Az utolsó napon három játékossal gazdagodott a Tampa Bay Buccaneers csapata. Továbbra is a támadóegység megerősítése volt a cél, idén minden draft választásunk ugyanis ebbe az egységbe érkezett. A szurkolók kívánságait pedig meghallgatván Lovie Smith két falembert is hozott végre nekünk. Nézzük meg őket kicsit közelebbről.

A negyedik körben idén nem választhattunk, hisz korábban már az Jets javára feladtuk ezt a picket, a tavalyi Revis trade keretében. Az ötödik kör, harmadik választási lehetőségével azonban végre megkezdődött a támadófal erősítése is, összességében a 143. draftoltként Kadeem Edwards-ot, a Teenessee State guardját választotta ki a Buccaneers.

Már korábban is nagy szükségünk lett volna rá, hogy Lovie Smith és csapata meghozza ezt a döntést, de első körben elkapót, a másodikban tight endet, a harmadikban pedig futót választottak. Így az ötödik körre már nem is igazán találhatott kezdő szintű játékost erre a pozícióra. Edwards ugyanis maximum a keret mélyítésére lesz jó számunkra. Arra viszont tökéletes, hisz hosszú karjainak köszönhetően Edwards nem csak guard, de még tackle pozícióban is könnyedén megállhatja a helyét.

Méreteit tekintve nem annyira illik bele abba az “atletikus” falba amit egész holtszezon során próbál a Bucs vezetősége építeni. Hisz Edwards baromi nagydarab, és erős játékos. Többek szerint egy jó edző segítségével meg fogja állni a helyét az NFL világában. A Sports Illustrated a hetedik legjobb játékosnak rangsorolta őt egyébként guard pozícióban, az idei drafton. Még Brandon Thomas elé rangsorolva. Indokolták mindezt erejével, nyomási képességeivel, és kiváló lábmunkájával. Azonban teste nincs tökéletes állapotban, és híján van a gyorsaságnak is. Bár ez állítólag változhat, ha kicsit kezelésbe veszik, és szabályozzák a játékos súlyát is.

Értékét tekintve viszont ismét abszolút jó választás történt Smith-ék részéről. Hisz Edwards egy tipikusan ötödik körös játékos. És adott helyen megint a legjobb elérhető opciót választották. Az azonban egyenlőre rejtély, hogy kezdő játékosnak szánták-e a pozícióban? Valószínűleg nem. Hisz egyáltalán nem illik a Jeff Tedford féle futás blokkoló falba. De megfelelő munkával akár még ide is lehet őt alakítani. De ez biztos nem egyetlen edzőtábor munkája lesz. Azonban passz blokkolóként remekül megállhatja a helyét.

Az egyetemen négy éven keresztül játszott, és a legtöbb mérkőzésén kezdőként. 41 meccsen, 45-ből. És ez időszak alatt végig a bal oldali guard pozíciójában játszott a Tigriseknél. 2013-ban ő vezette a konferenciájukat 126 kiosztott blokkal. Valamint apró érdekesség még, hogy ő az első játékos akit a Tennessee State-ről draftoltak, a futó Javarris Williams óta, aki még a 2009-es drafton kelt el. A Buccaneers pedig 1988 óta nem választott innen játékost az egyetemi játékosbörzén.

Kadeem Edwards ötödik körös kiválasztása után egy trade következett, ugyanis Jason Licht-ék szerettek volna visszajönni az ötödik körbe. Ez sikerült is, miután odaadtuk a Buffalo Bills-nek az idei hetedik körös, és egy 2015-ös, ötödik körös választási lehetőségünket. Azt a választási lehetőséget, amit korábban a Baltimore Ravens-től kaptunk a Jeremy Zuttah trade keretein belül.

Így miénk lett a Buffalo ötödik körben lévő, kilencedik választási lehetősége. Mellyel ismét a támadófalat erősítettük, és elhoztuk a tackle Kevin Pamphile-t.

Őt már a draft előtt is kiszemelte magának a Buccaneers, és ki is próbálták a játékost. Már akkor megtetszett az edzőgárdának sokoldalúsága, illetve, hogy Edwards-hoz hasonlóan képes mind guard, mind tackle pozícióban is játszani. A keret mélyítése pedig továbbra is ráfért erre a falra. Sajnos azonban kezdő potenciállal bíró játékost továbbra sem találtunk.

Igazság szerint Pamphile tehetségét nehéz megítélni. Atletikusnak mondható, hisz korábban kosárlabdázott, majd váltott a futballra és defensive end lett belőle. Csak később, főiskolai karrierje során faragtak belőle tackle-t. A 40 yardos dash-ot például öt másodperc alatt futotta, ami falembertől egyáltalán nem mondható rossz időnek. Az NFL.com dicséri egyensúlyát. Azonban ereje, és nyomási képességei hagynak még kívánnivalót maguk után. Pamphile-t leginkább egy félkész termékhez lehetne hasonlítani, rengeteg munka van még vele, hogy NFL szintű játékossá válhasson.

Felépítését és játékstílusát tekintve beleillik Jeff Tedford támadórendszerébe, azonban tehetségét nézve még nem sok keresnivalója van ott. Talán kicsit túlzás volt feláldozni érte egy jövő évi draft választási lehetőséget, mindattól függetlenül, hogy égető szükségünk volt a támadófal frissítésére. De nem is erre lett volna szükségünk, hanem valóban kezdő szintű játékosra. Melyekről már ugye réges rég lecsúsztunk a draft ezen pontján.

Kezdő bal oldali tackle volt az egyetemen, utolsó két évében. Miután ugye átkerült a támadóegységbe, 2011-ben. 21 mérkőzésen egész pontosan, és ebbe beletartozik az összes 2013-as mérkőzés. Egész megbízható játékosnak bizonyult, mindössze hat mérkőzést hagyott ki ezen időszak alatt, egy lábsérülést követően. Pamphile a harmadik játékos a Bucs történetében, aki a Purdue egyeteméről lett kiválasztva, és reméljük csak fele olyan jó karriert fut be, mint az előző választott: Mike Alstott.

Végül, de nem utolsó sorban. Az idei draft utolsó választási lehetősége a hatodik körben került ránk, és összességében a 185. pickkel ismét egy elkapót választottunk, Robert Harron személyében. Így az egész 2014-es drafton, tényleg csakis a támadóegységbe érkeztek hozzánk játékosok.

A Wyoming játékosa leginkább sebességéről híres. És bizony nagyon is produktív, négy egyetemi éve volt. 152 elkapás, 2025 yard, és 20 TD. Az egyetlen kérdés már csak az, hogy fizikailag hogyan fogja bírni az NFL-t, valamint az abban található kemény ütközéseket. Egyébként ez az egyetlen oka, amiért ennyire hátul kelt el a drafton. Maga a játékos egyébként kiváló. Csak Jeff Demps-hez hasonlatosan törik mint a ropi. De egyáltalán nincs kizárva, hogy egy-egy pályára lépéssel nem lesz érdekes titkos fegyver belőle, Jeff Tedford támadóegységében.

Azt hiszem sok mindent elárul sebességéről, hogy 4,25 másodperc alatt futja a 40 yardot, nem hivatalos idő szerint. Ez a combine-on a mérések alatt, már csak 4,48-ra sikerült neki. Azon túllépvén pedig, hogy baromi gyors, fizikálisan pedig baromi gyenge. El kell róla mondani, hogy ideális magassággal is rendelkezik. Az útvonalak befutásával azonban akadnak még problémái. Lovie Smith-szék ezzel a választással is jól döntöttek, hisz elemzők szerint Harron messze tehetségesebb játékos volt, mint bárki más ezen a ponton, itt a hatodik körben. A játékos tehetségét nézve, “fenomenális” döntés született.

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com