Amikor a szezon elején Schiano szinte kijjebb rugdalta Michael Bennett-et és DaQuan Bowers-nek szavazott bizalmat több Bucs szurkoló középső ujjának égbe emelésével szitkozódott. Kár, hogy a vizualitás korlátai miatt volt vezetőedzőnk ezt nem igazán látta, sőt nem akarta meglátni.

Bowers 2011-ben a draft második körében került hozzánk, közvetlenül azután, hogy az első körben kiválasztottuk az ugyancsak DE Adrian Clayborn-t. Sok szakértő már ekkor fogta a fejét, hogy mit össze nem szerencsétlenkedik ez a franchise, amikor a megfelelő irányító siettetők személyét óhajtja megtalálni. Teljes kudarc lett a vége, melynek nyomait a csapat mai napig szenvedi.

Claybornról ugye tudjuk, hogy többet fogdosta eddig a kórházi nővérkék és a gyógytornász hölgyek fenekét, mint amennyiszer ipi-apacsot bírt volna játszani az ellenfél irányítóival. Ellenben Bowers! Ja tényleg! Ő is!

Bowers barátunk igazság szerint még egy edzőtábort nem tudott teljes erőbedobással realizálni a csapattal. Az elsőt ugye a lockout , a másodikat és az ideit pedig achilles problémái miatt . Eközben Michael Bennett szorgalmasan dolgozott és 2012-ben 41 szerelést és 9 zsákolást mutatott be.

Miután Bennettre nem tartottunk igényt, Seattle városába költözött. Az edzői stáb elképzelései szerint helyét Bowers barátunknak kellett volna átvenni, de így az évad végén számot vetve a történésekkel azt láthattuk a statisztikákban, hogy DaQuan eljutott egészen 7 db. szerelésig és produkált 1 db!! zsákolást.

Maga Bowers is azt mondta a szezon elején, hogy csalódás lesz ez az év, ha nem kétjegyű szám áll majd évad végén a sack statisztikájának rovatában. Az igazság az, hogy ebből kétjegyű számot csak oly módon lehet csinálni, hogy az egyes elé írunk egy nullát, ami hát tartalmilag nem igazán több.

Bowers gyorsasága megkopott  és a csapatnál jövője rendkívül kérdéses. Mivel több cikkben is írtunk már erről tudom, hogy kissé lerágott csontnak tűnik az ő története. Viszont ha ki kellene valakit emelni, akinek a játéka a legnagyobb csalódást okozta, egyértelműen rá kellene voksolnunk. Ahogy a dolgok haladnak nem lepődnék meg rajta ha a szezonkezdetnél a védőfal szélein olyan neveket olvashatnánk majd, mint Jared Allen és William Gholston, aki újonc évének második felében, amikor lehetőséget kapott, egész szép dolgokat csinált.

Itt a blogon is vezetünk egy rovatot, mely októbertől kiemel egy-egy játékost és citromdíjjal jutalmazza azon csapattagok tevékenységét, akik nem tudtak igazán hozzátenni a gárda eredményeihez. Felmerült ugye Jeff Demps, Daniel Teo’Nesheim és Russell Shepard neve. Viszont ezek közül a játékosok közül egyik sem második körös draft választás és egyikük személyét sem övezte akkora várakozás, mint Bowersét az idény előtt. Hogy ők nem tudtak hozzátenni, Istenem ez van! De DaQuan esetében elmondhatjuk, hogy ennél jóval többet várhattunk és teljes joggal.

Szinte biztos vagyok benne, ha kapnánk érte akár egy hátsó körös draft cetlit is, elengednénk. Ellenben az elmúlt év teljesítménye után nem tudom ki adna érte bármit is. Szerződéséből egy év van még hátra. Talán ennek már lesz motivációs ereje Bowers számára is. A szabadügynök piacra kikerülve ugyanis egy kiszáradt sivatagban érezheti magát az a játékos, aki ilyen számokat produkál. Ezeken a sivatagokon pedig még a tevék is csak súlyos unszolásra ügetnek át, mit várhatnánk akkor a különböző NFL csapatok GM-jeitől.

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com