Az elmúlt napokban már beszámoltunk nektek az érdekesebb eseményekről, az edzőtábor első pár napjáról, illetve már nagyító alá vettük azokat a pozíciókat, amelyek a legnagyobb figyelemmel lesznek követve az edzőtáborozás során, és amelyeket a legnagyobb kérdőjelek vesznek körül. Vannak azonban már lefutott ügyek is, az elkövetkezendőben ezekből veszünk párat.

Míg a legnagyobb fejfájást továbbra is a kezdő tackle-k személye jelenti, addig más pozíciók már pár nap után eldöntésre kerültek a táborban, vagy ami még valószínűbb soha nem is jelentettek kérdést, hisz nem minden pozícióban zajlik valóban harc a játékosok tudása alapján.

A cornerback-kek:

Úgy tűnik Leonard Johnson mászott a depth chart tetejére, na nem ami a kezdőket, hanem ami a slot corner szerepét illeti, de sokkal érdekesebb a harc a szélső cornerback-kek között. Úgy tűnik ezt a melót magasan a többiek előtt nyerte Johnthan Banks, és Alterraun Verner, megelőzvén Mike Jenkins-t, akit csak egy kis ideig láthattunk a kezdőkkel gyakorolni. Ugyan Verner is kevesebbet edzett valami kisebb nyavalya miatt, de pozíciója ettől függetlenül nem került veszélybe. Az az igazság, hogy a veterán Mike Jenkins-t imádják a helyi szurkolók, hisz ő maga is helyi srác, és többek közt ebből is kifolyólag elég nagy hype-ot kapott. De a valóságban az ötödik számú cornerback lesz, az itt, és az OTA-n mutatott jelenlegi játéka, és fizikai kondíciója alapján. Így a szezont több mint valószínű, hogy a kispadon fogja végigkísérni.

A középső linebacker:

Miután megtudtuk, hogy Lovie Smith lesz az edzőnk, és ő maga pedig szembesített minket a ténnyel, hogy ismét rendszerbe iktatja Tampában, a Tampa 2 védelmi sémát. Sokan máris aggódni, és találgatni kezdtünk, hogy vajon a csapat első számú “Mike-ja”. Azaz középső linebackere, Mason Foster elég rátermett lesz-e erre a feladatra. Hisz a védelmet eddig a kiváló szélső linebacker, Lavonte David irányította, nem is kis sikerrel ráadásul. A Tampa 2-es védelmi formában azonban a legnagyobb feladat bizony a “Mike”-ra hárul. Neki kell jól olvasnia a támadók játékát. Neki kell talán az egyik legmobilisabb, és leggyorsabban reagáló játékosnak lennie a pályán, a védelemben. Ezért a teljes védelem irányítását is a kezébe kell adni. Ahogy azt egyébként a legtöbb NFL csapatban a középső linebacker látja el. Sokak szerint Mason Fosternek nincsenek meg ilyen széleskörűen erre a képességei. Végül az edzőtábor eddigi szakasza alapján egyáltalán nem lehet munkájára panasz.

Persze azért versenytársat ő is kapott. Érkezett hozzánk a holtszezonban Dane Fletcher. Bár szerintem ezt maga Lovie Smith sem gondolta komolyan. Fosterre olyan szintű veszélyt jelentett a dolog, hogy inkább afféle önbizalomdoppingnak szánták ezt számára. Ahhoz azonban kétség sem férhet, hogy Foster az eddig látottak alapján piszok gyors, és kiválóan reagál a játékokra, mint példáulitt. Ez egy kitűnően olvasott Tampa 2-es játék. Mely Fosternek köszönhetően interceptionnel is végződik. És mivel Lovie Smith a sebességet kereste minden pozícióban, a villámgyors blitz-ek miatt. Így ebben is, egyértelműen Foster lesz az embere, Fletcherrel szemben.

A safety-k:

A tavalyi év után többen elfordultak Dashon Goldson-tól. Pedig továbbra is kiváló játékos. Aki az egész holtszezon során nagyon igyekezett mind mentálisan, mind morálisan szerves, és hasznos részét képezni a csapatnak. De végül is tökmindegy, hogy mi szeretjük-e őt vagy sem, a lényeg az, hogy Lovie Smith szereti, és bizony ő lesz a kezdő free safety továbbra is a Bucs-ban. És ahogy Goldsont, úgy Mark Barront is imádja Lovie. Aki rengeteget fejlődött újonc évéhez képest, de azt hiszem olyan mentorok mellett, mint Goldson, McCoy, vagy akár Foster, bizony lehet is fejlődni. Mára már pedig még a jó öreg, nagydumás Warren Sapp is elismerően beszél erről a safety párosról. Pedig ő leginkább a szidalmakkal dobálózik és nem a dicsérettel. Bár mostanában utóbbiból is szépen kijut, lehet Sapp is öreg fejére fog megváltozni.

Arról pedig, hogy ez a pozíció egy esetleges sérülés esetén is milyen szinten biztosítva van, elég szerintem ha Major Wright nevét említjük. Vagy akár Keith Tandy-jét, akit évről évre nem igazán tudok hová tenni. Néha borzalmasan fájó arckifejezéssel nézem mit művel a pályán. Aztán kimegy a következő meccsen, és olyan interceptiont szed, hogy az ember álla leesik. Ha valakire, akkor az ő játékára bizony rá lehet aggatni a “felemás” jelzőt. De egy negyedik számú safety-nek még mindig nagyon erős jelenség azt kell, hogy mondjam.

Az irányító:

Lovie Smith nagyon elismerően nyilatkozik Mike Glennonról az elmúlt pár hónapban. Mike Glennon kiváló játékos, Mike Glennoné a jövő Tampában. Mike Glennonnal meccseket lehet nyerni. És még bizony sorolhatnánk. Nos… A találgatásoknak vége, Mike Glennon ide, vagy oda. Bizony nem ő, hanem Josh McCown lesz a kezdő irányítónk a jövő évi szezonban. Ennek pedig egy baromi egyszerű oka van, ő a jobb irányító. Jobban végre tudja hajtani a feladatokat, pontosabbak az átadásai, jobban kézben tartja a dolgokat a pályán. Mindezt pedig a nagyobb rutinnak köszönheti. Persze, ez nem azt jelenti, hogy Glennonból soha nem vállhat kezdő szintű irányító, de valószínűleg jó döntést hozott Lovie Smith és csapata, amikor McCown mellett döntöttek, és úgy vélték Glennonnak még tanulnia kell a veterántól. Ami késik viszont az nem múlik, hisz vezetői képességeit elismerik játékostársai, sőt még én is, talán mondhatom, hogy mi. Hisz a tv képernyőin keresztül is olyan tisztán átjön az, ami Josh Freemannel kapcsolatban soha. Hogy valaki vezeti a csapatot a pályán. Jonathan Casillas például mentalitását egy az egyben Drew Brees-éhez hasonlította. És úgy gondolom ez egy hatalmas bók egy újoncnak. McCown azonban idén sokkal precízebben játszik, és többet is gyakorol a kezdő csapattal. Bizony ez a párharc is eldőlt.

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com