Káosz a secondary-ban

A Tampa Bay másodlagos egységére idén is nagyon nehezen lehet találni a megfelelő szavakat. Ám megtekintvén ezt a kis grafikont azt hiszem talán már nem is kell keresni őket, nagyon is hűen szemlélteti a dolgokat.

Ezen látni ugyanis, hogy a Buccaneers cornerei mennyi snapre kaptak lehetőséget a szezon egy-egy mérkőzésén. Ha ez pedig valaki szívhangjának lenne a képe, az illető már tutira nem élne. Hasonlóan van ez a Bucs secondary-val is, hisz a káoszban egyszerűen képtelen a megfelelő működésre.

Ezen népes listából az egyetlen defensive back aki talán képes volt folyamatosan elfogadható teljesítményt nyújtani az Sterling Moore, a többiek korán sem hozzák a Lovie Smith-től elvártakat. A korábban például Pro Bowl szinten játszott, és igencsak zsíros szerződéssel megkínált Alterraun Verner két alkalommal is kispadra került egy év leforgása alatt. A korábbi két kezdőt Johnthan Banks-et, és Mike Jenkins-t kijátszotta egy draftolatlan újonc a keretből, hogy aztán 60 yardos touchdown-t engedélyezzen az ellenfélnek.

1219_2_sec

Persze a sec másik részén, a safety pozícióban sem jobb a helyzet. A szezon elején még Bradley McDougaldhoz fűztünk nagy reményeket, majd egyre kevesebb játékidőt kapott. McDougald egyetlen hibája, hogy hiába tehetséges nem ismeri Lovie Smith rendszerét megfelelően. Szóval az ex chicagoi brancsé lett a pálya. Jöhetett Chris Conte és Major Wright, mint kezdő páros. Akik a séma alapjait már ugyan tudják, azonban jó safety-nek egyáltalán nem mondhatóak. Bár Conte pár játéka elég szimpatikusnak hatott, de ezzel ez a részleg is kifújt.

Magyarán szólva elmondhatjuk, hogy nincs jelenleg olyan defensive back a Bucs keretében aki tudná, hogy mi a jó fittyfenét akar itt Lovie Smith. Ami nem lenne gond, ha ez egy három hetes állapot lenne, de sajnos már két éve tart. Én pedig nem vagyok szakértő, rohadtul laikus módon nézem a mérkőzéseket. Az viszont még nekem is feltűnt, hogy az idei szezon nagy részét csereirányítók ellen játszottuk. De ha nincs a mezükön a számuk, már azt hittem volna Brady bújt az ellenfél bőrébe minden egyes meccsen. A Smith féle védelmi séma ugyanis, ilyen magasságokba tudta emelni őket.

Mert a képlet ugyanis baromira egyszerű. Küldd a tight endet, vagy a slot receivert egy zóna határra, kurva élet, hogy nincs ott senki. Hisz a Bucs secondary egy-egy tagja egész biztos minimum hét yardra sertepertél onnan. És már is csináltál egy tuti átadást. Ezért a sok ellenünk szerzett sikeres harmadik kísérlet. És ezért birtokoljuk mi a liga egyik legrosszabb passz elleni védelmét. És bár a Bucs számok tekintetében úgy tűnik sokat fejlődött, valójában az az igazság, hogy a nagyon gyenge ellenfelekkel is sokszor nagyon szoros meccseken győztünk, vagy épp kaptunk ki. A fejlődés rengeteg tekintetben tényleg csak a számokon látható, a gyakorlatban egyáltalán nem. Persze ha nem említjük, hogy megtaláltuk végre franchise irányítónkat. Mert az előző szezonokhoz képest ez valóban előrelépést jelent.

A tavalyi szezon gyermeteg hibái azonban továbbra is itt vannak, és félő, hogy nem is fognak soha eltűnni, csak Lovie Smith-szel egyetemben. Márpedig a győzelmek segítségével, amit idefújt a szél, sajnos továbbra is még a csapat része lesz.

bucsbejegyzesbanner_1.jpg

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com