Miután a draft harmadik körében egy irányítót választottunk, többen meglepődtek, megmondom őszintén én is. Persze hallottam már korábban Mike Glennon nevét, legalábbis rémlett, de egyáltalán nem foglalkoztam vele a draft előtt, ahogy sokan mások sem.

Fogadtatása elég vegyes volt, sokak szerint nem volt okos döntés, hisz ha már mindenáron irányítót szerettünk volna választani, talán érdemesebb lett volna valaki mást. Hisz Glennon-nál sokkal jobb prospectek voltak ekkor még találhatóak az idei drafton. A csapat mégis kiválasztotta, és azóta elemzések hosszú sora látott napvilágot Glennon-t illetően.

Alapvetően lendítene egyet az ember, és afféle backupként gondolna rá, Freeman mögött, de egyre többet hallani arról, hogy a csapat vezetése elvesztette bizalmát a jó öreg Josh-ban, és Tampában bizony nem vele képzelik a jövőt. Ennek az oka pedig Freeman örökös nyafogása, mentalitásbeli problémák, és a vezetői készség teljes hiánya. Megmondom őszintén ebbe most nem mennék részletesen bele, de aki esetleg régebb óta olvassa az írásaimat, az tudja, hogy maximálisan egyet értek a fent említett hiányosságokkal.

De visszatérvén Glennon-hoz, vajon mi vele a csapat terve, valóban bevállna-e esetleg mint franchise irányító, vagy megmarad a cipész a kaptafánál?

Természetesen hiába árasztja el az internetet a sok találgatás, elemzés, összehasonlítás különböző személyekkel, mint Joe Flacco, esetleg Matt Ryan, az egyetemi statisztikák hasonlósága úgy gondolom nem határozza meg későbbi beilleszkedését a profik világába. Az viszont mindenesetre érdekes, hogy az NFL szakértői, akik közül ugye többen is játékosok voltak annak idején, és volt szerencséjük már a draft előtt és a combine ideje alatt is megfigyelni Glennon-t, azon a véleményen vannak, hogy az ifjú Mike-nak bizony minden adottsága megvan ahhoz, hogy kezdő irányító legyen akár szeretett csapatunknál.

Elég sokat gondolkoztam azon, hogy belevágja-e ebbe a cikkbe, hisz annyi helyen annyi félét olvasni, és tényleg még azok is úgymond össze vissza beszélnek, akik szakértői szavára általában adni szokás. Van aki azt mondja össze vissza mozog a zsebben, máshol azt olvasni, hogy kiválóan érzi ott magát. Most akkor ezzel kapcsolatban mi az igazság? Az igazság az, hogy amikor a draft beszámolót írtam, ezért hasonlítottam személy szerint őt Josh Freeman-hez. Glennon ugyanis nagyon hajlamos ugyan arra a következetlen játékra, mint ő. Két egymást követő mérkőzésen, mint ha két különböző embert látnánk a pályán.

Kezdjük mindjárt a méreteivel! Glennon hihetetlen magas! 201 cenijével, akár nyugodtan választhatta volna a kosárlabdát is, viszont ennek köszönhetően a védőfal emberei nagyon nehezen nyúlkálnak bele a passzaiba, magassághoz pedig 100 kiló párosul. Bucky Brooks, az nfl.com egy szakértője szerint Glennon például egy tipikus "pocket passer" az a fajta, aki rendkívül jól érzi magát a zsebben, és 1990 óta uralja a mai napig ezt a sportágat ez a típus. Öt-hét lépés után, kiváló pontossággal durrantja el a labdát, legfőképpen a mély területekre. Brooks a tavalyi évben hat mérkőzésen is megnézte Glennont, és a pályán látva őt, leginkább Joe Flacco jutott eszébe róla.

A combine során már kiderült, hogy hihetetlenül erős karokkal van megáldva, és ezen a téren bizony a legtehetségesebbek között tartották számon. Mert az egy dolog, hogy játszi könnyedséggel vágja oda a labdát 50 yard fölé is, de kiváló érzéke van ahhoz, hogy olyan ívben engedje azt el, hogy az elkapóval egy időben érkezzen az meg az adott területre. Ekkor már "nyers tehetségként" beszéltek róla. Az azonban még mindig kérdéses, hogy miért értékeltek akkor többre többeket is a drafton nála?

Mike Glennon draft profilja:

Azért, mert gondok vannak a mobilitásával. Ha szorongatott helyzetben kerül a zsebben, egyszerűen képtelen elkerülni a széleken érkező védőfalembereket. Persze egyetemi karrierje során az sem segített neki túlságosan, hogy a North Carolina nem rendelkezett épp a legjobb támadófallal. Mivel az ő erőssége a távoli nagy bomba, ezért bizony időre van szüksége, míg megválik a labdától. Mivel normális mozgásra a zsebben képtelen, ezért egy minőségi támadófalat kell elé tenni. (Na ez a Bucs-nak van.) Nyomás esetén viszont nagyon meggondolatlan döntéseket tud hozni, de ilyet már ugye láttunk, Josh Freeman-től.

Ami egy másik elgondolkoztató dolog Glennon-nal kapcsolatban, és szintén aggasztó, hogy az elmúlt két évben 29 interceptiont sikerült dobnia, ebből 17-et a múlt szezonban! Persze a statisztika teljessé tételéhez az is hozzá tartozik, hogy ezen időszak alatt 1,017 passz kísérlete volt. Bucky Brooks ezzel kapcsolatban, az általa látottak alapján azt mondta, hogy a rossz lábmunkára vezethető vissza, ami megint csak technikai hiányosság, és mint ilyen orvosolható. A Buccaneers edzői stábjának meg kell találnia a módját, hogy ezt a hibát kijavítsák.

De egy irányító merőben több a technikánál, a lábmunkánál, és a karja erősségénél. Egy irányítónak vezetnie kell a csapatot, és a játékos társaknak hinniük kell benne. Döntő helyzetekben jól kell gondolkodnia, és adott esetben két perc alatt kell megfordítania egy mérkőzést. Az NFL-ben pedig ez a fajta "nyomás" különösen jelen van. És pont ezek a szituációk azok, amelyekben Glennon kiválóan teljesít. A tavalyi évben nem egy mérkőzést hozott vissza a North Carolina-nak vesztes szituációkból, egy-egy győzelmet jelentő drive-al. A tavalyi Florida State elleni találkozón 25-7-es vesztes állásról hozta vissza a csapatot 462 passzolt yarddal és 5 touchdownnal. Egy másik találkozón pedig 16-0-ás állásról hozta vissza a mérkőzést, szerzett 2 touchdownt, és két másodperccel a találkozó vége előtt nyerte meg azt, csapatának. Ilyen veszett szituációkban Glennon, hihetetlenül nyugodt tud maradni, és ez kihat az egész csapatra, nem mellékesen pedig könnyedén győzelemre váltható. A tavalyi évben ez az ami nagyon hiányzott Josh Freeman-ből, és a Buccaneers-ből, emlékezzünk csak vissza a Saints elleni meccsünkre, ahol Freeman "kivégezte" saját fogvédőjét, Hayward pedig edzőjét kezdte lökdösni.

Mike Glennon 16-0-ról visszahozza a Florida State elleni meccset:

A felmérések során az is kiderült, hogy jól teljesít szélsőséges időjárási körülmények között is, remekül dobja széllel szemben a labdát, erős karjainak köszönhetően. Remekül adogatja a keresztlabdákat, mondhatni tehát, hogy egyetlen hiányossága tényleg, ügyetlen lábmozgása, és hogy képtelen mozogni a zsebben. Valószínűleg ennek tudható be, hogy a világ összes kincséért ki sem mozdulna onnan. Viszont nyugodt személyisége, és mentalitása, lehetővé teszi, hogy vezérré váljon akár a csapat öltözőjében is. Ezen a téren is Manning-hez és Flacco-hoz teszik hasonlatossá.

Egy szó mint száz, Mike Glennon, aki diplomát szerzett üzleti managementből, és liberális tudományokból, az NFL szakértői szerint minden képességgel rendelkezik, ami franchise irányítóvá teheti őt. Ennek a receptje pedig egy jó edzői stáb, akik kijavítják hiányosságait, egy domináns futó játék, az ő hosszú passzaival kiegészítve, és egy bitang erős támadófal, akik meg tudják őt védeni a kényes szituációkban. Én úgy gondolom ez a recept adott a Buccaneers csapatánál. A többit meg majd az idő, és persze Greg Schiano eldönti, aki a híresztelések szerint egyre rosszabb viszonyt ápol a szerződésének utolsó évét töltő Josh Freeman-nel. Aki mindezen pletykák ellenére jelen állás szerint marad a kezdő irányítónk, de ki tudja mit hoz majd az edzőtábor. Várjuk kíváncsian.

Mike Glennon legszebb pillanatai 2012-ben:

Forrás:

Bucs Blog

buccaneers.blog.nepsport.hu

Kép: tampabay.com