A soron következő fordulóban a St.Louis Rams gárdája vizitál a Raymond James-be. Ha egy mondattal kellene őket jellemezni azt mondanám, egy csapat irányító nélkül. Sam Bradford ugyanis nem játszik.

A 2010-es év 1/1-ese nagy reményekkel érkezett a ligába. Ugyanakkor két dolgot bírt bizonyítani. Hogy törik, mint a ropi és szakad, mint a cérna. Az előszezonban összeszedett térdszalag szakadás nemcsak St. Louis városában vethet véget a karrierjének, hanem az NFL-ben is.  

Az 1. fordulóban.

A Rams tehát ilyen körülmények közepette vágott neki az idénynek. Hazai pályán fogadták a Minnesota Vikings együttesét. Hogy a sorsuk még kellemesebbre forduljon, a második számú irányítójuk, a 3 évig Matthew Stafford árnyékában élő, majd Detroit-ból St.Louis-ba szerződő Shaun Hill is combsérülést szenvedett. Helyét immáron az eredetileg harmadik számúnak rangsorolt Austin Davis vette át. Ő egy 2012-es draftolatlan szabadügynök egyébként, aki egy vargabetűt megjárva, Miami-ból tért vissza. A mérkőzésen egyik irányító sem volt túl jó passzban, hiszen mindketten leadogattak egy-egy interception-t. Davis ilyen megmozdulásából TD-t is szerzett a Vikings. Van egyébiránt még egy irányító a listájukon, nevezetesen a Ryan Mallett érkezése miatt Houston-ban feleslegessé váló Case Keenum, aki ugyancsak egy draftolatlan szabadügynök még 2012-ből. Ezek után ki nem ért velem egyet, hogy ez jelenleg egy irányító nélküli csapat?

A 6-34-es  verségük talán előre is vetíti, hogy milyen formában vannak. A 6 pontot két mezőnygólból érték el, amelyből az egyiket Greg Zuerlein-nek 56 yardról kellett értékesíteni. Na persze meg egyet ki is hagyott 50-ről.

A front seven.

Csapatunk első fordulós veresége a Panthers ellen bizony rengeteg hiányosságra világított rá. A támadófalunk akkor és ott omlik össze, ahol az ellenfelek akarják. Olyan, hogy futójáték lényegében nincs. Nem vagyunk képesek nagy játékokra (hacsak valami fullback nem önt magába erőt), és a passz elleni védekezésünk, főleg a tight end körüli- mivel szépen akarok fogalmazni- hagy kívánni valót maga után. Ezek tükrében elszörnyedve láttuk mennyire nem bírunk egy ligaelit front seven-nel.

Nos ilyen a sors különös szeszélye folytán van a Rams-nek is. A Robert Quinn – Michael Brocker – Kendall Langford – Chris Long négyes félelmetes. Csak egy adalék, a tavalyi év sack termése: Quinn (19), Long (8,5), Brocker (5,5), Langford (5). S mivel az 1. fordulóban Chris Long olyan súlyos bokasérülést szenvedett, hogy a héten műteni kell, íme a helyettese William Hayes számadata: 5 sack az elmúlt szezonban.

Iszonyatos! Képzeljétek el ezt a mi támadófalunkhoz mérve! S persze ne felejtsem ki a két kiváló linebacker-t, James Laurinaitis-t és Alec Ogletree-t, akik 1,5 ill 3,5 sack-kel rendelkeztek tavaly, amellett, hogy egy igazi szerelő gépek.

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a Vikings ellen ők sem villogtak annyira, mint az tavaly megszokhattuk. A korábbról lesajnált Matt Cassel (ajánlanám McCown és Glennon figyelmébe!) kiválóan viselte a nyomást és csak a két linebacker, Alec Ogletree és Jo-Lohn Dunbar tudta őt a földre vinni egy közös sack erejéig.

Robert Quinn az egyik legjobb defensive end a ligában, tavaly 19 sack-et mutatott be.

Veszélyesek lehetnek!

Bár a jó elkapó statisztika alapja, hogy azért valaki oda is hajigálja nekik a labdát,  látva az első fordulóban mennyi gondunk akadt a passz elleni védekezéssel két játékosra hívnám fel a figyelmet! Az egyik a tavaly első körben draftolt Tavon Austin, aki bitang gyors. Ha egy kis terület nyílik előtte az már régen rossz. Ugyanakkor el kell mondani azt is, hogy Austin messze nem hozza azokat a számokat, amiket előzetesen vártak tőle.  A másik a tight end Jared Cook. Bizony tartom annyira jónak, mint Greg Olsen-t a Panthers-ből, s hát vele azért meggyűlt a bajunk, valljuk be!

Az utóbbi időben…

A Schiano éra alatt mindkét évben találkoztunk a Rams csapatával. Tudom, hogy nem sok együttes akadt, akiket mostanában vertünk oda-vissza, a Rams sem tartozik ezen csapatok közé. Amíg 2012-ben hazai pályán kaptunk tőlük ki 13-28 arányban, addig tavaly St.Louis-ban arattak felettünk győzelmet. A 13-23-as vereség egyik fő oka volt, hogy egész egyszerűen nem tudtuk megállítani az akkor újonc running back, Zac Stacy próbálkozásait. 104 yardot futott azon a mérkőzésen és egy TD-t is szerzett. Szóval akár őt is belevehettem volna a veszélyesek lehetnek bekezdésbe, de úgy gondolom az idén a futás elleni védelmünk működik.

Felépül Logan Mankins?

Mivel a guard nem vett részt a hét közbeni edzéseken sem, úgy gondolom csekély az esély, hogy pályára lépjen. Gondoljunk bele! Új csapatba jött, alig játszott együtt a többiekkel máris megsérült, most újra nem edz. Szóval még ha esetleg az egészségi állapota meg is engedné, akkor sem tartanám ezt túl bölcs dolognak. Hiányozni fog! Persze, hogy fog! De ez van. Én úgy gondolom ezzel a guard problémával elodáztuk a döntést és most már Mankins érkezésével sem látom biztosítottnak, hogy George Warhop úrrá tud lenni a szezon során ezen a hiányosságon. Egész egyszerűen nem léptünk idejében.

Logan Mankins térdsérülést szenvedett a Panthers elleni mérkőzésen.

Talán jó hír lehet, hogy a William Gholston, DaQuan Bowers kettős már edzésbe állt, hiszen amit annyira vártunk, a jó pass rush, az első fordulóban sem érkezett meg. Persze vannak gátló tényezők, mint Michael Johnson kisebb sérülése, de ez van. Ez az NFL. Itt előfordulnak sérülések szép számmal. Itt ezért kell megfelelő mélységet építeni, mert különben gond van. S a megfelelő mélység kiépítése bizony vezetőedzői felelősség.

A Rams háza táján Jeff Fischer vezetőedző bár a hét elején kijelentette, hogy Shaun Hill-ben látják a megoldást és mindent megtesznek a felépüléséért, korántsem biztos, hogy nem az eredetileg harmadik számú irányító Austin Davis fut majd fel a pályára. Van egy nagy visszatérőjük, a tackle Jake Long, aki már az első fordulóban is játszott. Valljuk meg ezt a Rams támadófalat kissé irigykedve figyelhetjük: Jake Long – Rodger Saffold – Scott Wells – (régi ismerős) Davin Joseph – Joe Barksdale.

Miben várhatunk változást?

Sajnos az van, hogy valahogy McCown-nal meg kell értetni, hogy most itt ez van. Nem kis nyomás alatt kell játszania. Ha ezt nem tudja feldolgozni hiába a Jackson-Evans duó, alig fognak labdát kapni. Ismételni tudom magam, ajánlanám figyelmébe a Rams-Vikings videot, Cassel hogyan kezeli a rá érkező nyomást. Úgy gondolom semmivel sem jobb irányító, mint Josh McCown, mégis megoldotta. Továbbá! Jókezű futóink vannak. Nem kell őket beleküldeni a “halálba” ilyen fal mellett, ahol egy centi rés nem adatik nekik a futásra. Csak annyi ilyen játékot kell hívni, hogy ne higgyék el, ezt végleg feladtuk.

Új forduló jön vasárnap. Bár le vagyunk forrázva, mint a farkas a kismalac meséjében, ne szarjunk be ha valaki ezt üvölti: “Forró vizet a kopaszra!”

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com