Nem kedveskedett a csapatunk az éjszakázóknak, hiszen az első héten bemutatott pozitív dolgok mind eltűntek és a tavalyi nyögvenyelős játék köszönt vissza. A relatíve szoros végeredmény ellenére az első perctől kezdve nem volt kérdéses a győzelem sorsa.

Borzasztó első félidőt láthattunk, amely visszarántott minket 2017-be. Rögtön egy nagy játékkal nyitott a Cowboys, Janoris Jenkins hibája után Tavon Austin szerzett egy hosszú TD-t. Nem érkezett válasz, így egy mezőnygól után tovább növelte a Dallas az előnyt. Köszönhetően a védelmünk feléledésének nem volt már pontszerzés az első félidőben. Ugyan engedtek egy-egy nagy játékot Collins-ék, de ennél többet nehéz lenne elvárni ettől az állománytól.

Ellenben az offense totálisan csődöt mondott, Beckhamet csak az elején sikerült megtalálni, főleg a futókat nyomta Manning az átadásaival, amelyekben nem nagyon volt 4-5 yardnál több. Meglepte az edzői stábunkat és a támadófalat is az agresszív Cowboys védelem, akik négyszer sackelték Eli-t. A fordulás után sem változott meg a tendencia és egy fumble utáni labdaszerzést is bemutatott a Dallas. A védelmünk tartotta sokáig meccsben a csapatot, bár ez inkább csak a látszat volt, az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy percig nem volt reális esélyünk a győzelemre. Öt perccel a vége előtt benyeltünk egy hosszú drive-ot követő touchdownt, a végjáték pedig csak az eredmény kozmetikázására volt elég.

Offense guruként érkezett Pat Shurmur, ehhez képest totálisan hülyét csinált belőle Rod Marinelli. A támadófal egységként mondott csődöt, a játékosaink nem tudtak mit kezdeni a változatos helyekről érkező nyomással. Egy sima kereszt, egy overload blitz és már halott is a játékunk. Újra sikerült elérni, hogy borzasztóan érezze magát Manning a zsebben, ha pedig továbbra is ez lesz a helyzet, akkor luxus lesz egy ilyen irányítóra ennyi pénzt elkölteni.

Nagyon sok swing passzt és checkdownt láthattunk, durván tömtük Saquon Barkley-t (14 elkapása volt) a labdával. Kissé érthetetlen, hogy miért nem tudtuk megjátszani Beckhamet, azt hittem idén jobban fel tudunk készülni az ellenfelekből és kihasználjuk a veszélyes célpontjainkat. A futásblokkolás sem megoldott, pedig Barkley gyakorlatilag mindig meghiúsítja az első szerelési kísérletet.

Nem is várok a közeljövőben túl nagy javulást, alapesetben 30-40 futott yardhoz tudják hozzásegíteni a csapattársak a running backet, azt pedig irreális lenne elvárni, hogy minden mérkőzésen jöjjön egy 60-70 yardos játék a semmiből. Másfél perccel a vége előtt szereztük meg a touchdownunkat, amikor már minden eldőlt. Majdnem 8 negyedet játszottunk le dobott TD nélkül. Átalakulás ide átalakulás oda, de ez borzasztó.

Súlyosnak tűnő bokasérülést szenvedett Jon Halapio, akit a kiskocsin vittek le, nem lepődnék meg ha véget érne a centerünk számára a szezon. Ugyanakkor Eli Manning szerepét is meg kell vizsgálni, ha egyre inkább csak game manager szerepre lesz képes, akkor egyre inkább előtérbe kerülnek majd a váltással kapcsolatos kérdések. Barkley pedig lehet akármilyen jó, de ha mondjuk Sam Darnold vagy Josh Rosen franchise irányítóvá válik akkor bizony verni fogjuk a fejünket a falba.

A védelemre nem lehet panaszunk, nem elit egység áll James Bettcher rendelkezésére, de a defensive coordinatorunk kihozza belőlük a maximumot. Ugyan mindig benne van egy-egy nagy játék az ellenfélben,de ilyen gyenge passzsiettetéssel ennél többet nem lehet várni. Szinte esélyünk sem volt a sackre, egy-egy nyomáson kívül nem voltak képesek többre a védőink. Iszonyatosan hiányzik Olivier Vernon, hiszen Kareem Martin nem kezdő szint (azok a read option játékok atyavilág...), Connor Barwin pedig már kevés ide. Igaz ő szerezhetett volna egy interceptiont is, nem sok kellett volna ahhoz, hogy megtartsa a labdát.

A mérkőzés elején és a végén villogott a dallas-i támadósor, gyakorlatilag két drive-on kívül helytállt a defense. Ez az én szememben teljesen rendben van és vélhetően ti sem gondoljátok másképp. Egyedül Landon Collins-tól várnék többet, aki halványabb a megszokottnál. Ellenben Damon Harrison továbbra is állatkodik.

A special teamről nem sokat tudok írni ami jó, főleg az elmúlt hét után. Bejött egy onside kick, igaz ehhez leginkább a Cowboys ST bénázása kellett. A második kísérletről viszont inkább ne beszéljünk...

Nem nagyon találom meg a csapattal kapcsolatos koncepciót, hiszen a húzásaink azt mutatják, hogy elégnek tartjuk ezt a keretet arra, hogy szép eredményeket érjen el, de az előjelek nem ezt jósolták és egyelőre sajnos ezt látjuk bekövetkezni. Persze adott esetben nehezebb lett volna úgy megtartani Beckhamet ha nyíltan lenyilatkozzuk, hogy a következő 2-3 esztendő az újjáépítésről fog szólni.

Egyelőre nem jöttek be a támadófalba befektetett erősítések, Shurmur pedig egy közepes és egy gyenge edzői teljesítményen van túl. A Jaguars ellen még belefért a szoros vereség, de ezen az estén az edzői munkában láttam a legnagyobb különbséget. Ez van, ezzel kell együtt élnünk, de nagyon nehéz hetek következnek. Ha továbbra is előtérben maradnak a tavalyi elemek, akkor egyrészt hamar elúszhat a szezon, másrészt az új vezetőedzőnk is elveszítheti az öltözőt. Houstonba látogatunk egy hét múlva, akik szintén 0-2-vel állnak és engem nem győztek meg, azonban ez a Cowboys sem egy Super Bowlra esélyes csapat, így a következő texas-i összecsapáson sem mi leszünk az esélyesek. Lejátszottunk úgy két mérkőzést, hogy egy percig sem volt nálunk az előny és egyik esetben sem volt komoly esélyünk a győzelemre. Nagyon nem néz ez ki jól.

Forrás:

Magyar New York Giants Blog

giantsfootball.blog.hu