Vesztettünk. (megint)
A Colts 0:2-ben áll a szezon elején. (3 éve zsinórban)
Kis színes tény, hogy a Pagano érában eddig egy nyitómeccsünket sikerült megnyerni, a Raiders ellen, kiknek akkori quarterbackje Terrelle Pryor jelenleg WR-t játszik a Browns-ban.

Persze azonnal érkeznek a felmentvények.

Lucknak nem volt jó napja. (Igaz)
A Denveré a liga legjobb védelme. (Igaz)
(Aaron Rodgers tavaly 77 yardig jutott ellenük. Az AFCCG során Brady 50% alatt maradt ellenük, 2 INT-et dobott és négyszer sackelték.)
Lassan tényleg a vécés-nénit küldjük be, hogy legalább legyen fenn elég defensive back. (Igaz)
Von Miller egy vadállat (Igaz)

Minden igaz és mégis, ezt a vereséget kicsit nehezebb megemészteni mint a Lions ellenit.

Nézzük miért.

Támadó oldal

Luck 197 yardot dobott, egy touchdownt, egy interceptiont és egyszer fumblizott. Lett volna még egy tuti TD passza, ha Robert Turbin nem droppol.

Nem szép számok. Még akkor sem ha elfogadjuk a bevezetőben írtakat, miszerint a QB-k általában nem brillíroznak a Broncos ellen. Az sem segített neki nyilván hogy hamar elhullott Moncrief és hogy Joe Reitz enyhe hátsérüléssel vette fel a versenyt Von Miller ellen.

Van azonban ennél fontosabb tanulság is.

A Colts (jelenlegi állapotában) csak akkor fog nyerni, ha Luck hibátlanul, szuperhősként játszik.
És ez nyilván nem fog 16 meccsen keresztül megtörténni. (A playoff szót egyenlőre ne ejtsük ki a szánkon)
Ő is csak emberből van.

A fal nem volt rossz. Ez a Kelly gyerek be fog válni.

Frank Gore lassan de biztosan kezd elfogyni.
Egy running backnek két fegyvere van: a sebesség és hogy lát a pályán.
Úgy látom hogy Gore esetében kijelenthetjük; még lát.

A futó játék hiánya és Moncrief kiesése - mint az egyetlen erős WR-é aki forgalomba dobott nehéz passzokat is el tudja kapni - aztán megpecsételte szerencsétlen Luck sorsát is.
Denverben a Colts első kísérleteiből átlagosan elért yardok száma kevesebb volt mint 1. (Egy!!!)
Ebből következik, hogy 2. és 3. kísérletre a sógorom bérmakeresztlánya is tudta hogy passzolni fogunk. Ekkor lehet hátracsapott fülekkel lerohanni a QB-t és az eredmény nem marad el.

Védelem

Mit lehet itt mondani?

A jelenet, amikor Butler szép játékkal megcsinálja picket, majd egy másodperccel később elszenvedi a hamstring sérülést és összeesik, magában foglalta mindazt ami jelenleg a védelemmel történik.

A DC teljesítményét nem is lehet értékelni, hisz úgy érezheti magát a szerencsétlen mint a fél lábú ember a seggberúgó versenyen.

Van azonban egy dolog amin el kell gondolkodni - és ami indokolja a cikk címét illetve a kezdőképet.

Sérülések ide-oda, minden védekező játékos feladatának alap eleme az a rohadt TACKLING.
Ha ott van a kezed között az ellen, akkor azt a földbe gyötröd, rá akaszkodsz mint a bogáncs és miszlikbe aprítod.
Ha ez nem megy akkor az edző odamegy a következő edzésen a játékoshoz és közli: "Engedd meg fiam, hogy bemutassam neked az elkövetkezendő hetekre a legjobb barátod, a tackling dummy-t. Barátkozzatok, ismerkedjetek, sokat lesztek együtt."

Ez alap dolog.
Annak ellenére, hogy számos alkalommal belekényszerítettük a Denvert 3. és hosszúba, négy esetben megcsinálták a 3. downt úgy, hogy több mint 8 yardot kellett menniük.
Ezen tényleg meccsek mehetnek el.

No és most?

A Lions ellen 37 másodpercet kellett volna kihúzni a győzelemhez.
A Broncos ellen is ott volt a lehetőség a nyerésre erre Luck pick six-et dob.
Meccsben vagyunk mindig, csak egy kicsi hiányzik.
Olyan ez mint a gumi nyúl ami után futnak a versenyen az agarak.
Majdnem, majdnem, majdnem.... aztán mégse.

Még nem nyomnám meg a pánik gombot.
Van ebben a csapatban spiritusz, csak lennének egy kicsit egészségesebbek.
Ha minden igaz Davis, Green, Robinson visszajöhet.
A Chargerst, Jaguarst, Bearst el lehet kapni.
Ha ezek nem mennek ...., nos akkor lehet temetni őket.

Forrás:

Indianapolis Colts Hungary

colts.hu