Nem sikerült 2-2-re javítani a mérlegünket, hiszen gyenge teljesítménnyel, impotens támadójátékkal és a végére elfáradó védelemmel elszenvedtük idei harmadik vereségünket is a New Orleans Saints ellen.

Sikerült megszereznünk a vezetést, majd rögtön pihenőre ment az offense-ünk, hiszen az első félidőben nem szereztünk már több pontot. Ellenben Will Lutz négyszer is betalált, így 12-7-es Saints vezetéssel mehettek a pihenőre a csapatok. Sajnos a fordulás után sem változott a helyzet, várható volt, hogy előbb-utóbb megindul a New Orleans és ezúttal meg is érkezett Alvin Kamara az end zone-ba. Nem ez volt tőle az egyetlen ilyen játék, összesen három darab hat pontot érő játékot tudott bemutatni, míg a mi erőnkből csak egy Aldrick Rosas mezőnygólra és egy Saquon Barkley touchdownra futotta.

Az volt az érzésem, hogy ahogyan a Cowboys elleni összecsapáson, úgy most is beleláttak az edzőink fejébe. Jól védte le a mély zónákat a Saints védelme, így Manning erejéből mindössze a 8-10 yardos átadásra futotta, igaz azt hozzá kell tenni, hogy nem is lett volna ideje ennél többre. Gyakorlatilag csak Barkley-t alkalmaztuk a futók közül, Wayne Gallman padra került a fumble után. Nagyon hiányzik már Beckhamtől is a nagy játék és láthatóan ez zavarja már őt is, a következő héten jobban kell keresni a labdával, mert szép dolog, hogy sok elkapásból is 100 yard felé tud menni, de kicsit luxus erre a szerepkörre korlátozni őt. Nem hinném, hogy elsősorban az ő hibája lenne a touchdownok hiánya, ahogyan Barkley képességeire tudunk alapozni, úgy őt is elő kellene venni. A végén látható volt, hogy miért hanyagoltuk a hosszabb játékokat, egészen egyszerűen kb. 2,5 másodperc után összeomlik a zseb és Eli sem nagyon képes már a menekülésre. Ő is egyre szűkebb keresztmetszet kezd lenni, ha nem kap tökéletes védelmet, akkor vége van, ezt pedig nagyon kevés csapat tudná neki biztosítani a mai NFL-ben.

A védelem tartotta magát amíg lehet, de várható volt, hogy az idő előrehaladtával nem fogják tudni megállítani a Saints rohamait. Így is lett, Alvin Kamara ellenállhatatlan lett a második félidőre. A végét azért bosszantó volt látni, minden gyengeségünk kijött. Azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a pass rush nem létező fogalom, Kareem Martinnál szerintem nincs szürkébb játékos a ligában, Curtis Riley pedig képtelen szerelni az ellenfelet. A lehető legnagyobb elismerés jár James Bettchernek, hogy ilyen csapatrészt rakott össze, Olivier Vernon és Eli Apple visszatérésével talán azt az egy-egy játékot is sikerül majd abszolválni amelyek most elmaradtak.

Ne legyenek illúzióink, ez egy 5-11 körüli csapat. Tipikusan az az együttes, amelyik mutat néha szép dolgokat, összességében azonban csúnyán kijönnek a hiányosságai. Számos tavalyi dolgot kijavított Shurmur, de visszaköszön a pályán az unalmas személyisége, az offense gyengeségeire pedig ő sem talált még megoldást, a probléma pedig mélyebb annál, hogy mindent a támadófalra kenjünk. A bírók is borzasztóan szerepelt, a Janoris Jenkins-re fújt horse collar tackle nem volt az, Barkley-nak meg egyszer meghúzták a facemaskját amit szintén nem vettek észre.

Forrás:

Magyar New York Giants Blog

giantsfootball.blog.hu