Mike Glennon elég ellentmondásos teljesítményt nyújt immáron tavaly óta, amióta az NFL világába került. Vasárnap azonban nagyon úgy tűnt, hogy az NC State egykori irányítója, megtett pár lépést a helyes irányba, a Pittsburgh Steelers elleni mérkőzésen.

És ahogy a többiek is a csapatból, úgy ő is bizonyítani szeretné, hogy ez a változás bizony maradandó. Több alkalommal említették már Glennonnal kapcsolatban, hogy ő a jövő irányítója Tampában, és Lovie Smith ezen kijelentését például az is megerősítette, hogy egyáltalán nem irányítót kerestünk a 2014-es drafton, pedig akár Johnny Manzielt is megszerezhettük volna, ahogy Teddy Bridgewatert is, akik akkor remek kis pick-nek számítottak volna még. Persze az, hogy Glennon a “jövő irányítója” nem azt jelenti, hogy mostantól. Ahogy vezetőedzőnk elmondta, még a vasárnapi győzelem után sem sajnálja, hogy McCownnal kezdett a szezonban, hisz szentül meg van róla győződve, hogy az előszezon során bizony ő volt a jobb. És megnyerte magának a kezdő pozíciót, tisztességes versenyben, Glennonnal szemben. Így Lovie Smith továbbra is megvédi saját döntését.

De McCownnak problémái adódtak mind a három mérkőzésen. Rettenetes döntéseket hozott, és ezek nagyon sokba kerültek a Buccaneers csapatának. Nem tudtuk megtartani a labdát, ezáltal pontok nélkül maradtunk, és sokszor szoros eredménnyel ugyan, de elvesztettük a meccseket. Leszámítva a harmadik találkozót, ahol az egész csapat teljesen összeomlott, Josh McCown pedig idő előtt hagyta el a pályát kézsérülése miatt, de ha a keze nem is sérült volna meg, akkor is megérett volna egy cserére, úgy gondolom.

Aztán a pályára lépett Mike Glennon, aki kis híján szintén adott pár interceptiont. És szemlátomást nem ment neki a játék nyomás alatt. Ez volt az ő egyik nagyon komoly problémája a tavalyi évben is. Talán ez az egyik oka annak, hogy Glennon iszonyatosan megosztja a Bucs fanokat. Van aki szentül hisz benne, hogy ő egy franchise irányító, van aki azonban úgy véli, hogy nem az, és soha nem is lesz.

Vasárnap azonban láthattuk őt egy teljes mérkőzést végigjátszani, és történtek biztató változások már az előző évhez képest is. Olyan változások, melyek akár arról is dönthetnek, hogy Mike Glennon lesz-e valaha sikeres franchise irányító. Nézzünk egy nagyon pozitív példát. Az egyik legnagyobb kérdés Mike Glennon teljesítményével kapcsolatban a tavalyi évben az volt, hogy fog-e tudni majd jobban játszani nyomás alatt. Általános tendencia volt, hogy a csapatok akár egész nap küldhettek “A-Gap” blitzeket Glennon felé, az eredménye az volt, hogy teljesen leállították a Buccaneers támadóegységét. Hisz Glennon ilyenkor szoborrá meredt a zsebben. Viszont nem vasárnap:

Glennon a fenti szituációban jobb oldalról kap nyomást az “arcába”. Itt azonban egyáltalán nem egy “edge rusherről” van szó. Hanem egyszerűen egy belső falemberről, aki megverte a jobb oldali guardot. És már csak pár lépésre van attól, hogy Glennont a gyepbe döngölje. Ez a szituáció bizony 2013-ban a legjobb esetben is egy messzire hajított labdával ért véget. Aminek nagyon könnyen lehetett a vége interception. Vagy pedig egy sack-kel amikor megpróbál középre menekülni a zsebből.

De 2014-ben Glennon máshogy döntött:

A nyomás már nagyon közel. Glennon több módon is dönthet. Megpróbálhat elfutni a nyomást ráhelyező játékos mellett a pálya szélének irányába. De nem teszi, mert tisztában van a saját korlátaival. Megpróbálhat hátrafelé futni, nyervén ezzel egy kis időt. Ezt többször eljátszotta a múltban, általában ennek fumble, vagy sack volt a vége. Vagy felléphet az újonnan megformálódott zsebbe, amit Evan Dietrich-Smith alakított ki miközben ellökte a másik passzsiettetőt az útjából.

Érdekes módon Glennon ezúttal a legjobb megoldást választja a három közül, és fellép a zsebbe. Szemét a pálya fenti részén tartva. Itt jegyezzük meg, hogy láthatjuk a képen a teljesen üresen álló Bobby Rainey-t. Ő azonban jelenleg nem az a játékos, akit a Kalózok irányítója keres. Mert ellentétben a tavalyi Glennonnal, az idei az elkapók útvonalait figyeli, és nem fél attól, hogy esetlegesen összehozzon egy sok yardot jelentő játékot.

Troy Polamalu túl messze van. És Vincent Jackson ellépett a védőjétől, ami azt jelenti, hogy egy jól elhelyezett mély labda touchdownt jelenthet a Bucs számára. Végül persze a labda rossz helyre ment, és nem született elkapás az esetből, azonban a szituációban van egy nagyon fontos dolog: Tudatos gondolkodás Glennon részéről. És ezt több szituációban is megtapasztalhattuk vasárnap, a Pittsburgh ellen.

A másodéves játékos több alkalommal is figyelte a mély területeket, és nézte mire adnak számára lehetőséget a Steelers védői. Amit pedig a belülről érkező nyomás ellen csinált. Az több mint biztató volt. Mike Glennonnak eltökélt szándéka volt megmutatni ezen a mérkőzésen, hogy fejlődött a tavalyi évhez képest. És bizony annak a jeleit láthattuk, hogy jobban viselkedik nyomás alatt. Hisz ez volt vele az első számú gond 2013-ban. Valamint, hogy nem minden esetben a playbook-ban leírtak alapján dobálgatja a labdát. Hanem pásztázza elkapóit a területeken, és nézi ki milyen “kölcsönhatásban” van éppen a védőjével.

Persze az még túl korai, hogy egy mérkőzés alapján leszűrjük a tanulságot, de Mike Glennon megmutatta, hogy le tudja győzni a tavalyi újonc hibáit, beleértve ebbe a második félidei lefagyását is. Kíváncsian várjuk a folytatást.

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com