Már megint a közhely: Ha van pass rush, a védelem sem tűnik annyira szarnak. Fiaink remek kezdést produkáltak az Acélvárosban, majd kissé elkeserítettek minket egy kis leeresztéssel, végül szívrohamot akartak nekünk okozni, de csak, hogy később a mennyekbe repítsenek.

Valahogy így jellemezhetnénk röviden a tegnap esti, unalmasnak korán sem mondható meccset. Melynek az elején bemutatkozott nagyon gyorsan a védőfal. Hisz először a kéztöréséből visszatérő, egyébként sérülten játszó Gerald McCoy (DT) sackelte Big Bent. Majd rögtön az eddig mély álmot alvó Michael Johnson (DE) is zsákba rakta az irányítót, ezúttal egy fumble kíséretében. Ez utóbbit Jacques Smith (DE) vissza is szerezte. Így az idén először, Mike Glennonnak vezetett támadóegységnek, mindösszesen tíz yardot kellett volna valahogy letuszkolnia a Steelers defense torkán. Ezt sikeresen meg is tette egy 2 yardos Martin futással, majd egy 7 yardos touchdown passzal Mike Evans felé. Aki megszerezte karrierje első hatpontosát az NFL-ben! Mutatós kis elkapás volt egyébiránt.

Mike Evans első TD elkapása az NFL-ben.

Megmondom őszintén, hirtelen Luke Skywalker minden erejét áramlani éreztem testemben, és nagyon bizakodó lettem, hisz mikor láttuk utoljára így játszani a Kalózokat, most komolyan? Meg TD-t szerezni az első három percben, mindezt úgy, hogy nem is náluk volt a labdabirtoklás? De ezután még tovább görbülhetett a szánkon a vigyor. Hisz az elején még dominánsnak tűnő védelmünk, ismét megállj parancsolt a Steelers csapatának. A puntot követően pedig Solomon Patton mutatott be egy szép visszahordást. Na ehhez sem igazán szoktunk eddig hozzá. És bár az offense nem tudott már túl sok yardot hozzátenni a dologhoz. Azért belefért egy mezőnygól Patrick Murray-től, 10-0-ra növelvén az előnyünket. 

A mérkőzés elég korai szakaszában lesérült Dashon Goldson, a kezdő safety-nk. Így ő majd az egész találkozót kénytelen volt kihagyni. Major Wright juthatott ezáltal kissé nagyobb szerephez. Az általunk szerzett előny pedig egyáltalán nem lehetett megnyugtató. Hisz a Steelers szép lassan megkezdte a felzárkózást. És bár a tampai védőfal teljes egészében dominált ma a Steelers támadófala fölött. Hisz szerencsétlen Roethlisbergert öt alkalommal is elkapták a mieink. Aki pedig látta az előző három meccset az tudhatja, hogy itt egy kisebbfajta csoda eljövetelének lehettünk ezáltal szemtanúi. Nem lehettünk azonban továbbra sem teljesen nyugodtak a secondary munkássága miatt. És tudom, hogy a “liga egyik legjobb elkapója” klisét már ellőttem múlt héten Julio Jones kapcsán. Azért valljuk meg, hogy Antonio Brown sem szarral gurigázik, főleg ha Big Bentől kapja a labdát. És bár Alterraun Verner mutatott ma egy pár szép szerelést, ha a futójáték megállításáról volt szó. Azonban Brown-hoz köze nem volt az egész találkozón. Meg úgy sok más dologhoz sem egész évben.

Így alakulhatott, hogy először ugyan csak egy mezőnygóllal, de később már egy hatpontossal is felzárkózott a Pittsburgh. Kiegyenlítvén így az eredményt. Egy 60 yardos drive-ot, és egy 11 yardos TD passzt követően már 10-10-el álltak fel a csapatok a második negyed kezdetén. Pedig Lavonte David kemény volt ma is, mint kocsma előtt a vaskorlát:

Az első negyedben egy olyan Buccaneers-t láthattunk úgy gondolom, amilyet szerettünk is volna egész szezonban. Majd a másodikra kaptunk egy olyat. Amilyet idén minden meccsen láthattunk. Csak ezúttal ugye az erős visszaesést, nem a gyenge kezdés előzte meg. De a második negyedre ismét teljesen lefagyott az offense. És jöttek az “átlagos” NFL szurkolónak furcsa, ám a harcedzett Bucs fannak megszokott hibák. A “két delay of the game egy drive-ban” illetve a másik klasszikus. A “nem működik a headset”. A Steelers át is vehette az irányítását a mérkőzésnek, és nem csak képletesen, hanem pontok tekintetében is. Hisz az egész este sokszor zavartalanul játszó és 131 yardot szerző Antonio Brown megszerezhette második touchdown elkapását is. Eközben a Bucs offense neve mellett a mutatott impotens játékon túl olyan számok szerepeltek mint a 64 yard megtétele egy félidő alatt. Ebből Mike Glennon 57-et passzolt mindössze 5 sikeres kísérlettel, 11-ből. Csak összehasonlítás képpen Big Ben ekkor már 19 sikeres passznál jár 24 kísérletből, szerzett 205 yardot, és 2 TD-t.

Ami szintén hétről hétre elmaradt, az úgy látszik ezúttal nem. És az öltözőben leszúrték a srácok a tanulságot. Mike Glennon pedig úgy gondolta, hogy megragadja a saját, és a társak tökeit is. Majd mindjárt vezetett egy olyan hosszú drive-ot, hogy egész meccsen nem sikerült korábban annyit megtennie a támadóegységnek. A 80 yardon át tartó megmozdulásban, hatalmas szerepe volt az újonc Mike Evans-nek, aki ezen a meccsen elkezdte végre azt csinálni, (mert az edzők is úgy akarták) amiért idejött Tampába. Hisz bemutatott egy nagyon szép 44 yardos elkapást. Doug Martinnak már csak át kellett szaladnia a gólvonalon. Aki élt is a lehetőséggel, gondoskodván arról, hogy ne unatkozhassunk a továbbiakban sem. Ugyanis ismét döntetlenné tette az eredményt. 17-17

Az offense bizony összekapta magát, azonban a Bucs secondary továbbra sem. Felvettük ismét a Falcons ellen kifejlesztett “svájci sajt” formációt. Ennek az a lényege, hogy hatalmas üres területeket hagyunk hátul bennük egy-egy Steelers elkapóval. Borzolván ezáltal a fogadóirodák kedélyeit. Azt viszont a futballhoz kevésbé értők is kitalálhatták, hogy ennek ismét touchdown lett a vége, acélvárosi oldalról. Big Ben ezúttal egy rövid, öt yardos passzal találta meg tight endjét az end zone-ban. Egy elég sima 80 yardos haladást követően. Azért Heath Miller teljesítményét is említsük itt meg. Hisz a backup safety-k őt illetően sem kecsegtettek minket túl sok jóval. Mutatta is ezt a 10 sikeres elkapása 85 yardon.

Míg a másik oldalon nekünk megint csak kiejtett labdák tömkelegei jutottak Vincent Jacksontól. Aki ugye, ha valóban nem egészséges teljesen, a csuklóját illetően. Lehet nem kellett volna inkább játszani. (Mondom mindezt úgy, hogy végül ő nyerte meg nekünk a mérkőzést.) Azonban a 32 yardos mérkőzés, 4-5 droppal tarkítva a meccset. Egy 13 milliós, két szezont is 1200 yard fölött záró elkapótól nagyon kevésnek mondható. Ráadásul mindezt már a sokadik alkalommal. Ekkor megint történt valami, ami “csak” velünk Bucs szurkolókkal történhet. A felzárkózás, és a végeredmény szorossá tétele helyett Mike Glennon eladta a labdát. A szituációt először szemlélve hatalmas mamázások közepette törhettünk ki, hisz olyan simán dobta azt Cortez Allen kezébe, hogy McCown megpusztult volna az oldalvonalon irigységében. Azonban a visszajátszást látván rájöhettünk, hogy erről szó sincs. Egyszerűen Evans maradt le rettenetesen. Ugyanis futás közben megsérült az ágyéka, és le is kellett segíteni a pályáról. Evans ebben a pillanatban be is fejezte a mérkőzést. Így kettős csapás is ért minket. Hisz nem elég, hogy a Steelers megszerezte a labdát, de az addigi este – megmerem kockáztatni, hogy a legjobban játszó Buccaneer – szintén kénytelen lett elhagyni a pályát.

“First down a f… jánoshegyi kis libegőt”

Az egész esti “svájci sajt” formációt látva én itt kissé elkeseredtem, és gondoltam most lesz az, hogy két touchdown előnyhöz jut a Pittsburgh, azonban nem így lett. Hisz valami csoda folytán a Mike Evans-t nélkülözni kénytelen támadósor továbbra is szépen termelte a yardokat. A csodát pedig leginkább Louis Murphy-nek hívták.

Lábjegyzet amúgy RTL klubbosan: Louis Murphy az az a srác, aki egész előszezonban kiválóan játszott, kiváltképp kiütközött a közte, és Mike Glennon közti összhang. Aztán mégis kirakták a keretből, a kezén síkosítóval játszó Chris Owusu kedvéért, hogy aztán három vesztes mérkőzés után kirakják Owusut, majd őt visszavegyék a csapathoz. C’MON MAN

Szóval Louis Murphy jött, látott, és elkapott. Itt 10 yard, ott 10 yard. Egy-két Austin Seferian – Jenkins megmozdulás. És máris jöhetett a sikeres mezőnygól Patrick Murray-től. Kozmetikázván kicsit az eredményt. Ezután pedig, ha nem is olyan egyszerűen, de sikerült a Tampa Bay 45 yardos vonalánál megálljt parancsolni Roethlisbergeréknek. A puntot követően pedig megint mehettünk előre a pontokért. Mike Glennon ismét szépen termelte a yardokat, ezúttal nem a széleket erőltette, hanem középre adogatta nagyon pontosan a labdákat, hisz az elmúlt évben is láthattuk már, hogy ez az ő igazi erőssége. Fel sem ocsúdhattunk a megdöbbenésből, máris az acélvárosiak 14 yardos vonalánál ért minket a 2 perces figyelmeztetés. Ugye azt mondanom sem kell, hogy itt olyan ponthoz érkeztünk, hogy könnyen eldőlhet a mérkőzés? Ez egyszerűen egy olyan szituáció volt, amit meg kellett csinálni. Megcsináltuk? Hát nem…

Először egy trükkös játék következett: Rainey futás, majd Rainey passz Vincent Jackson felé. Mivel V-Jax idén nagyon szeret droppolni. Ezt a labdát is ejtette.

Majd a második lehetőség: Középen Austin Seferian-Jenkins felé. Kiválóan fogta őt Lawrence Timmons (LB). Incomplete pass.

A harmadik lehetőség: Bal oldalra Louis Murhpy-nek. Cortez Allen (CB) mellett esélye sem volt. Incomplete pass.

A negyedik, egyben utolsó lehetőség: Középre Vincent Jacksonnak. Aki ezúttal jól védekezett: Brice McCain (CB). Incomplete pass.

Konklúzió: A Bucs szurkoló szeme könnybe lábad.

Kevesebb mint két perc vissza, két időkérés a Buccaneers neve mellett. És a védelem aznap esti produkcióját látva, teljes elkeseredés. És mégis sikerült! Minden időkérésünket elhasználva. 50 másodperccel a meccs vége előtt puntra kényszerítettük a Steelers alakulatát. De még ekkor sem a mérkőzést nyertük meg, csupán egy esélyt, hogy a Pittsburgh 46 yardos vonaláról indulva, időkérés nélkül, 50 másodperc alatt, 4 pontos hátránnyal, egy touchdownt érjünk el. Megmondom őszintén, nem hittem, hogy sikerülhet. De az vesse rám az első követ, aki látta az előző három meccsünket, és szintén nem így gondolta.

Louis Murphy ismét megvillant! Tudjátok az a Murhpy aki már egyszer ki lett rakva ebből a keretből! Bemutatott egy 41 yardos elkapást, majd a Steelers öt yardosához repítette a Tampa Bay-t. Ekkor még szépen 15 másodperc volt vissza a mérkőzésből. Időkérésünk nulla, így Mike Glennon rögtön spike-olta a lasztit. Majd jött a második kísérlet. A passz ment bal oldalra Vincent Jackson felé, aki a mai napon bemutatott kb. négy drop mellé, kulcsfontosságú szituációban összehozta az ötödiket is. Had ne mondjam, milyen komoly csuklásba kezdhetett a játékos. Végül elérkezett a harmadik kísérlet. És minden egyes szidalmunkat kénytelenek voltunk visszavonni, hisz Mike Glennon sikeres passzával, és Vincent Jackson ezúttal el nem ejtett labdájával megnyerte a Tampa Bay Buccaneers az első mérkőzést az idei szezonban. Ezzel a játékkal:

Lehet, hogy kiszenvedtük, lehet, hogy a mutatott játék alapján nem érdemeltük meg a győzelem minden aspektusát. De két dolog miatt is nagyon fontos volt ez. Egyrészről, hogy a csapatnak legyen valami sikerélménye, és átlendüljenek végre azon a bizonyos holtponton. Másrészt pedig nekünk szurkolóknak is fontos volt ez, hisz így még mindig van esély. Ha nem is olyan sok, de van. Hisz 0-4-ről mindössze egy csapat jutott rájátszásba az NFL története során. Így azonban, még egyáltalán nincs veszve az az NFC South, hisz csoport riválisaink sem éppen győzedelmeskedtek tegnap este. Mindösszesen egy győzelemmel vagyunk elmaradva a sereghajtó Panthers, és Falcons előtt, ha azt nézzük. És ha reálisan tekintve nincs is nagy esélyünk, azért a tudat mégis csak jól esik. De mi is az a realitás ugyebár? Főleg, ha az NFL-ről van szó: