Harc a Bucs kulcsfontosságú pozícióiért

A holnaputáni napon elkezdődik a holtszezon érdemi része, és srácaink edzőtáborba vonulnak. Bár számomra, és talán mások számára is meglepő módon, több, nagyobb, amerikai futballal foglalkozó szakportál is eléggé hátrasorolt minket a különféle erősorrendeket tartalmazó listákon. Pedig a csapat idei kerete eléggé szemrevaló.

Akad azonban három kulcspozíció, melynek a sorsát még nem határozták meg, és bizony ezek is el fognak dőlni majd az edzőtáborban. Az elkövetkezendő írásban, vegyük sorra ezen három pozíciót, valamint, hogy vajon mi várható a jövőben.

Offensive guard

0722_1ana

A nagy tisztogatás után, Lovie Smith szépen rendbe rakta a támadófalat, azonban egy nagyon fontos kérdés továbbra is nyitott. Ez pedig az egyik guard pozíció. A legnagyobb talány ezzel kapcsolatban továbbra is Carl Nicks, aki a csapathoz kerülése óta, alig tudott érdemi munkát végezni szinte. Az All-Pro guard először lábsérülést szenvedett, majd MRSA fertőzést kapott, melynek szövődményeivel még ma is küzd, miután átesett jó pár műtéten is. Már az OTA fizikai részén sem vehetett részt, pedig Lovie Smith korábban megjegyezte, hogy csak olyan játékos lehet a keretben, aki kész arra, hogy teljes erőbedobással részt vegyen az edzőtáborozáson. Itt a dolog kicsit meghazudtolja önmagát, hisz Carl Nicks immáron kb. két éve nem került fizikai kapcsolatba a futball nevű játékkal.

Még Carl Nicks szereplése esetén is gondban lennénk, hisz mellette a legtapasztaltabbnak mondható játékosunk Jamon Meredith, akinek voltak már tavaly is szép mérkőzései, de nehézségekkel is küzdött bőven. Aztán itt van Oniel Cousins, aki ugyan szoros ismeretséget ápol a támadófal edzőjével, hisz korábban közösen dolgoztak együtt a Cleveland Browns csapatánál, azonban Cousins játéka finom szavakkal élve is nagyon pocsék. Elég erről annyi, ahogy már korábban is említettem, hogy az SB Nation, Cleveland Browns csapatával foglalkozó bloggere, azt írta róla, hogy “a legrosszabb játékos, akit valaha láttam.” Ez több, mint nem biztató. Aztán itt van a szerzeményünk, az idei draftról. Az ötödik körös Kadeem Edwards, valamint a második éves Patrick Omameh, aki annak idején le nem draftolt szabadügynökként került a ligába. Az ő teljesítményük egyenlőre kérdéses. A mini-camp során mindketten játszhattak az első számú csapattal. Ám ott ugye, a kemény fizikai kontaktusok elmaradtak. Így az igazi tudásuk, itt az edzőtáborozás során fogja megmutatni magát, a szakmai stáb számára.

Baloldali defensive end

0722_3ana_clayborn

Miután az idei holtszezonban aláírtunk Michael Johnsonnal, a jobb oldali defensive end pozíciója kérdés sem lehet, azonban a másik oldalon annál több problémát szült a dolog, és kérdést vetett fel természetesen. Magát a tudást nézve, Adrian Clayborn lehetne a legmegfelelőbb személy számunkra, aki három évig egyértelműen kezdő játékos volt jobb oldalon. Azonban most meg kell küzdenie a kezdő pozícióért neki is. Hisz bal oldalt játszani merőben más, mint a jobb oldalon. Sok szakértő szerint pedig ebbe bele is fog törni Clayborn bicskája. Másik kezdő potenciállal rendelkező játékosunk Da’Quan Bowers, aki kezdő játékos volt a pozícióban egy darabig, ám már a tavalyi edzőtáborozás során sem sikerült meggyőznie, az akkori Schiano féle gárdát, hogy neki ott is van a helye. Nem segített rajta, hogy folyamatosan sérülésekkel bajlódik, ráadásul a holtszezonban is átesett egy térdműtéten, és már az OTA ideje alatt sem tűnt 100%-osnak. Bowers-nek minden erejére szüksége lesz, hogy megkaparintsa a kezdő pozíciót, ám amíg ilyen társaságba keveredik a rehabilitáció, és az erőnléti edzések helyett, addig valljuk meg, nem sok esélye van rá.

A tavalyi drafton a ramaty secondary mellett próbáltuk kissé erősíteni a pass rush-t is, ahogy a késői körökben még tőlünk futotta. Ekkor érkezett hozzánk Steven Means, és William Gholston is. Means mint defensive end, és mint linebacker is munkálkodott az egyetemen, az idei OTA-n pedig mutatott szép dolgokat. Végül pedig ott van az a William Gholston, akiről több dicsérő szót is ejtettünk már idén, és többen is vagyunk, akik szeretnénk őt a bal oldali defensive end pozíciójában látni. Hisz miután a tavalyi, nem túl szépre sikeredett szezon vége fele több játéklehetőséget kapott, egyáltalán nem okozott a Buccaneers szurkolók számára csalódást. Azon külföldi szakportálok szerint, akik vannak olyan szerencsés helyzetben, hogy ott lehetnek a csapat nyilvános edzésein, Gholston technikája továbbra is kiforratlan, valamint sebessége is hagy kívánnivalót maga után. Sokkal inkább hasznát venné egy NFL csapat afféle hybrid defensive endként.

A harmadik elkapó

0722_4ana_herron

Azt hiszem a kezdő elkapóink személye senki számára sem lehet kétséges. Vincent Jackson, ésMike Evans. Mögöttük azonban hatalmas a káosz. Jelenleg így néz ki az a bizonyos roster V-Jax-ék mögött: Skye Dawson, David Gettis, Lavelle Hawkins, Robert Herron, Louis Murphy, Chris Owusu, Eric Page, Solomon Patton, Quintin Payton, Russell Shepard, Tommy Streeter. De vajon melyikük nyeri a melót, és ki lesz a harmadik számú elkapó?

A legnagyobb tapasztalattal Louis Murphy rendelkezik, és Lovie Smith őt játszatta a legtöbbet az OTA során is. David Gettis is tehetséges játékos… lehetett valamikor a sérülései előtt. És máris megérkeztünk az idei draft hatodik körében választott játékosunkhoz, Robert Herronhoz. Őt biztos többet látjuk majd a pályán slot receiverként, főleg, hogy tudjuk már egy ideje, hogy Lovie Smith, és az új edzői stáb, a sebességét keresni minden pozícióban. Robert Herronnak pedig nagyon is van.

Aztán ott vannak az olyan játékosok, mint Chris Owusu, vagy akár Tommy Streeter, akik atletikusak, de nem bírnak túl nagy területet bejátszani. Az edzőtáborozás, és a felkészülési meccsek végére, már azt is tudni fogjuk mely játékosokat fogják új edzőink preferálni ezekben az egyenlőre még kérdőjelet produkáló, kulcsfontosságú pozíciókban.

bucsbejegyzesbanner_1.jpg

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com