Hogy áll a Buccaneers draft után a fizetési sapkával? Mely pozícióra költünk a legtöbbet? Ezek a kérdések, minden NFL csapatnál felmerülnek ezidőtájt.

Tampában úgy néz ki mostantól nem szórják két kézzel a pénzt. Nyilván ez a közelmúlt sikertelen FA tevékenységeinek is az eredménye. A stáb inkább gondolkodik játék sémában, mint méregdrága játékosokban, akik megtapasztalva a floridai napfény magas D vitamin tartalmát, nem hajlandók tovább csontjaik egészségét kockáztatni semmilyen fanyalgó úri közönség kedvéért sem.

Így aztán előáll az a magasztos helyzet, hogy a Buccaneers bizony minden játékospolitikai kisiklás okozta sebesülés ellenére is kacagva szemléli a sok franchise-t, akiknek úgy látszik a liga nem tudja olyan magasra emelni a fizetési sapkát, hogy ne verdesnék bele állandóan a fejüket. Az már más kérdés, hogy a rájátszás környékén ez a “ki nevet másikon” játék mostanában az ellenkezőjére szokott fordulni.

Viszont nyugtassuk azzal magunkat, hogy csapatunk jól áll. A fizetési sapka az idei évben kerekítve 143 millió dollár. A Buccaneers az összes játékost figyelembe véve 134,703 milliós kiadást könyvelhet el, míg a top 51 játékos fizetése 124,193 millióra rúg jelen pillanatban.

Ha pozíciókra bontjuk a kiadásokat, akkor az NFL átlaghoz mérten a következő táblázatot kapjuk. A számadatok millióban értendők.

Ebből aztán azonnal láthatjuk, hogy lényegében két pozíciót leszámítva (WR, D-line) minden fizetési paraméterben a liga átlag alatt vagyunk. Ráadásul a fenti összegekben még benne vannak olyan szabadügynök igazolások (Carl Nicks, Dashon Goldson, Michael Johnson, Anthony Collins)  halott pénzösszegei, akik a Dominik és a Licht éra “hogyan ábrándítsuk ki Tampát a fociból” fantázia nevű vegyes salátájának az alkotó elemei voltak.

A szélső elkapók fizetési összegét is Vincent Jackson emeli átlagosnak közel sem nevezhető bérezésével, ami valamivel több mint 12 millió dollár idén és jövőre is. Az már más kérdés, hogy ha nem iparkodik a veterán játékos, jövőre majd 10 milliót spórolhatunk az elküldésével. De ne ezt vizionáljuk! Már csak azért sem, amit Jameis Winston mondott Dirk Koetter támadó egységéről, amiben nagyon fontos szerepet töltenek be a jó szélső elkapók.

“Koetter mester szereti a nagy játékokat. De ha ezek le vannak fedezve, még mindig ott van a check-down passzok lehetősége. Utálja viszont a turnovert, de ezt minden OC utálja. Alig várom, hogy játszhassak neki!”

Koetter valóban bátran játszik a 20+ yardos szituációkra. Ehhez pedig kellenek az olyan játékosok, mint V-Jax. Még akkor is, ha drága.

Különben is, meg lehet azt spórolni máshol. Mert példának okáért vegyünk egy játékost, aki draftolatlan szabadügynökként kerül a ligába. Majd nem igazán válik be különböző NFL állomásain. Aztán Lovie Smith bagóért a szárnyai alá veszi és egy három szavas mondattal egy korrekt kis játékossá teszi. Ez a játékos nevezetesen a LB sort erősítő Danny Lansanah. Danny 660 ezer dollár bérezésért van a keretünkben és tavaly egy elég komoly, tőle nem várt produkciót rakott az asztalra. Természetesen tőle is megkérdezték, hogy mi volt ennek az áttörésnek az oka. Mint kiderül, az a három szavas Lovie Smith mondat.

“Azt kell mondjam a formajavulás abból fakad, hogy leadtam a súlyomból. Így életem legjobb formájába kerültem. Tavaly az első OTA alatt Lovie Smith odajött hozzám és ezt mondta: – Három szót akarok mondani! Te mit gondolsz erről? Te kövér vagy. – Ezután 20 fontot adtam le. Azt hiszem ez jelentette az ugródeszkát. “

Szóval nem kell méregdrágán igazolni, ha valakit le is tudsz fogyasztani! Ki tudja? Még jól jöhet a spórolt pénz Lavonte David új szerződéséhez. Vagy négy év múlva, ha valóban megtaláltuk a farnchise irányítónkat!

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com