2015 NFL Draft Előretekintő – Oregoni Kiadás - Hroniss Grasu

Hroniss Grasu

Poszt: center

Méretek: 6-3, 297

Fisher mellett a Kacsák támadófalának másik kiemelkedő tagja. Családja Romániából települt át az USA-ba a 80-as évek elején, nem kevés veszélyt vállalva. Európai származásánál fogva fiatal korában elsősorban a labdarúgás és a kosárlabda érdekelte. Azonban miután testvére Nico kipróbálta a futballt (végül rúgó lett a Washington Staten), őt is érdekelni kezdte a dolog.

A Hollywoodhoz közel fekvő Encino helyi középiskolájában a labda mindkét oldalán játszott, centerként és a védőfal tagjaként is. Már akkor is kitűnt a támadófalból, és a csapat kiváló futójátékának egyik legnagyobb letéteményese volt. Eredményes középiskolai karrierje volt, Kalifornia állam válogatott csapatába is bekerült. Ennek ellenére en számított az elit játékosnak a toborzás során, három csillagos prospectnek értékelte a legtöbb szakmai oldal. Az Oregon volt a legnevesebb kérője, ahol Steve Greatwood támadófal edzőnek megtetszett atletikus játéka, mint ami nagyon illett a Kacsák támadó felfogásába.

A 2010-es szezonban redshirtöt kapott, de rövidesen harmadik számú centerből első sorossá vált, így a következő idény első meccsén már ő volt a csapat kezdő centere. Első éve során már öt alkalommal is több mint 80 snapet töltött a pályán. Az elkövetkező 50 mérkőzésen nem is engedte át másnak a támadófal legnagyobb felelősséggel járó posztját. Elsősévesként is kulcsszerepe volt abban, hogy az oregoni támadósor minden fontos területen a legjobbak között volt az országban. Be is került az elsőévesek válogatottjának második csapatába.

A 2012-ben a csapat minden meccsén kezdő volt. Kiemelkedő szerepét jelzi, hogy úgy nyerte meg a csapat legjobb támadó falemberének járó díjat, hogy a későbbi elsőkörös választott Kyle Long és Jake Fisher is a fal tagja volt. Nem ez volt az egyetlen elismerés, amit kapott, bekerült a Pac-12 konferencia válogatottjába, és még az All-American csapatnál is felmerült került a neve.

Juniorként is folytatta sorozatát, és egy meccset sem hagyott ki a szezonban. Ekkor már egy olyan támadófal egyértelmű szellemi vezéreként szerepelt, amely ismét a legtöbb futott yardhoz segítette a támadókat a konferenciában, illetve országosan a harmadik legkevesebb sacket engedték. Természetesen ismét a konferencia első csapatába választották, és ezúttal két kisebb szervezetnél az All-American válogatott első csapatába is bekerült. Döntős volt a legjobb egyetemi centernek járó Rimington Trófea szavazásán, amelyet végül nem ő, hanem Bryan Stork kapott meg.

2014-ben végzősként ismét remekelt, de novemberben a Utah elleni meccsen bokasérülést szenvedett, így megszakadt az 50 meccsen át tartó sorozata. Úgy tűnt, hogy már nem is léphet pályára az idényben, műteni is kellett. Ennek ellenére három meccs kihagyás után éppen időben tért vissza az egyetemi playoffra, és félig sérülten is segítette csapatát abban, hogy a Rose Bowlon átfussanak a Florida State védelmén, majd a döntőt is végigjátszotta. Ezúttal még komolyabb All-American elismerésekben részesült, mivel a nagy szervezetek közül a Sporting Newsnál első csapatos, az AP-nél második csapatos lett, és persze már rutinszerűen begyűjtötte a PAC-12 első csapatos tagságot, zsinórban a harmadik évben. A Rimingtonról viszont megint lemaradt, ezúttal az auburni Reese Dismukest választották a legjobbnak. Persze ezt veheti jó jelnek is, mivel a Rimington győztesek közül csak néhány futott be igazán eredményes profi karriert.

Mint az oregoni falemberek általában, ő is fürgeségével tűnik ki. Ha nem is olyan jó, mint Jason Kelce, de megállja a helyét, ha a fal szélére kell húzni, vagy a védelem második-harmadik szintjén kell blokkolni.

Gyorsan indul a snapeknél és felveszi a megfelelő pozíciót. Jó a felépítése, bár nem rendelkezik rendkívüli adottságokkal vagy hatalmas fizikai erővel, azonban a meglévő adottságait jól tudja használni. Olyan játékos, aki többet nyújt a pályán, mint amit az adatok alapján az ember kinéz belőle. Futásblokkolásban jobb, mint általában a centerek, remekül érzi és érti zónablokkolást, megtalálja az embert akkor is, ha nyílt pályán kell blokkolni. Nem kifejezetten az erejére támaszkodik, hanem kizárja a védőt a futás útjából.

Korábban inkább a passzblokkolásban volt gyengébb, de senior évében ezen a téren is sokat fejlődött. Az bullrush-sal gyűlhet meg leginkább a baja, mert nem rendelkezik kiemelkedő fizikai erővel, így csak a jó technikára támaszkodhat. Ezért ha túl magasan játszik ilyen helyzetben, akkor egy erősebb nose tackle hátranyomhatja, ami az irányítók (egyik) rémálma.

Nagyon jó center alapanyag, mentálisan is alkalmas erre a szerepre, már az egyetemen is vezéregyéniség volt, aki mindig odafigyelt a társaira. Nagy tapasztalata van centerként, nem jelent gondot, hogy megcsinálja a szükséges fal hívásokat. Szívós, megalkuvást nem tűrő a játéka, felveszi a harcot a fizikailag jobb ellenfelekkel is. Seniorként több sérülés is hátráltatta, mégis magas szinten teljesített. Ráadásul olyan sérülésből tért vissza a playoffra, ami nem lett volna elvárás, és félig gyógyultan is remekül játszott.

Nálunk a center posztot tartósan lefoglalta Jason Kelce, azonban mégsem kizárt, hogy Grasu is nálunk kössön ki. Ha a kiszemelt guardokat elviszi más csapat és ő még ment lesz, akkor könnyen lehet, hogy kiválasztja Kelly. Bár korábban nem játszott guardot, és nem minden csapatban lenne alkalmas e posztra, viszont nálunk szóba jöhetne guardént is, zónablokkolásban való jártassága, mozgékonysága és jó futásblokkolási képessége miatt. Viszont guardként valószínűleg tovább kellene őt erősíteni fizikailag is, amihez megvan a szorgalma. Ebben az esetben két legyet üthetne a csapat egy csapásra, mivel természetesen ő lenne a csere center is, ahol pedig szintén szükség van némi upgrade-re. Tavaly láthattuk Kelce sérülése idején, hogy David Molknál jobb tartalék centert is el tudunk képzelni.