Hogy milyen is a kénköves pokol? De hiszen mi tudjuk! Igaz mazochista barátaim? Hogy ne tudnánk? Bucs szurkolók vagyunk.

“Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel, csupán örökkel s örökké állok. Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!”- szól Dante művében a pokol kapuját jelző tábla.

Úgy bizony! 0-2 a táblán és a remény oda. Mert a csapatnak azért az egyetlen Super Bowl győzelemért bizony el kellett adnia a lelkét az ördögnek. S a csapattal eladtuk mi is szurkolók, hogy egy évadnyi örömért cserébe a pokol vendégei legyünk eztán évadról-évadra.

Ez a hely az, melynek kapujában képzeletemben 31 NFL csapat színeibe öltözött farkasfejű démonok szaggatják le ruháinkat, legféltettebb testrészünket morzsolgatva fogaik között, miközben a kapu tornácán kétes nemiségű urak kacsintgatnak felénk kéjesen simogatva az ölükben tartott vazelines vödör peremét.

Ez az a hely ahol végig kell néznünk, ahogy sokad rangú irányítók szétpasszolják védelmünket, mialatt mi szinte kényszeredetten hempergődzünk meztelenül egy rozsdás szögekkel és üvegszilánkokkal teli teknőben.

Ez az a hely, ahol egy a sport élvezetét szolgáló villamosszékben leszíjazva nézzük végig, ahogy csapatunk stábja teljesen abnormális játékhívásokkal megy neki elit védelmek frontjainak. S miközben már azt sem tudjuk kiket látunk a csapat koordinátori fülkéjében könnyes szemmel, összeránduló testtel jajdulunk fel, amint az irányítónk által megdobott szokásos interception után mint villám rohan végig az elektromos sokk rajtunk.

Ez az a hely ahol végignézzük évadról-évadra, amint esnek ki sorra csapatunk legjobbjai, miközben az ördög lábunknál fogva lógat minket a kétségbeesés szakadéka felett. Nyakunkban lánc, rajta mázsás kő. Rajta vérrel írt felirat:” Így jár minden kalóz!”

Egy örömteli dolog van a pokolban. Vannak ott Falcons szurkolók is!

E kis szokatlan bevezető után térhetünk rá következő mérkőzésünk beharangozójára, ami most rendhagyó módon egy Thursday Night mérkőzés. Az ellenfél az Atlanta Falcons, aki hazai pályán fogad minket az NFC South rangadón, bár lehet, hogy a mérkőzésre inkább illene az NFC Hospital csoportrangadó megjelölés.

Aki kérdően nézne, bár nem hiszem, hogy van ilyen, annak itt a távol maradók és kérdéses státuszú játékosok névsora.

Csapatunk, mint előttetek is ismert vezéráldozattal harcolta ki a dicső vereséget a Rams ellen. Gerald McCoy bal kezének törése alap esetben jó sok idejű távolmaradást feltételez. Lovie Smith azonban annyira kétségbe esett, hogy találta mondani a tampai újságoknak, hogy nem teljesen kizárt a játékos pályára lépése a csütörtök éjszakai mérkőzésen. Jó vicc. He he he! Törött kézzel egy defensive tackle, ahol potom 140-150 kilós palikat kell lökni, fogni, eldobni az útból. Tényleg szívesen látnánk, amint védelmünk vezére olyan maradandó sérülést szenved, hogy akár a karrierje is rámegy. Nyilván ezt is a pokolban! Közben meg az ördög mogyit ropogtatva szurkálja a hátsónkat villájával. Na mindegy!

Mason Foster vállficama miatt nem lesz ott, bár egyes okos orvosok (ha jól emlékszem a Chargers orvosi stábjából) ez esetben is közölték, hogy ilyen sérülésnél akár speciális rögzítőben pályára lehet lépni, amíg a játékoson nem hajtanak végre műtétet. Reméljük Lovie Smith nem kap vérszemet hallva e kétes értékű jó tanácsot.

Nem lesz ott a tight end Austin Seferian-Jenkins sem, aki nem is vett részt a gyakorlásokban. Korlátozottan vett még részt Evan Dietrich-Smith egy hátsérülés miatt, valamint a szokásos Logan Mankins,William Gholston ( aki sérüléséből még nem teljesen felépülve játszott a hétvégén) Doug Martin, Michael Johnson négyes. Demar Dotson bár ott volt, őt is egy térdsérülés korlátozza a teljesítményben. Jó kis névsor.

Nincs ez másként ellenfelünknél sem. Már korábban kidőlt soraikból két húzó játékosuk az offensive tackle Sam Baker, valamint a linebacker Sean Weatherspoon. Mindkettő hiánya mélyen érinti a Sólymokat, de előbbi talán még inkább, ugyanis az előző fordulókban az idei első körös tackle Jake Matthews is hiányzott. Ő viszont már edzésbe állt és ellenünk játszani fog, minden bizonnyal Matt Ryanvakoldali védőangyalaként.

Két kiváló elkapójuknál is vannak kérdések. Julio Jones például csak limitáltan edzett, míg Roddy White ki is hagyta ezeket. Mindkettőjük játéka kérdéses, bár mivel az előző találkozón is játszottak, nem hiszem, hogy e csoportrangadót szívesen kihagynák.

Az előzőekben leírtakból is kiderül, hogy a Sólymok is megfordulnak a pokolban. Pedig voltak a mennyben is. Az első fordulóban hosszabításos mérkőzésen győzték le a New Orleans Saints együttesét. Matt Ryan 448 yardot passzolgatott össze 3 TD társaságában. Ezzel el is lőtte puskaporát, mert a Bengals ellen is hármat ért el, csak ott már interception-t. Matt barátunkat tehát jól hátsón rúgták odafenn, egyenest az ördög kondérjában landolt ő is. Az ördög egyébként emberi alakot öltött mérkőzésükön. Saját támadófaluk tackle-je Lamar Holmes mindenhol, minden körülmények között hajlandó volt engedni, hogy irányítójukkal elbánjon az ellen. Csúnya vereség lett a vége. Ezért van szükségük Jake Matthews visszatérésére, ha már Sam Baker egész évadra kidőlt.

Amúgy egy kis emlékeztető. Tavaly novemberben találkoztunk utoljára. Hazai pályán 41-28 arányban győztünk. A mérkőzés hőse akkor Bobby Rainey volt. 167 összesített yard és 3 TD hirdette, hogy aznap nem megállítható. Rainey egyébként jó formában van most is. A Rams ellen 144 yardot futott és talán egyedül rajta láttam azt a tüzet, amit minden játékosunk vérben forgó szemében szeretnék látni, de azok inkább vették át vezetőedzőnk szinte idegesítően egyhangú tekintetét. Tudom Smith nem hangos edző, csak az a baj, hogy eddig a játékosai sem. S ez a párosítás így nem nyerő.

Lovie Smith egyébként nyilatkozott és nem hazudtolta meg önmagát, miszerint az ő asztala inkább a védekezés.

“Sokan beszélnek a támadó egységről, hogy mit csinálunk bizonyos helyzetekben. De ahol nem teljesítünk igazán, az a védelem. Hosszú drive-ok, rossz 3. down-os védelem. Első célunk védekező oldalon van, ami nem közelítette meg az elvártakat eddig. De majd fog jönni.”

Nem volt elégedett érthető módon a pass rush minőségével sem.

“Több nyomás kell előlről. Az eddigi nem elég. Egyik ellenfelünk irányítóját sem hoztuk kényszerbe, s ezzel nehéz helyzetbe hoztuk önmagunkat. Ebben a helyzetben úgy érezzük több blitz kell, hogy több legyen a nyomás.”

A mögöttünk lévő mérkőzésen nem volt a helyzet magaslatán a speciális egységünk. Pedig nem árt a figyelem, ugyanis Chicagóból Atlantába tette át székhelyét a liga egyik legkiválóbb visszahordó specialistája Devin Hester. Nem fiatal már, de még mindig villám gyors. Kevin O’Dea számára meg kell találni a kulcsot a Hester előtti területek lezárására, mert más sem hiányzik jobban, mint hogy a Falcons könnyű pontokat pakoljon a táblára.

Na és ott van Josh McCown, akinek a teljesítményét (megjegyzem joggal) sokan kritizálják. Egy veterán irányítótól meglepően sok meggondolatlan megoldást látunk. Sokan mondják, kár volt elhozni Chicagóból. És tényleg! Valahogy nekem is úgy tűnik, ami tavaly működött közte és Marc Trestmanközött, az a munkakapcsolat most Marcus Arroyo viszonylatában nem működik. Azt kell mondjam, hogy Trestman jobban tudta, milyen felkészítést igényel McCown. Pedig itt sincsenek kisebb célpontok és ott sem volt domináns a támadófal. Az mégis látványosan működött, ez pedig látványosan nem. Szűrje erről le mindenki a maga következtetéseit, csakúgy mint Arroyo játékhívásairól. Ugyanakkor a soron következő meccsen sem kicsi a turnover veszély. Ne feledjük! A Falcons hátsó alakzatában ott van két fiatal, iszonyatosan tehetséges és jó képességű cornerback Dezmond Trufant és Robert Alford személyében. Szóval Josh! Csak semmi elhamarkodottság!

Egyébként öröm volt nézni, ahogy a Bengals szétfutotta a Falcons védelmét. Volt, hogy egymás után csak futásokat hívtak, mégsem tudott az atlantai oldal kellően reagálni. Van egy jó formában lévőBobby Rainey-nk, bárcsak lenne egy egészséges Logan Mankins-ünk is. Talán meg is lenne a kulcs a győzelemhez. S akkor az ördög legalább egy hétre békén hagyna minket!

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com