A Draft első körének 22. helyének választási jogát a Philadelphia Eagles birtokolta de a választáskor megjelent a trade felirat és bejelentették, hogy eltradelték a picket a Cleveland Browns-al. A Browns kiválasztotta Johnny Manziel-t az Eagles négy hellyel lejjebb csúszott de gazdagodott egy harmadik körös pickel. A 26. helyen jött az Eagles és bejelentették, hogy a Louisville defensive endjét/linebackerét Marcus Smith-t. A védő kiválasztása meglepő volt ugyanis a szakértők egy második körös játékosnak értékelték Smith-t.

A Georgia államban született Marcus Smith bő egy hónapja töltötte be a 22. életévét, ami alatt 191 centiméteresre és 114 kg-os játékossá nőtte ki magát. A futballal korán megismerkedett (ahogyan gyakorlatilag minden srác Georgia államban)  és mire a középiskolát kezdte már ígéretes játékosnak számított, mint irányító. Így van, Smith – akit a védelembe választottunk, hogy az irányítókat kergesse – alig 5 éve még menekült a hozzá hasonló játékosok elől. Elég mobilis irányítónak számított a Hardaway középiskolában, ráadásul eredményesen is tette mindezt, így 2009-ben, végzősként bekerült a régió második legjobb csapatába, ami nem kis szó, ha figyelembe vesszük, milyen poszton is futballozik jelenleg. Azért a szakértők, recruitok is érezték, nem feltétlen irányítót kell benne látni, simán csak atléta besorolást kapott, mellé pedig 3 csillagot és 5 ösztöndíj ajánlatot (Georgia, Georgia Tech, Florida, Auburn, Louisville). Nagyon sokáig a Florida felé húzott a szíve, ide el is látogatott 2009 őszén, aztán januárban esélyt adott a Louisville-nek, majd a hivatalos látogatást követő második napon el is kötelezte magát a Pintyekhez. A döntése azért nem teljes hátat fordítás volt a Floridának, ugyanis 3 edző is átköltözött a Gatorstól a két látogatás között a Cardshoz, pont 3 olyan, akik hatással voltak rá. Érdekesség, hogy miután bejelentette döntését, a sajtónak elmondta, fontos volt, hogy a Cards főedző, Charlie Strong irányítónak akarta vinni.

Tehát 2010 őszére újoncként magára ölthette a Louisville Cardinals mezét, miközben az iskolapadban sport ügyintő szakon tanult. Ugyan Strong edző QB-nak szánta, újoncként mégis a speciális egységben és a linebacker sorban kapott lehetőséget, összesen 9 alkalommal, ami alatt 3 szerelést hozott össze, egyet ebből negatív yardon. Másodévesként egyre inkább a rotáció tagja lett, 10 mérkőzésen lépett pályára, ennek felén kezdőként, és ugyan nem ő volt a legjobban szerelő védője a csapatnak, de a házi ranglistát vezette sackek számában (5.5) és egyre inkább csap pass rusher feladatokat kapott. Főleg a North Carolina ellen villogott, csak ott 3 sacket hozott össze. Junior évére feltolták a védőfalba, mint defensive end, ő pedig csapata egyik legtöbb sackjét összehozó játékosa maradt, miközben kulcsszituációkban nagyon villogott: a Sugar Bowlban 2 pontos kísérletnél sackelt, a Kentucky és a Missouri State ellen is lehalászott egy-egy labdát 2 pontos kísérletnél, a Cincinnati elleni hosszabbításban szinte minden támadást ő állított meg. Végzős évében pedig végleg robbantott, 14.5 sack (második legtöbb az egész NCAA-ben), 4 kiharcolt, 2 összeszedett fumble, 3 leütött passz, 42 tackle, ebből majdnem minden második negatív yardon. És nem egyszemélyes hős volt, az egész védelem elit volt, még ha Teddy Bridgewater árnyékában hajlamosak is voltak kicsit elfejteni őket. Pedig a konferencia legjobb védelmét rakták össze, ha a sackeket, ha az engedett yardokat, vagy ha az engedett pontokat nézzük. Ilyen év után jöttek az elismerések is, bekerült az ország harmadik legjobb csapatába az AP-nél, a konferenciája legjobb csapatába és emellett ő lett az AAC konferencia legjobb védő játékosa. Egy gyors összegzés, karrierjét az egyetemen 83 szereléssel (ebből 32 TFL), 24 sackkel, 1 interceptionnel, 5 elütött passzal és 8 kiharcolt fumbleval zárta.

Értelemszerűen érkezett a Senior Bowl és Combine meghívó is, ami kedvezően alakult neki, méretei megfeleltek az egyeteme által írtnak, igazi NFL kaliber felépítéssel rendelkezik, amihez hosszú karok párosulnak (80 inches karfesztávolság), de a 40 yardos ideje se hagyott maga után kivetnivalót (4.7).

Videót megnézve az is látható, nem egy igazi DE, elég szabadon játszhatott, a snap előtt gyakran felment két pontos állásba és úgy támadta az irányítót. Mindezt tehette azért, mert jól olvassa a snap előtti mozgásokat és lyukakat, valamint szabad területen hatékonyan futballozik (egy volt QB-tól azért ez elvárás). Nem ösztönös pass rusher, tanulta a posztot, ahol kamatoztatja átlag feletti flexibilitását. Meg van az ereje és agressziója, hogy felvegye egy szélső támadó falemberrel a harcot, de van annyira atletikus, hogy zónázni és akár embert fogni is vissza tud lépni, nem nagyon ront szerelést, maximum néha lassan csinálja meg a tacklet, de megcsinálja (jó példa erre még az irányító-vadász képessége, ha egyszer eléri, onnantól már sack a vége, nem csúsznak ki a kezei közül a mobilisabb QB-k sem). E képességeit a felmérőkön is bizonyította, és ugyan a szezon első felében az 5. körbe várták, mostanra már a 2-3. kör volt a legkésőbbi pont, ahol elkelhet, de az utóbbi hetekben már olyan név nélküli forrásoktól származó információk jöttek, miszerint az első 35 választásba belekerül. Említést érdemel még, hogy a Senior Bowl keretén belül 4-3-as rendszerben is kipróbálták, mint OLB, és a nagyobb területtel is megbirkózott, nem tűnt idegennek számára a szerepkör, ráadásul jó 20 yardig minden TE-del vagy RB-kel tudta tartani a lépést és az irányváltásokat, szóval akár vissza lehet küldeni zónába vagy embert is tud fogni. Kis terület esetén pedig képes bemenni középső LB helyére és onnan blitzelni a nagyobb guardok és centerek között, ami egy goalline helyzetnél rendkívül hasznos lehet, köszönhetően a kegyetlen gyors első lépésének, a jó egyensúly érzékének, a koordinált mozgásának. Csendes, nyugodt arc, jól kijön a csapattársaival, könnyen tanul, felnéz az edzőire, nagy benne a potenciál, simán lehet belőle korszakos egyéniség is. Fontos, hogy irányító múltja miatt egy intelligens, focit értő játékosról van szó.

Persze, azért vannak hiányosságai, például a limitált technikai tudása. Egyetemi szinten mindent sebességből oldott meg, gyakorlatilag keresztülfutott a blokkoló embereken, ez a profik között már kevés lesz, meg kell tanulnia bizonyos technikák hatékony használatát. Illetve kérdés, mennyire tud konzisztens lenni, hiszen végzős éve kiugró volt, de előtte nem volt extra a teljesítménye. Sőt, igazából idén is két arca volt, vagy kiváló meccse volt, vagy az irányítót meg se tudta érinteni, igaz, nyomást ekkor is generált azért, de ez kevés. Gyors az első lépése, de lehetne hosszabb is, túl sok aprót lép, ezért is tűnik néha úgy, hogy lassan szerel, mert szinte eltoporogja a yardokat.

Ezek után nézzük mi történ éjjel a draft első napján, ahol alapvetően a 22. választási jog volt a miénk. Igazi hiányposztnak a S, a szélső- és belső LB, az elkapó és a CB számított. Chip Kelly utólag elmondta, hat olyan játékos volt a listájukon, akiket szívesen választottak volna itt és hiányposztra is érkezett volna, de ezt a 6 játékost elvitték. A hatodik egyébként valószínűleg pont előttünk ment ki, HaHa Clinton-Dix, S személyében. Szerencsénkre a Cleveland Browns úgy gondolt, itt az ideje megszerezniük sokadik lehetséges franchise irányítójukat és helyet cseréltek velünk, hogy elvihessék Johnny „Football” Manzielt (érdekesség, hogy a Vikings is tett ajánlatot, de ők rosszabbat, így végül az 1/32-es helyre cserélték fel magukat és vitték el Teddy Bridgewater irányítót). A csere keretein belül megkaptuk az ő 1/26-os választási jogukat (ez eredetileg az Indianapolis Colts csapatát illette meg, de a Trent Richardson csere keretén belül költözött a Barnákhoz), illetve a harmadik körös választási jogukat (3/83), így ott most egymáshoz nagyon közel kettő játékost is választhatunk (miénk a 83. és a 86. választási jog is). Összességében ez egy nagyon jó lefelé cserélés volt, főleg, ha tényleg nem volt olyan játékos, akit akartunk volna ekkor és elérhető is lett volna. A 26. joggal aztán már nem mozogtunk lefelé (bár majdnem teljesen hagytuk lefutni a 10 perces gondolkodási időt, tehát nem elképzelhetetlen, hogy ajánlatot vártunk itt is), hanem kiválasztottuk Marcus Smith-t. A pick kisebb meglepetést váltott, elég megnézni ezt az animációt.


A meglepetés oka a választási hely volt, mert abban mindenki egyetértett, Smith jó játékos, de sokak szerint ő egy teljes körrel később is elérhető lett volna. Ezt sose fogjuk ugyan megtudni, de igazság szerint a reach kifejezés elég üres. Ha valakit akarsz, akkor számodra nem reach, főleg, ha úgy gondolod, mögötte lévő játékosok sokkal gyengébb szintet képviselnek és mi valószínűleg így voltunk Smith-szel. Emellett olyan posztra jön, melyre nálunk égető szükség van, hiszen Trent Cole ugyan a szezon végére kezdte megtanulni az OLB szerepkört, de az ő korában rá már nem szabad építeni, Barwinon kívül pedig nincs kezdő kaliber jelenleg a keretben. Persze, ha lett volna cserepartner és kissé hátrébb megyünk és az első kör legvégén vagy a második kör elején húzzuk be, senki nem lenne felháborodva, de szerintem tényleg felesleges így is. Többen vitatkoznak még a poszttal, inkább elkapó kellett volna, hiszen Marqise Lee és Kelvin Benjamin is elérhető volt, de DeSean Jackson távozásával is van elég sok fegyver ebben a támadósorban, komolyabb gárdák ellen pedig valamit védőoldalról is villantani kell, így szerintem nincs ezzel semmi gond, főleg, hogy elég mély a class elkapó poszton.

Végül Mike Mayock szavaival zárnám bemutatását, amiben a lényeg benne van: „Marcus Smith egy nagyon érdekes edge játékos. A legfontosabb dolog vele kapcsolatban jelenleg, mennyire tud ilyen szinten hatékonyan játszani. Az Eagles keretében ott van Connor Barwin az egyik oldalt és Trent Cole, aki 32 éves lesz, a másikon. Ebbe a rendszerbe ő tökéletesen illeszkedik, azonnal kezdenie sem kell, rutinos, jó játékosoktól tanulhat. Olyan helyre választott az Eagles, ahol hiányposztjuk volt, és pluszba még extra választási jogot is kaptak." 

Forrás:

Philadelphia Eagles Blog

philly.blog.hu