Az előszezon harmadik hetében sikerült megszerezni az első győzelmet, városi riválisunkat tudtuk két vállra fektetni. Láthattunk szép pillanatokat, de az elmúlt héten látott problémák még mindig jelen voltak, a támadófal továbbra is szenvedett.

A futójáték például egyáltalán nem működött, az offensive line még esélyt sem adott a running backeknek, hogy bármit is csináljanak, ha pedig Manning kezébe került a labda rögtön a nyakában voltak. Nehéz megmondani mi lehet a probléma igazi forrása, hiszen tavaly legalább a passzjátékot sikerült kellőképp támogatni és azért volt mérkőzés ahol a futás is működött. Emiatt újabb esélyt kaptak a támadófal tagjai, de egyelőre csak a visszalépést látni.

A meccset nézve ami először átfutott az agyamon, hogy nincs meg az összhang, valamint a játékosoknak sem tiszta, hogy éppen mit kellene csinálniuk, túl lassan gondolkodnak. Ha pedig valaki lassú fejben, akkor a pályán is lassú lesz és az éjszaka Muhammad Wilkerson, Sheldon Richardson és Leonard Williams ellen kellett játszani. Ők olyan kaliberű játékosok akik minden kis hibát rögtön kihasználnak. A tavalyi év alapján a Flowers-Pugh-Richburg hármas jelentheti az alapot a jövőre nézve. Flowers sajnos semmit sem tudott fejlődni újonc évéhez képest, Pugh két hetet kihagyott, Richburg pedig árnyéka egy évvel ezelőtti önmagának. Az egyéni teljesítményekkel is probléma akadt, szinte senki sem játszott úgy ahogy valójában tud. Változások kellenek a következő két hétben.

Áttérve a pozitív dolgokra, az offense legjobbja Tavarres King volt. Két elkapásból két TD-t szerzett és egy end around után futott 20 yardot is. Victor Cruz és végigbírta a találkozót, egy elkapása volt. Sokat jelenthet ez, ha a következő két hétben nem történik semmi, akkor ott lesz a keretben. Sajnos az egész offense-t a támadófal gyengélkedése határozta meg.

Ellenben a védelem brillírozott. Olivier Vernon megmutatta miért kapta a nagy pénzt, végig az irányítót kergette és a futás ellen sem vallott szégyent. Viszont a kezdőknél a legjobban a Harrison-Hankins kettős tetszett. Komoly nyomást tudtak kialakítani a fal közepén, előbbi sacket szerzett, utóbbi pedig begyűjtötte a földre hulló labdát. A cserék sem voltak rosszak, Romeo Okwara tovább teper a rosterért, de most Kerry Wynn vitte a prímet. A J.T. Thomas által felütött labdát jól kapta el és egyenesen az end zone-ig nyargalt vele. Ritkán látunk ilyet egy defensive endtől.

A linebackerek legjobbja ismét Jonathan Casillas volt, de idő előtt kiszállt bordasérülés miatt. Jasper Brinkley és Kelvin Sheppard harcban áll egymással a kezdő pozícióért, nem csodálkoznék ha hol egyikük hol másikuk kapna majd lehetőséget. Ahogy már írtam J.T. Thomas hihetetlen bravúrral ütött fel egy passzt amiből interception lett. Nagy szüksége is volt erre a játékra.

A secondary-ben jár a piros pont az újonc Eli Apple-nek, aki két remek coverage-ot is bemutatott. Leon Hall viszont nem találta önmagát és agyrázkódást is szenvedett, nem lenne meglepetés ha megköszönnénk az eddigi munkáját. A cserék közül Adnrew Adams nevét érdemes felírni, akinek több jó játéka is volt, ha még egy ilyen teljesítményt mutat akár még a keretbe is odaférhet.

Rossz offense és jó defense. Ez az amit eddig el lehet mondani. Ami talán bizakodásra adhat okot, hogy ez még csak az előszezon és Ben McAdoo alatt eddig mindig csalódást keltettek a támadóink. Ennél viszont sokkal több kell, hiszen ezt a hiányosságot a védelem sem fogja tudni kompenzálni.

Forrás:

Magyar New York Giants Blog

giantsfootball.blog.hu