2015. 4. hét,

Carolina Panthers vs. Tampa Bay Buccaneers 37-23

Tegnap este sem sikerült megszakítanunk maratoni, hazai vereségi sorozatunkat a csoport rivális Panthers ellen.

Mert miért sikerült volna immáron 2013 december 8.-a óta hazai pályán győzni? Miért ne kéne neked, mint egyszeri Bucs szurkolónak olyan beképzelt bohócok gúnyolódását tűrnöd, mint Cam Newton vagy éppen Josh Norman? Persze ha van nekik mire… Miért ne kéne már kínosan érezned magad egy egyszeri extra pont rúgásnál is, amiért ennek a csapatnak szurkolsz? Miért ne szöknének könnyek a szemedbe amikor olyan játékos mezszámát vonultatják vissza, mint Mike Alstott, olyan számokkal az eredményjelzőn, hogy még ő is elszégyelje magát? Miért ne dobná meg Jameis Winston a hatmilliomodik interceptionét már az alapszakasz negyedik hetében? Miért olyan kulcsfontosságú szituációban betliznek folyton a csapat évi 10 milliót kereső sztárjai, amelyekben megfordíthatnának lélektanilag egy – egy mérkőzéskimenetelt? Miért van az, hogy ha valaki valami jót csinál a pályán, a labda akkor is képes a hatmillió helyből, az egyetlen olyanra pattanni, ahonnan mi szívjuk meg? Ha te is feltetted magadnak tegnap este ezeket a kérdéseket, akkor állj be a tükör elé lehajtott fejjel barátom. Mert TE bizony Bucs szurkoló vagy!

Mert bizony csak a TE csapatod tud úgy mérkőzést kezdeni, hogy mindjárt a második play-ben a center Joe Hawley a saját combjának adja fel a snap-et egy jól megérdemelt fumble-ért cserébe. Kisebb csoda, hogy a Tampa Bay 21 yardos vonaláról indulva a Cam Newton vezette Panthers csak mezőnygólig jutott. Első labdavesztés pipa.

Aztán persze kedvenc, hőn szeretett csapatod a pontokat követő kezdőrúgás után ismételten folytatja a támadássorozatot! Két yard megtétele után, csapatod irányítója élből képes megtalálni az egyetlen helyet adott szituációban ahova nem lenne szabad dobni a labdát. Ezúttal pedig Josh Norman sem mezőnygóllal büntet. Jöhet a pick-six, jöhet a 10-0. Majd a sárga zászló Normanre túlzott ünneplés miatt. És ahogy Faragó Ricsi viccesen megjegyezte: “Norman meglovagolta a labdát.” De te lehajtott fejjel ülve, tudod mi az igazság, tudod hogy szó sincs itt semmiféle ügetésről. Egyszerűen meg lettél ba***va. Második labdavesztés pipa.

Na de majd most! Most eljött a te időd! Megmutatja a csapatod, hogyan is kell ezt csinálni. Bobby Rainey egy vadállat! Visszahordta a labdát egészen a 37. yardig! Te ilyenkor már úgy vigyorogsz, mintha egy nagymellű szőke kínálta volna fel magát reggelire. Hisz barátom, már korábban megtárgyaltuk, hogy te Bucs szurkoló vagy! Te már annak örülsz, hogy nem muffed punt, nem ejtették ki, nem szorultak vele a 20 yardon belülre! Te barátom valld be őszintén, hogy lövésed sincs mikor láttál utoljára kickoff return TD-ét. Lövésed sincs…

Az offense! Az offense az annyira tuti penge, az pontokat csinál! Nem vágysz te már sokszor hatpontosokra. Nem akarsz te semmi mást, csak hogy végre ne adják el, és punt se legyen. Minden vágyad teljesül amikor azt látod, hogy akár több mint harminc yardot meg tudnak tenni, hogy három pontot a táblára rakjanak. Viccelsz? Az vagy három first down! Kyle Brindza lő! Kyle Brindza betalál! És te mire gondolsz ilyenkor? Már csak egy TD-vel megy az ellenfél! Mosolyogva, elégedetten hátradőlsz, hisz még bármi lehetséges! De ó mondd barátom! Mikor fordult veled elő utoljára, hogy azért dőltél hátra, mert mi vezettünk? Lövésed sincs milyen érzés az igaz-e?

Honnan is tudnád? Te még a mezőnygólt is jól megnézed, mert attól félsz, hogy ilyet sem látsz már a meccs folyamán. És bár ne lenne igazad! De mindig az van. Kyle Brindza lő, Kyle Brindza hibázik. Hibázik 29-ről, hibázik 43-ról, hibázik extra pont kísérletnél. Elb***a ő bárhonnan. Ó apám! Amikor viszont sikerül! Amikor össze jön az az extra pont kísérlet! A szurkolók egy torokként üvöltve kelnek ki magukból! Visszaköltözik az élet a lelkekbe, és a Raymond James-be egyaránt!

A védelem hiába játszik. Hiába macskajancsi Chris Conte kiváló játéka, és formája. Hiába játssza be a pályát! Hiába jó futás ellen, hiába fedezi tökéletesen a hátsó részeket. Hiába készteti puntra a Panthers alakulatát, jön az offense, jön Jameis. Snap – passz – interception. Harmadik labdaeladás pipa.

A defense nyomul, a defense igyekszik. Melengeti a lelkedet ez a nagy elszántság. Nézed ahogy Jacquies Smith kergeti Newtont, bár sajnos sokszor eredménytelenül. Nézed ahogy Gerald McCoy földre viszi. Te már ekkor söröddel a kezedben a Sioux indiánok esőtáncát járod, még párod rosszalló pillantása sem érdekel amikor kilötykölsz pár cseppet a padlószőnyegre! Mert te apám, te egy állat vagy! Te Bucs szurkoló vagy! És ha valaki azt mondja, hogy nincs okod örömre amikor egy bezsákolást látsz hazai gyepen, hanyag eleganciával kezdesz el, Jokert megszégyenítő módon az illető pofájába röhögni.

De aztán még is elszomorodsz. elszomorodsz, mert tudod, hogy a defense nem mindenható. Tudod, hogy ha a támadóegység nem rak pontokat a táblára, akkor előbb utóbb úgy is kikap a csapatod, csak húzzák az elkerülhetetlen. És ahogy a tampai időjárás változik hatszor egy mérkőzésen esőről ragyogyó napsütésre, úgy ing meg a te hangulatod is folyamatosan. Egyébként a folytonos hangulatváltozás nem igazán utal épelméjűségre. De ezen ne bánkódj, már eleve azok sem túl jó előjelek az elmédre tekintve, hogy te ennek a franchise-nak szurkolsz! Ha pedig ezt ráadásul kevesebb, mint tíz éve teszed, akkor igazi, minden hájjal megkent gazember vagy, és minden tiszteletem a tiéd! Hisz úgy csinálod ezt magaddal, hogy még a Super Bowl győztes csapatot sem láttad!

Apropó! Super Bowl! A mérkőzés talán egyetlen értékelhető pillanatában! Ami a nagyszünet volt!Muhaha. Mindannyiunk nagy kedvencét Mike Alstott-ot beiktatták a Ring of Honor tagjai közé, és visszavonultatták a 40-es mezszámot!

A mérkőzés szünetében visszavonultatták a legendás A-Train mezszámát!

Na de ne szaladjunk annyira előre! Hisz azért történtek itt dolgok még a szünet előtt is! A labdaeladásból természetesen TD lett. Így már 17-3-ra vezetett a Panthers.

Jameis Winston viszont ezt követően végre visszapattant a nyeregbe, és megmutatta mitől 1/1 az 1/1, meg hogy hogyan döglik a légy. Félelmet nem ismerő módon adogatta szét a Carolina védelmét 80 yardon keresztül, hogy végül Doug Martin futhasson az end zone-ba. Egy tökéletes drive, egy tökéletes drive! Biztos vagyok benne, hogy ma letöltöd a meccset, és újra és újra megnézed a 80 yardos drive-ot, mert valahol mélyen te is tudod, hogy nem holnap, és nem is azután fogsz ilyet látni legközelebb.

Aztán valami elképesztő történik! Valami olyan, amitől majd megáll az eszed! Két perccel a félidő vége előtt még van idő a felzárkózásra. Van rá lehetőség, hogy kedvenc Kalózaid úgy szaladjanak ki a gyepre, mintha most kezdődne a mérkőzés! Azaz nem ponthátrányban. Bár szíved mélyén valahol ezt is elképzelhetetlennek tartod. Végül pedig nem is tévedsz nagyot. Bár a drive szép, a drive jó. El is jut a Carolina 11 yardos vonaláig, amikor már csak hat másodperc van hátra a félidőből. Igen! Ez az! Meglesz! Ordítod, ahogy az optimizmus szétárad a tested minden porcikájában. Majd Lovie Smith hét pontos hátránynál beküldi a field goal egységet. Na! Csak nem zárkózunk fel! Csapsz csalódottan térdedre. Aztán megjelenik a csalfa mosoly a szád szélén, mert tudod, hogy a távolság már bizony nincs egy TD sem. Tudod, hogy csapatod megfogja majd ezt a Panthers-t. Majd Kyle Brindza jön, Kyle Brindza lő, Kyle Brindza elmegy most már a sóhivatalba…

Na reklám… kimész, megnyugszol, hallgatod az OTP nyerő ajánlatait, kibontasz még egy habot. Nagy levegőt veszel, visszaülsz a foteledbe. Elmélázol, hogy vajon röpke másfél óra múlva a szomorú 1-3, vagy a boldogító 2-2 vár-e rád vajon?

Hát persze, hogy a 2-2 ordítod torkod szakadtából. Hisz végre a Panthers is eladja egy fumble formájában a labdát! Ezt neked Cam Newton! Szakad az eső és még a türcsidet sem hoztad! Az ellenfél 25 yardos vonaláról indulva igenis fel tud rakni a csapatom hat pontot a táblára! Aztán persze jön két rövid játék, majd egy akkora sack-ket nyal be Winston, hogy majdnem még a mezőnygól távolságból is kiszorulunk. Nem baj! Nem baj! Gondolod. Hisz legalább a szünet előtt kimaradt mezőnygólt pótoljuk, még mindig nincs veszve semmi! Majd Kyle Brindza jön… Brindza lő. Bazd meg Brindza!

Kész eddig és nem tovább! Eleged van! A Kalózhajót elátkozták! Semmi sem úgy történik ahogy kéne! A szar már megint kapott egy pofont. Ülsz teljes letargiádban, a lelked még remél… de tudod már, hogy ez a vég. De te nézed tovább, te hiszel magatokban.

Kyle Brindza kimaradt mezőnygólja után rögtön pedig ezzel kell szembesülnöd:

Hát láttál te már ilyet? Hát megtörténik ez bármely más csapat szurkolójával? Nem, nem barátom, ez kifejezetten a te kiváltságod! Már szomorkodni sincs erőd! Te már csak a padlószőnyegen hemperegve nevetsz, nevetsz az egészen. Hisz tudod, hogy ez nem a valóság! Tudod, hogy ez nem egy NFL meccs, hanem valamiféle gyenge hollywoodi bohózat. Hisz ilyet csak gondosan, előre megírt forgatókönyvvel lehet produkálni. Persze a lényegen nem változtat, hogy ez egy 57 yardos fumble recovery touchdown Ed Dicksontól.

Kitalálod a tampai offense következő pályára lépése hogy végződött? Hogy mondod? Kihagyott mezőnygól? Szeretnéd, mi te kis csacsi? Nem, nem. Jameis Winston negyedik labdaeladás pipa. Ezúttal Vincent Jackson mögé ment az átadás. Josh Norman pedig annak rendje és módja szerint meg is torolta. Fáj? Tudom. Utálod Normant? Hidd el tudom. Tévés meccs volt, és megkérdezték a haverok, hogy ezt a faszit, hogy a petlákba tudták 1/1-en kiválasztani? Hidd el tőlem is… Szerzett a Panthers újabb touchdownt a labdaeladásból? Igen, szerzett.

Jameis Winston: 26/43, 287 yard, 2 TD, 4 INT

31-10-nél a harmadik negyed közepén úgy gondolom már beszélhetünk garbage time-ról. Szart itt már bele az egészbe a Panthers. Még egy 80 yardos ajándék drive-ot is kaptunk, ráadásul bírói segédlettel. A drive végén Charles Sims tündökölt ezúttal elkapó szerepben.

Volt még két Panthers field gól, meg állítólag összesen öt labdavesztés tőlünk. De hol érdekelt ez már téged? Te már a jövő heti ellenfél meccsének eredményeit nézted. Számolgattál van-e még esély az esetleges csoport elsőségre. Nézted hogy mészárolta le az Atlanta a Houstont. És rájöttél, hogy még talán a harmadik hely sem lesz meg. Láttad, hogy nyert a Bears ezért elmosolyodtál, hogy lehet idén is 1/1 lesz. És nem a jövő évi draft tehetségek miatt örülsz, hanem, hogy az esetben tutira nem kell tovább tűrnöd Lovie Smith dilettáns bandáját. Persze itt megint elszomorodsz, hisz tisztában vagy vele, hogy két évnyi építkezés vár akkor minimum megint szeretett gárdádra. Öreg… hogy te mennyi hangulatingadozáson esel át egy sima mezei vasárnap este. Pszichológus látott már? Ja! Neked arra nincs szükséged. Te egyszerűen csak Bucs szurkoló vagy.

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com