Tegnap megszületett csapatunk második győzelme is a szezonban. És a Redskins gyengélkedése ide vagy oda, úgy gondolom jól esett minden Bucs szurkolónak egy ilyen csapatot a pályán látni ezúttal. 

Hisz valljuk meg egyáltalán nem sértődnénk meg, ha egy olyan védelmet kellett volna egész szezonban néznünk, amilyen tegnap Washingtonban a pályára lépett. Egész biztosan nem a jelenlegi mérlegünkkel kullognánk. A védelmünk ugyanis szerzett három labdát is tegnap, és összesen hat alkalommal zsákolták be, a Redskins gyengélkedő irányítóját, Robert Griffin III-at.

Aki egyszerűen nem igazán tud mit kezdeni magával folyamatos sérüléseit követően. Ráadásul a rossz nyelvek szerint a csapattársak is megvonták már tőle a bizalmat, a szurkolókról nem is beszélve. Azonban tegnap sem lendített a dolgon nagyot, hogy a mérkőzés első átadását máris egy interceptionnel kezdte, mely felpattanó labda már nem is annyira az ő hibája volt, a lényegen azonban nem változtat. Bizonyos labdát a linebacker Danny Lansanah lehúzta a levegőben, így a Bucs máris a fővárosiak 29 yardos vonaláról kezdhetett, azonban csak mezőnygólig sikerült jutni a labdaszerzésből.

Aztán nem is olyan sokkal később jöhetett Griffin újabb baklövése. Ezúttal a cornerback Johnthan Banks volt a szemfüles, aki megszerezte Griffin labdáját, majd 19 yardon vissza is hordta azt touchdownra, így örülhetett is karrierje első TD-jének. Nem mellékesen máris 10 pontosra növelve a Bucs előnyét. A fiúkra ekkor még rá is fért bizony a védelem jó játéka, hisz az offense ugyan kiment a pályára, de érdemi dolgot azt egyáltalán nem tudott felmutatni. Az ő oldalukon leginkább puntokban, no meg a Demar Dotson-ra (T) dobált folyamatos büntetésekben merült ki a dolog. Bár a második negyedben azért elvergődtek egyszer mezőnygóltávolságig, amit Patrick Murray sikeresen értékesített is 38 yardról.

Johnthan Banks a célterületre vetődik elhalászott labdájával, megszerezvén ezzel karrierje első TD-jét.

A védelem tehát szépen tartotta magát egész mérkőzésen. Jó volt látni ezúttal, hogy Lovie Smith most kicsit mással is próbálkozott. Rengeteg nyomást helyeztünk ugyanis a Redskins nem is kicsit bizonytalan irányítójára. Volt, több alkalommal is, hogy hét játékost küldtünk rá a boxból felállva. Ezáltal persze létrejöttek olyan szituációk, hogy a hátsó területeken teljesen üresen maradtak a Rézbőrűek elkapói, azonban Griffinnek nem volt ideje célba venni őket. Kockázatos játék volt, hisz egy minőségi irányító mellett megint szét lettünk volna adogatva, de végül is ebben rejlik a jó edzői munka úgy gondolom, hogy felismerjük végre azt, hogy ki ellen mit lehet elővenni, nem pedig egyfajta görcsös elképzeléshez ragaszkodjunk, akkor is, amikor az egyértelműen nem működik.

A Griffinre érkező folyamatos nyomásnak meg is lett az eredménye. Többek közt hat sack, és rengeteg irányítósiettetés. A bezsákolásokból kettőt is Jacquies Smith (DE) regisztrált, a 98 milliós tackle-nk, Gerald McCoy is beszállt 1,5-tel. De még a mély álmot alvó Michael Johnson is magához tért, egy leteperés erejéig.

Az offense viszont nem akart ébredni, szépen elvegetált az újonc, Charles Smith futkorászásával. Közben még a Redskins is felzárkózott Roy Helu (RB) 30 yardos TD elkapásával. Na de ami a második félidőben következett…

Mike Evans ugyanis valami szenzációsat produkált, ahogy szenzációsat produkált már az elmúlt pár hétben is. És bár addig is szépen, csendben, a támadóegység szinte egyetlen hasznos tagjaként termelte a yardokat. A második félidőben viszont szabályosan bolondot csinált a Redskins védelemből. Először jött egy 36 yardos TD elkapás, miközben két defensive back-et is lefutott. Majd az utolsó negyedben még egy 56 yardos passzt is fogadott McCown-tól.

Mike Evans 56 yardos TD elkapása.

Evans 209 yardot szerzett a meccsen, és 2 touchdownt. Ez már csak azért is fantasztikus dolog, mert 2003 óta nem volt olyan újonc elkapója ennek a ligának, aki első évében egy meccsen össze tudna hozni 200+ yardot, és 2 TD-t. Ráadásul 1998-ban volt utoljára olyan wide receiver, aki három egymást követő mérkőzésen is száz yard fölé tudott menni újonc évében. Ő pedig nem is volt olyan kis név: Randy Moss. A hab a tortán pedig, hogy Evans nem volt messze attól sem, hogy franchise rekordot döntsön az egy mérkőzés alatt elkapott yardok számából.

Itt valóban valami fantasztikus dolog születését látjuk éppen. És bár jelenleg a támadó egységünk mérkőzésről – mérkőzésre csak küzd. Na de egyáltalán nem Mike Evans. Aki már hetek óta a Bucs egyszemélyes támadó gépezeteként funkcionál. Josh McCown ma ugyanis 15/23 sikeres átadást hajtott végre, 288 yardon. Ebből ugye 209 Evans volt. És a futás sem működött annyira, amivel az előző héthez hasonlóan ismét kevesebbet próbálkoztunk. Hisz Sims mindössze 12 alkalommal kapta meg a labdát, és csak 36 yardot tudott vele megtenni. Talán az edzőink végre rájöttek, hogy érdemesebb passzolni? Főleg ilyen játékosokkal a keretben mint például Mike Evans?

Akárhogy is, végre egy jó kis meccset láthattunk, nem pedig csupa fogalmatlankodást a pályán. A vicces már csak az az egészben, hogy ha esetleg sikerült volna idén két meccsel kevesebbet elszórakozni, akkor akár rájátszásba is kerülhetnénk, annyira cudarul rossz idén ez az NFC South. Jövő héten pedig irány Lovie Smith egykori állomáshelye, a Szeles Város: Chicago

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com