Ha valakinek mostanában azt mondják, hogy Philadephia Eagles, akkor valószínűleg Chip Kelly neve jut először eszébe. Ez pedig így rendben is van, tényleg ő miatta érdemes figyelni akár semleges, akár ellendrukker szemével is minket mostanság, mert 4 tétmeccs alapján bátran mondhatom, olyan játékokat láthattok az Eagles támadóitól, amit más NFL csapattól még nem. Persze, nem gondolom, hogy meg fogjátok őket szeretni, de tényleg, ha van időtök és szeretitek az amerikai futballt, nyugodtan válaszátok akkor is az Eagles meccseit, ha nem ellenetek játszunk. Hogy pedig ezt még jobban élveztétek, illetve vasárnap jobban láthassátok, hol vagyunk verhetőek igazán, szeretném nektek bemutatni a jelenlegi Eaglest.

Tényleg kötelező Chip Kellyvel kezdeném, hiszen alapjaiban határozza meg a csapatunkat. 1999 után, azaz közel 14 esztendő elteltével váltottunk főedzőt, és elég drasztikusan, hiszen a korábba Andy Reid már-már a sablonok embere volt mind játékfelfogás, mind eredmények, mind interjúk terén, addig Kelly teljesen új arc a ligában, egyéni játékfilozófiával. Mindössze 4 évig volt az Oregon Ducks főedzője, de ezalatt egy 44-7-es mérleget és egy elképesztően produktív támadósort rakott össze, mely rendre odaért a nagy BCS Bowlok egyikére. Ugyan ennek a játékfelfogásnak a töredéke látható még csak az Eagles offense által, de azt hiszem, nem bátorság kijelenteni, a következő években láthattok akár az egymás elleni rangadókon is különlegességeket tőle, mint például a 2 OT egészen az elkapókig való kihúzodása, a rendszeres up-tempo, a sok rövid, de biztos játék, amik mellé 1-1 univerzális mélységi fegyverrel az offense teljesen kiszámíthatatlanná válik. Természetesen a keret még nem alkalmas erre, illetve az edzői stáb is alakul, amiről sokat mond, hogy a tavaly decemberi egymás elleni 17. heti meccsünkön lévő stábból mindössze ketten maradtak, ők is új szerepkörben, mindenki más új arc, többen is egyenesen az NCAA-ből.

Ki kell közülük emelnem Jeff Stoutlandet, aki a támadófalért felel (az előző pár évben az Alabama egyetemen foglalkozott külön az O-Line-nal, eredményeit érdemes megnézni), és már most látszik a munkája. A Lane Johnson, Todd Herremans, Jason Kelce, Evan Mathis és Jason Peters által alkotott fal eddig mind a 4 találkozót teljesen végigjátszotta és mindenképpen a liga legjobbjai közé tartoznak. Egyedül a büntetésekkel vannak gondok, illetve passzblokkolás terén lehet őket zavarba hozni, de a RB-k munkáját a lehető legnagyobb mértékben megkönnyítik. Persze, nekik is segítség, hogy LeSean McCoy szintű futó áll mögöttük, aki idén egyelőre megállíthatatlan (futott yardokban, összesen szerzett yardokban, szerzett firts downokban is a liga legjobbja). Shady lába végig jár, a kontakt után is képes yardokat hozni, testcseleivel pedig egész LB sorokat tud hintába ültetni, valamint a 4. negyedre rendre újjáéled és a fáradó védelmek ellen 10-15-20 yardos futásokkal viszi a támadókat előre. Helyettese Bryce Brown, aki tavaly nagyszerűen szerepelt kezdőként is, illetve Chris Polk, aki múlthéten élete első futását rögtön TD-re váltotta.

Természetesen Vicket is említeni kell, ha földön megtett yardokról van szó, hiába vesztett a korral együtt sebességéből és mobilitásából, még mindig felelőtlenség hagyni megindulni. Ez a négyes így jelenleg a liga legjobb egysége, meccsenként átlag 180 yardot szereznek idén. Mike Vick persze passzaival is figyelmet érdemel, hiszen ő a csapat kezdő irányítója. Az elmúlt évvel ellentétben idén vigyáz a labdára, nem futkározik feleslegesen, konzisztensen passzol is 260-280 yardot legalább. Pedig nincs kisegítve elkapó fronton, Jeremy Maclin kiesésével nagyon egysíkú egyelőre a passzjáték, DeSean Jackson egymaga 21 elkapásnál jár idén, míg Jason Avant, Brent Celek és Riley Cooper együtt csak 27-nél. DeSean valószínűleg minden Giants fan egyik leginkább utált játékosa, ennek ellenére az idei játéka mindenki előtt fejbólintást legalább megérdemel, ő a mi Victor Cruzunk, akiben bármikor bent van egy hosszú elkapás, egy sorsfordító TD. Zach Ertz, az újonc 2. körös TE és Shady McCoy lehet még gond, előbbi egyre több lehetőséget kap és míg az előszezonban rendre voltak dropjai, azóta magabiztossá vált, megbecsüli a kapott játékidejét, utóbbi pedig chechdown, esetleg bubble passzok után operál elkapást követő yardokból. A bubble passzokat külön meg kell említeni, Chip Kelly gyakran használja, szinte minden legalább 5 playes drive során egyszer előjön. A folyamat a következő, a play után huddle nélkül feláll a támadósor, a vonal mellett több assisztens is cirkuszba illő kézjelekkel, testmozgásokkal mutogat a pályán lévőknek, majd körülbelül 13-17 másodperc múlva már jön is a play, amit ugyanaz a no huddle, ugyanaz a felállás követ és abból egy teljesen más play. Mondani sem kell, a védőegység tagjainak ez nem csak fizikailag, hanem mentálisan is fárasztó. Ugyanakkor még Kelly nem használja azt a felfogást teljes találkozón, általában egy-egy félidőre veszi csak elő. Legtovább az első héten, a Redskins ellen használta, akkor nyertünk is. James Casey nevét még leírom azért, igaz, egyelőre csak leigazoltuk az offseason során és lehetőséget nem igazán kap, de anno a Texansban nagyon jó TE/FB volt, aki javíthatna még Vick célpontjainak számán. A támadókkal kapcsolatban még talán fontos információ, hogy ugyan csak a Denver termeli jobba náluk a yardokat, de a pontok az utóbbi 2 meccsen elmaradnak, hiába a 400-500 yard közötti termés.

Emellett a másik nagy gond a védelem. Egyszerűen a liga legrosszabb egységei között van a defense. Vannak tehetséges játékosok, és kevésbé tehetségesek, vannak nagyon új arcok, volt sémaváltás, és a tavalyi évben is ez volt a csapat legrosszabb pontja, ebből egyelőre nem is sikerült előrelépni jelentősen. Alapvetően Kelly, és a védőkoordinátor Billy Davis egy 3-4-re épülő, de könnyen 4-3-ra alakítható agresszív, playmaker, labdavadász védelmet képzelt el. Nos, az idei ettől nagyon messze van. Utoljára az első héten a harmadik negyed elején szereztek interceptionből labdát, és a playmaker képesség teljesen hiányzik. Látva a ti meccseiteket, egyelőre a támadófal a legnagyobb gond. Nos, nekik talán ez lehet a legjobb alkalom, hogy előrelépjenek és mentálisan is rendbe szedjék magukat az előző 2 hetes sack parádé után. Fletcher Cox és Cedric Thornton az a 2 játékos, aki nyomást tud generálni, előbbi tavaly is ígéretes volt újoncként, a 3-4-es DE szerepkör is fekszik neki, utóbbi pedig egyre több lehetőséget kap és az előző héten a védelemből talán csak őt lehet kiemelni. Mindketten képesek egy az egyben megverni a OL tagjait, illetve ha egyszerre támadják az A lyukat, könnyen zavarba hozzák a C-G párosokat. Isaac Sopoaga kezd általában közöttük NT szerepben, de ő a snapek harmadában van fent körülbelül csak. Clifton Geathers, Vinny Curry és Bennie Logan kap szerepet itt csereként, Curry egy igazi motor, folyamatosan pörög, próbálja megbecsülni az összes másodpercet, amit a pályán tölthet, Loganben nagy a potenciál, de egyelőre többször is látszik rajta, hogy újonc.

A 3-4-es védelem másik fele a LB sor, mely szintén nagy átalakításon esett át. Maradt tavalyról DeMeco Ryans, aki 4-3 esetén középső LB-ként a liga jobb játékosai közé tartozik, de a 3-4 annyira nem fekszik neki (ezért is távozott Houstonból hozzánk). Mychal Kendricks ugyanakkor ebben a sémában jobban boldogul, megbízhatóan lép fel az érkező futókra, magabiztosan szerel, egyedüli hiányossága, hogy néha túlpörög és egyszerűen túlfut a támadó játékoson. A széleken Trent Cole és a szintén frissen szerzett Connor Barwin van. Cole még ismerkedik a szélső LB pozícióval, ennek megfelelően szinte csak pass rush feladatot kap, Barwin pedig még nem igazán találja a helyét, a Houstonban JJ Watt mellett inkább boldogult. Brandon Graham kap még snapeket itt, a szélről képes megverni az OT-ket, de cover képességei egyelőre nem igazán NFL szintűek, így maximum Cole helyén láthatjuk.

Végül elérkeztünk a nem túl veretes védelem leggyengébb pontjához, a secondaryhez. Az elv nyáron az volt, hogy vegyünk egy újat ebből. Jött Bradley Fletcher és Cary Williams kezdő CB-nek, Patrick Chung és Kenny Phillips kezdő safety párosnak. Phillipset felesleges bemutatnom, ismeritek jól. Nos, a sérülékenysége kijött nálunk is, nem is került be az 53 fős keretbe. Chung átlagos teljesítményt nyújtott, a harmadik héten megsérült azonban, így múlt héten az újon Earl Wolff kezdett SS szerepében, és egészen jól teljesített a Peyton Manning fémjelezte Denver offense ellen, így várhatólag most is ő kezd és ő lesz a legutolsó pontja a védelemnek. Ez egyben azt is jelenti, hogy kihasználhatjátok a rutintalanságát. Nate Allen a párja, aki évek óta az Eagles FS-je rendre kezdőként, pedig teljesítménye alapján ez nem teljesen jogos, de nincs egyszerűen jobb. Várhatólag ő fog Cruz őrzésébe besegíteni Bradley Fletchernek, míg Williamsre jut Nicks. Mindketten átlagos CB-k, Williams talán kicsit jobb. Mindketten múlthéten nagyon lebőgtek, Manning darabokra szedte őket, de sajnos előtte már Rivers is megtette, sőt, Alex Smith is hatékony tudott lenni. Rengeteg yardot lehet ellenünk passzolva haladni, és Eli Manning számára pont egy ilyen találkozó kell az előző 2 hét után. Fontos lehet még Brandon Boykin játéka, nickelként ő lesz a pályán Randle ellen. Boykin szerintem határozottan jól játszik, sokat fejlődött, de hát a matchupok nem kedveznek neki idén egyelőre. Hiába nem egy erős egység, ha csak nem dől el hamar a meccs valamelyik oldalra, szinte biztosan végig fogják játszani a találkozót.

A speciális egység nagy ereje a punt utáni visszahordások levédekezése, ebben kimondottan jóknak számítanak Colt Andersonék (Donnie Jones, a punter jó fogásnak számít, az offseason során érkezett, eddig megbízhatóan teljesít alsó hangos is), mint ahogyan a kezdőrúgások után is jók voltak, kivéve a múlt héten, akkor Holiday legyőzhetetlen akadály volt. Alex Henery a 40 yardnál rövidebb mezőnygólokat karrierje során is stabilan sikerrel rugdosta be, ez idén is így van, 40 yard felett azonban képes bravúros field goalokra, de nagyon nagy homályokra is. A kickoffok visszahordását Damaris Johnson végzi, hiányzik belőle az extra, de a 27 yardos return átlagával nincs baj. A puntokat pedig szerintem tudjátok ki viszi vissza… :D

Forrás:

Magyar New York Giants Blog

giantsfootball.blog.hu