2015. Előszezon, 3. hét

Cleveland Browns vs. Tampa Bay Buccaneers 31-7

… avagy rosszul csinálod. Legalábbis nekem valahogy nem jutott jobb szó eszembe, amikor címet akartam adni ennek a bejegyzésnek. A Tampa Bay Buccaneers ugyanis több szempontból is csúnyán elvérzett a főpróbának is mondható, harmadik felkészülési mérkőzésen. Van az úgy, hogy meg akarod mutatni, készülsz rá, végül bárhogy is próbálod, csak önmagad bohózata vagy.

Valahogy így lehetne jellemezni a tegnap a pályán látott Kalózokat. Jameis Winston az előszezon első meccsén fejfájásra adott okot sokaknak, majd múlt héten bebizonyította, hogy egyáltalán nem kell őt félteni. A harmadik hétre pedig mintha szándékosan mixelte volna az előző két hét teljesítményét. Hisz egy-egy megmozdulásánál az ember fellélegzik, hogy jó lesz ez. Majd a következetlen játékát látva egyszerűen a fejét fogja, és valahogy a múlt évi 2-14-es mérleg árnyékát érzi a feje fölött.

Persze okolhatjuk itt ismét a támadófalat is, mely már oly sok csalódást okozott nekünk, és persze most sem volt ez másként. A Cleveland Browns azért elég tisztességes védőfallal rendelkezik, a Bucs támadófala pedig megmutatta, hogy az ég adta egy k***a világon köze nincs egy elit védőfal feltartóztatásához. Ali Marpet szabályosan szenved, ha pass protectionről van szó. Cherilus is jött, csak nem tudja minek. Azt, hogy Gilkey mit csinál a pályán, szerintem még maga Warhop sem tudná megmondani. Pedig nem ártana ha valaki már megkérdezné tőle, miért nem lehet egy támadófalat másfél év alatt sem összetenni!

Köszönhetően a nagyszerű egyéni teljesítményeknek tehát Winston 4 sack-ket is kapott a meccsen. További kettőt pedig Glennon is. A futójáték, pedig ugyan nyögvenyelősen indult, ahogy az egész mérkőzés is, azért Doug Martin ma is mutatott valami szépet. És 19 yardos TD futásának köszönhetően megszerezte a Bucs egyetlen pontjait a mai estén.

Jameis Winston: 6/15, 90 yard, 0 TD, 1 Int

A védelemre továbbra sem lehet panasz. Bár a pass rush ma is váratott magára. Zsákolást pedig csak egyszer láttunk a meccsen, ettől függetlenül ez a csapategység bele tette ismét a magáét. Bár az eredmény nem ezt tükrözi. Itt azért halkan meg kell jegyezni, hogy a Browns egy szerzett hatpontosáért a speciális egységünk volt a felelős. Hisz a tavalyi évhez hasonlóan elhibázott szerelések tömkelegével segítették hozzá mindjárt a mérkőzés elején Travis Benjamint (WR) egy 53 yardos, TD-t érő punt visszahordáshoz. Majd kicsivel később a Jameis Winston által szerzett interception miatt juthatott három ponthoz mezőnygólból a Browns offense.

A speciális egység teljesítménye ezzel együtt is hagy maga után némi kívánnivalót. Hisz az engedélyezett punt return TD mellett büszkélkedhetnek a fiúk két kihagyott mezőnygóllal is. Connor Barth 43 yardról hibázott. Majd Patrick Murray 44 yardról durrantott mellé. Arról pedig már nem is beszélve, hogy mennyi visszahordó tehetséget draftoltunk különböző egyetemekről. Még is a legnagyobb jóindulattal is csak átlagosnak tudja az ember nevezni az egészet.

A védelem játékát tényleg jó volt nézni a mai napon is. Nem győzzük már kiemelni Kwon Alexandert és az ő játékát. De tényleg messze a fiatal újonc a legjobban teljesítő játékos ebben a csapatban. Öt szerelése mellett neki sikerült egyedül bemutatnia egy jó nagy durranós sack-ket, a Tampa tavalyi irányítójának, Josh McCownnak a sérelmére.

A kezdők ugyan a mai találkozón végigjátszottak több mint két negyedet, azonban a safety-ket már idő előtt el kezdte forgatni Lovie Smith. Így történhetett, hogy a McDougald – Wright páros helyett már idejekorán lehetőséget kapott D.J. Swaringer, és a sérüléséből most felépülő Chris Conte is. Így pedig a defensive back-kek játéka teljesen színtelenné, és szagtalanná vált. Conte kihagyta majd az egész felkészülési időszakot, ez meg is látszott azon, hogy konkrétan fingja nincs mit is kell csinálnia a pályán. Az tisztán látszik, hogy az első számú back-kek között ott van az összhang. De a cserék között ez már bizony nincs meg. A rossz zónaváltások, és kommunikációs hibáknak köszönhetően a Cleveland még 14 pontot pakolt fel ezen rossz párosítások mellett a táblára.

Az igazság az, hogy a Bucs csúnyán felsült a szezonkezdet előtti “főpróbán”, ami engem személy szerint már csak azért bosszant mert deja vu érzés fog el. Igen, ezt már láttam valahol! Láttam már tavaly is egy bugdácsoló támadófalat, amit képtelenek az edzők rendbe tenni. Láttam már emiatt tavaly is irányítót megsérülni. Láttam zónázni képtelen, a sémát nem értő defensive back-keket rohangászni a pályán. Csak az a bibi, hogy egy egész holtszezon el telt azóta. Eltelt egy szabadügynök piaccal, eltelt egy drafttal, és eltelt töménytelen edzési lehetőséggel. Az pedig egy dolog, hogy drága szerkesztőtársam Buccaneer még mindig kalózlobogó mintájúra hímzett zsebkendőjébe hullatja könnyeit ha eszébe jut az FA időszak alatt felreppenő – ám de nem itt kikötő – szabadügynök falemberek míves armadája. De a pékné rúgja meg! Negatív látószög ide vagy oda. Csak jogosan csapunk az asztalra és kérdezzük meg a drága George Warhoppot például, hogy mi a tetves rézpöndörítő száll a kakukk jó fityulát csinálsz te itt?

És, hogy azért jó dolgokról is beszéljünk a végére, hisz azért a negatív dolgok mellett azt is kell találni. Persze Kwon Alexanderen kívül is. Hisz rajta túl is kell, hogy legyen élet. Számomra mindenképp pozitív volt, hogy végre elmaradtak a büntetések. Hisz a támadófalban végre rájöttek, hogy szabályos keretek között is péppé lehet veretni az irányítót. Viccet félretéve azért jó látni, hogy ezúttal csak két zászlót dobtak a csapatra az egész meccsen. Jó látni még, hogy a futójáték képes kiegyensúlyozott formát is mutatni. Illetve azt, hogy Vincent Jackson – hiába az évek – egyáltalán nem akar berozsdásodni, és még mindig képes 19 yardokat átlagolni egy elkapásával.

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com