2015. 3. hét,

Tampa Bay Buccaneers @ Houston Texans 9-19

Még mindig átlagos, még mindig középszerű, még mindig tele hibákkal. Akárcsak a lakótelepi kiskölök Petőfiről írt fogalmazása, amikor délután egy körül a suliban már csak az isi utáni focimeccs jár a fejében, kint a haverokkal a dühöngőben.

Valahogy így tudnám jellemezni a Tampa Bay tegnapi játékát. A mérkőzés nem volt teljesen sima és izgalomtól mentes, azonban a végén a Houston Texans be húzta a jobban megérdemelt győzelmét.

Mindkét oldalon teljesen impotens támadóegységek próbáltak eljutni az ellenfél end zone-jába. Egészen az első negyed végéig kellett várni, mire ez a Ryan Mallett vezette texas-iaknak sikerült először. Egy 10 játékból álló drive-ot követően, DeAndre Hopkins-t találta meg egy 5 yardos TD passzal. Hiába játszott több helyen szépen a védelmünk. Hiába szerezte meg a mérkőzés során az újonc Alexander Kwon karrierje első interception-ét. Hiába mutattak cornereink helyenként nagyon szép fedezéseket. A mérkőzés folyamán folyamatosan hanyatló futás elleni védelem megpecsételte a sorsunkat.

A mérkőzés egyetlen Buccaneers TD-je. Bemutatja: Charles Sims

A Texans másodéves futója, Alfred Blue ugyanis 139 yardot rohangászott össze a foghíjas védelmünk ellen. És ami kiválóan működött az egyik oldalon. Az semmilyen szinten a másikon. Doug Martin mindösszesen 46 yardig jutott 14 labdacipelésből. Míg Charles Sims 11 yardot tudott haladni, 6 labdacipelésből. A Texans védőfala teljesen hatékonyan oldotta meg a feladatot. Az újonc támadófalembereinket olyan szinten kivették a játékból, hogy J.J. Watt néha nemes egyszerűséggel Ali Marpetet Martinra tolva blokkolta a futót. És bár a passzjátékok terén hivatalosan nem szereztek sack-ket, folyton ott loholtak Jameis Winston nyakán. A zsákolások elkerülésének pedig egyetlen oka, Winston a zsebben mutatott munkája volt. Hisz rengeteg esetben vagy menekülőre fogta, vagy a másodpercek törtrésze alatt szabadult meg a labdától.

Ma kissé több nyugodott az irányító vállán, miután a futójátékot teljesen semlegesítették. Winston 36 alkalommal próbálkozott passzal. Ebből pedig 17 alkalommal volt sikeres. Adott egy 32 yardos TD passzt Charles Sims felé is. Egyben ez volt a meccs egyetlen tampa bay-i hatpontosa, ahogy az az eredményből is látható. Illetve dobott egy interceptiont. A számok makacs dolgok. Ha pedig a számokat nézzük egyáltalán nem lehetünk elégedettek, viszont a mérkőzés képe valóban mást mutatott. Winstonnak, ahogy korábban is említettem egyrészről folyton menekülnie kellett. Másrészről pedig se szeri se száma nem volt a Bucs elkapói által droppolt labdáknak:

A második negyedben ennek ellenére is megtörtént a felzárkózás. Kyle Brindza… Brindza-t sokat dicsértük az elmúlt fordulókban, ezért úgy érzem kicsit igazságtalan lenne, most mindenfélének elhordani. Amúgy meg Lovie Smith is megmondta, hogy:

“Kyle Brindza is our kicker”

… de az tény, hogy miután megrúgta a franchise történetének második leghosszabb (58 yardos) mezőnygólját, összesen tíz pontot szórakozott el. Pont azt a tíz pontot, amellyel a Texans megvert minket. Először mindjárt kihagyta Sims touchdownja után az extra pont kísérletet. Majd hibázott 41, 33, és a mérkőzés végén 57 yardról is. Valami belekerülhetett abba a texas-i levegőbe.

A hibák pedig olyan dolgok amik általában megtorolják magukat. Hisz hiába tartotta a Bucs defense az első félidőben szépen a houstoni alakulatot. A második félidőben Bullock 39 yardos mezőnygóljával egy pontos vezetést szereztek a hazaiak. Majd Alfred Blue 20 yardos TD futásával tovább növelték azt. Valami pedig tényleg lehetett itt a levegőben. Hisz az extra pont itt is kimaradt. Roger Goodell pedig mosolyogva dőlt hátra miközben boldogan elmormolta orra alatt, hogy “az NFL szabályváltoztatások működnek.” Hisz 2006 óta nem volt olyan találkozó ahol mindkét csapat kihagyott volna extra pont rúgást.

Persze ez minket egyáltalán nem vigasztalt, amikor a negyedik negyedben Bullock újabb mezőnygóljával már 10 pontra ment a Texans. Hisz nekünk már csak az eredmény után való rohangászás maradt ekkor. Persze sikertelenül.

A mérkőzés jegyzeteihez pedig odabiggyeszthetjük, hogy ennyi hibával nem lehet meccset nyerni! A sárga zászlók ismét tömegével repültek ránk. 10 büntetést kaptunk összesen 84 yard értékben. Elkapóink lyukas kezűek voltak. A támadófal nem tudott sem futójátékot teremteni. Sem megvédeni rendesen az irányítót. A mérkőzés előtt létrehozott változtatás a secondary-ban, miszerint Verner helyén játsszon Jennings, egyértelműen nem működik. Kyle Brindzával pedig gyakoroltatni kell a közelebbi rúgásokat is, mert hatvan yardról már szépen betalál, de harmincról nem. A múlt héten brillírozó pass rush pedig ismét sehol nem volt. Hisz a nagyon is langyosan játszó texas-i támadófalat egyszer tudta a Bucs D-line megverni. Akkor Henry Melton ért oda Ryan Malletthez.

Összefoglalva tehát, egy szürke, átlagos, hibákkal teli teljesítmény pont tíz pontos vereséget ér az NFL-ben. Bizony még mindig van hova fejlődnünk.

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com