Behúztuk a 16. W-t a kamumeccsek sorozatában, idén először idegenben. Aki a hajnalozás mellett döntött, annak a fandom mellett szüksége volt egy jó adag türelemre is, a meccs ugyanis egészében, de leginkább az első félidő után csigatempóra váltott, rengeteg hülye zászló darabolta szét az amúgy itt-ott igen látványosra sikeredett összecsapást. Aztán persze eljött a megváltás villámok és mennydörgés formájában: a mérkőzést a negyedik negyed negyedik percében végül, némi töprengés és viharszünet után lefújták. Huh!

Egy csomó kezdő be sem öltözött, őket a preseasonban már nagy valószínűséggel már nem is láthatjuk játszani. Lamar, Ingram, Dixon, Gus Bus, Eluemunor, Stanley – hogy csak pár nevet említsek a pihenőkből. HC John Harbaugh jó döntést hozott, nem kell Lamart és a kezdőket felesleges veszélyeknek kitenni 2 héttel a szezon kezdete előtt. A múlt héten agyrázkódást szevedett Chris Board LB sem játszott még természetesen, de a héten már végzett egyéni edzéseket, ami igazán jó hír.

És most nézzük a szokásos pozitív-negatív leszűrnivalókat!

Trace McSorley. Idei hatodik körös WTF-pickünk egész jó kis meccset és számokat hozott össze (19/28, 203 yard, 2 passzolt, 1 futott TD). Némikor hozta a már megszokott, rookie formáját, de összességében rajongószemmel élvezetes, meggyőző játékot mutatott a pályán. A zsebben jól mozgott, a védelmet legtöbbször jól olvasva adogatta a labdáit, ha pedig kellett, lábbal hozta össze a 1st downokat és a pontokat. Ha a hajnali teljesítményét nézem, van helye az 53-as keretben, a waivert lehet, hogy “nem élné túl”.

Jaleel Scott (WR). Tavalyi újonc elkapónk végre már NFL-hez méltó produktumot tett le az asztalra, end zone-os TD-elkapását pedig egy “na, jól van” sóhajjal nyugtázta minden egyes kitartó Discord-résztvevő.

Az offensive playbook. Az elmúlt évek gyomorbavágóan unalmas támadójátékai után végre egy sokkal színesebb, változatosabb, dinamikusabb Ravens offense van a pályán. Bár még mindig sok a LOS környékére tervezett passzjáték, a field goallal befejezett drive, de lényegesen többet mutatott már most, az előszezon alatt Greg Roman a tudományából.

A defense. A védelemnek agresszív játékkal ismét sikerült nullán tartania a Philly támadóalakulatát az első félidőben, a line remek (Ricard ismét brillírozott), a secondary a helyén. A linebacker sor ugyan nem az igazi Mosley távozása óta, a pass rush is lehetne élesebb, de ezt eddig is tudtuk, hogy idén ez kihívás lesz Don ‘Wink’ Martindale-nek.

Marquise Brown. 3 elkapás 17 yardért. Nem igazán fair ebbe a dobozba rakni, hiszen a végére egész látványos route-repertoárt mutatott be, viszont ez volt az első NFL-mérkőzése, bőven van még hova fejlődnie.

Miles Boykin. Idei kedvencünk majdnem az előző szekcióba került egy remek, 44 yardos elkapás után, ám később előkerültek a bűvészcilinderből a már megszokott trükkök, és az Eagles védőit, a megjelent nézőket és minket is szórakoztatva mutatta be a dropokat. Miles, a jó életbe már!

A támadófal. Az Eagles Front 7-nel mind a 13 ellenfélnek számolni kell idén. Baromi jól ölték a futást, ügyesen kerültek a Ravens támadófala mögé, izzadtságos perceket okozva ezzel az irányítóknak és leginkább a labda cipelésére kijelölt játékosoknak. Ettől függetlenül a kezdősor lyukas, a backup és a 3rd-string falunk pedig gyakorlatilag totál alkalmatlan bármire az NFL-ben, de ezt mi, akik végigkövettük a nyári táborozásokat és meccseket, tudtuk régóta.

A futójáték. A rushing attack az előbbiből kiindulva gyakorlatilag nem létezett (19 kísérletből 41 yard), most Justice Hill sem volt képes villogtatni múlt héten bemutatott tudásából. Tyler Ervin és De’Lance Turner pedig nem tényezők sem offense-ben, sem special teams-ben.

Maurice Canady. Vissza sem kell néznem, hogy tudjam, a 2016-os, hatodik körös DB-nk eddig minden héten szerepelt a broáf-listán. A Gatorade-pult mögött papírpoharakat töltögetve sokkal hasznosabb lenne, mint a zöldön, nem sok fogalma van arról, mi zajlik a pályán, komoly coverage és tackle problémákkal küzd, labdaérzékét pedig egy másfél éves gyerkőcéhez lehetne leginkább hasonlítani.

Shane Ray. A free agencyben felcsipegetett OLB-t már most el lehet kezdeni lehúzogatni a final roster predictionökből, iskolapéldája az elsőkörös bustközeli játékosoknak, nem csoda, hogy a Broncos nem tartott igényt a szolgálataira.

A bíráskodás. Akik régóta követnek minket, tudják, hogy ritkán szoktunk a bírókra negatív véleményt publikálni (pláne előszezonban, ki nem tojja le?), hitvallásunk szerint ők is a játék részei, egy csapatnak pedig minden meccsen tudnia kell úgy játszania, hogy ne egy téves bírói döntésen múljon a győzelem vagy a továbbjutás (még akkor is, ha a küzdelmek a végletekig kiélezettek, a sikert pedig gyakran nüanszok döntik el az NFL-ben). De ami tegnap lement bíráskodás címszóval, az még a takarékra állított szurkolóénem pulzusát is jelentősen megemelte. DeShon Ellitottól egy tökéletes, tanítani való, vállal történő szerelést vettek el “lowering the helmet” büntetést és persze a 15 yardot kiosztva, a második félidőtől pedig alig volt olyan play, amit nem követett banánhéj. 24 sárga 48 perc alatt. Bírók, ples!

Jövő héten 50 perces utazás a fővárosba, a Redskins ellen zárjuk a most már tényleg unalmas előszezont. Kezdők biztosan pihennek, ezért azt a meccset éjszakásoknak, tengeren túliaknak és masszív fanatikusoknak ajánljuk csak.

Forrás:

Baltimore Ravens Hungary

facebook.com/ravens.hungary