, hogy Mark Barron mozgásán az látszott, mintha sérülés zavarná. Reméljük nem ez a helyzet!

Ezek tehát a hírek. Vegyes a kép. Hogy ez kit derít fel vagy kit szomorít el egy-egy kedvenc kapcsán, azt már mindenki maga érzi. Azért van még hátra idő, lehet a játékot csiszolgatni.

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com