K: "Közeledünk a rájátszáshoz, de még nincs bebiztosítva a részvétel, így minden mérkőzés egyre fontosabb. Sok olyan játékos van, aki még nem nézett szembe ilyen helyzettel. Szeretné, hogy erősebb elhatározással induljanak neki a következő meccsnek, vagy inkább kezeljék úgy, mint bármelyiket? Milyen hozzállást vár tőlük ezeken a nagy jelentőségű szezonvégi mérkőzéseken?"

McAdoo: "Hetente csak egy meccs van, úgyhogy mindegyik fontos. A felkészülésre kell koncentrálni, és figyelmen kívül hagyni a külső tényezőket. Minden a felkészülésen múlik. Nem lehet úgy hozzáállni, hogy 'Na, ez egy fontos meccs, most keményebben kell küzdenem'. Az a lényeg, hogyan készülünk fel a hét folyamán. A hétközbeni munka csak arról szól, hogy győztesként hagyjuk el a pályát vasárnap. Erre készülünk. Ha nincs meg a győzelem, akkor akár lehúzhatjuk az elmúlt hetet a vécén. Számomra a jelen és a felkészülésre való összpontosítás a legfontosabb. Mindent meg kell tenni azért, hogy magas színvonalú játékot nyújtsunk a vasárnapi meccsen."

K: "Az edzői pályafutása során a támadójáték, a támadások hívása volt a dolga. Múlt vasárnap a védelem elképesztő teljesítménye eredményezte a Dallas elleni győzelmet, és az egyik legfontosabb játékos a punter volt. Megváltozott a gondolkodásmódja arról, hogyan lehet vagy hogy kell megnyerni a mérkőzéseket? Hiszen ez olykor nem a támadósoron, hanem a védelmen és a speciális egységen múlik."

McAdoo: "Ha NFL-szintű védősorral, kickoff- és puntcoverage-dzsel játszunk, akkor sok meccsen lehet esély a győzelemre. Fontos, hogy minden csapatrész szerepet vállaljon. Meg kell találni a módját, hogy elegendő pontot szerezzünk. Azt a részt kell támogatni, ami eredményt hoz."

K: "Van olyan dolog, amire alapesetben utasítaná a támadósort, de a múltkori mérkőzéshez hasonlóan egyszerűen nem lenne bölcs döntés? Ráhagyja inkább a védőkre és a speciális egységre?"

McAdoo: "A legfontosabb a csapatjáték, ez a leghasznosabb. Ez az, ami jól működött a vasárnapi összecsapáson."

K: "Ön nem punter, de bizonyára sokat látott belőlük az évek során. Mekkora jelentősége van egy olyan játékosnak, mint Brad Wing, aki hosszú rúgásokra képes, amikor szükség van rá, és bármelyik oldalra tudja irányítani a rúgását, vagy akár egy rövid, a 10 yardos vonalon belül landoló rúgásra is képes?"

McAdoo: "Hatalmas. Ahogy említettem, ő az egyik erősségünk. Korábban is mondtam, hogy szeretek nekifutni a negyedik kísérletnek. Brad jelenléte befolyásolja a döntéseket, és fegyverként kell használnunk. Igazi versengő típus, és ezt nagyra becsülöm benne. Határozott célja, hogy 20 yardon, 10 yardon, 5 yardon belülre juttassa a labdát, ezt is kedvelem benne. Nyíltan tudunk kommunikálni egymással, megbeszéljük, honnan a legjobb elrúgni a labdát, és ennek nagy jelentősége volt a legutóbbi meccsen."

K: "Az első félidei pontkülönbség mínusz 17, a második félidei pedig plusz 28. Jó a teljesítmény a második félidőkben, de nem elégedetlen kissé az első félidőkkel?"

McAdoo: "Ez nem lényeges. Vannak sikeres és sikertelen játékok, de tisztában vagyunk vele, hogy a negyedik negyedben dől el minden. Az a lényeg, hogy legyen lehetőségünk a győzelemre a végjátékban."

K: "Honnan származik az 53-as szabály, és miért épp 53 (futás- és passzkísérlet összesen)?"

McAdoo: "Ötvenhárom eredményes labdaérintés nagy esélyt jelent a mérkőzés megnyerésére. Akinek a kezében a labda, annak a kezében a meccs. Kombinálni kell a sikeres passzokat és a sikeres futásokat. Ez még a Green Bayben töltött időkből származik."

K: "De miért épp 53?"

McAdoo: "Ez a szám az, amelynél a védelem pihen, és a támadósor játszik. A labdabirtoklás növekedésével növekszik a győzelmek száma is."

K: "A hét folyamán sokan kérdezték Eli Manningről. Kedden az újságírók faggatták Elit, hogy nehézségei vannak-e. Eli 13 éve játszik a csapatban, vagyis bizonyára tudja, ha nem a legjobb teljesítményét nyújtja, és valószínűleg tisztában van vele, mit kell tennie a javuláshoz. Vezetőedzőként mit tud tenni egy ilyen tapasztalt játékossal?"

McAdoo: "Mindkettőnknek egyenletes teljesítményt kell nyújtanunk, ez a legfontosabb. Eli olyan szinten teljesít a felkészülés során, mint a legjobbak a pályafutásom során, pedig volt dolgom jópár emberrel, legyen szó edzőkről vagy játékosokról. A lényeg, hogy a felkészülésben is egyenletesnek kell lennie. Amint korábban említettem, ha jól mennek a dolgok, dicsérik az irányítókat, ha viszont nem, őket hibáztatják. Stabil munkát kell végezni a felkészülés során, magas szintű teljesítménnyel, és ez kifizetődik vasárnap."

K: "Amikor Janoris Jenkins fedez egy elkapót, vagy egymaga véd egy területet, az mennyiben segíti a secondary többi tagját?"

McAdoo: "Szerintem Janoris versengő típus, és ez a secondary, a védelem és az egész csapat többi tagjára is átragad. Elhatalmasodik rajta a versenyszellem, nagy szenvedéllyel játszik, és ez az egész csapatot lelkesíti."

K: "Mikor tűnt fel Önnek először Romeo Okwara?"

McAdoo: "Az edzőtábor során, mert tavasszal nagyrészt sérült volt. Az edzőtáborig nem nagyon láttuk játszani. Ekkor jött bele, és tanulta meg a technikákat. Lelkiismeretes fiatal játékosról van szó, aki rendelkezik a megfelelő testméretekkel, tehetséggel, és jó előképzettséggel (a Notre Dame-ból). Ügyesen sajátította el a bemutatott technikákat és alapismereteket, és folyamatosan fejlődött."

K: "Ez látható volt a pályán is?"

McAdoo: "Amint pályára került, kiderült, hogy a feladat nem nő túl rajta."

K: "Szinte végigjátszotta a Dallas elleni mérkőzést. Hasonló volt a helyzete egy olyan futóhoz, aki elkapja a fonalat, és folyamatosan neki adják a labdát? A sorozat folytatását várta tőle?"

McAdoo: "Pontosan. Nehéz lett volna lehívni a pályáról, játékban kellett hagyni."

K: "Ezen a héten a Detroit Lions az ellenfél. Matthew Stafford (irányító) a támadósor kulcsjátékosa, de különleges játékosválasztékkal rendelkeznek. Ez az egyetlen olyan csapat, amelynél öt járékosnak van 40-nél több elkapása. Úgy tűnik, valamit másképp csinálnak."

McAdoo: "Különböző alkatú és méretű játékosokról van szó, de mindegyik tehetséges. Olyan játékosokról beszélünk, akik más posztokon is megállnák a helyüket. A rendelkezésükre álló játékoskeret meglehetősen egyedi, és van egy különlegesen jól passzoló is köztük. Marvin Jonesra (wide receiver) szabadon igazolható játékosként mi is szemet vetettünk, mert nagyon tehetséges. Nemcsak futni tud, hanem jól megveti a lábát, és el tud szakadni a védőktől. (Anquan) Boldin a belső játékban erős, bármikor képes az elkapásra. (Golden) Tate sokféle játékot tud megvalósítani, legyen az rövid, hosszú vagy épp futás. (A futót, Theo) Riddicket nehéz lefogni a backfieldről, screenjátékokban és a kitöréses útvonalakon, jól el tud szakadni. (A tight end Eric) Ebron fiatal, fejlődő játékos. Jó célpont, és el tud futni a pálya közepén, félelmetes ellenfél a two-deep coverage számára.”

K: "Az Önhöz hasonló edzők szerint a sackeknek túl nagy jelentőséget tulajdonítanak. Ezekiel Ansah-nak idén még nincs sackje, ugyanakkor domináns védő. Ő jó példa lenne rá, hogy a sackek túlértékeltek?"

McAdoo: "Nagyon jó példa erre. Ha videón nézzük, nem is gondolnánk. Szerintem nagyon jól akadályozza a támadásokat. Elképesztő távokra és sebességre képes, hihetetlenül lendületes játékos. Úgy vélem, ez utóbbi az egész első sorra jellemző. Nehéz dolgunk lesz vele, a magassága és a lendülete gondot jelent."

K: "A belső sorbeli Haloti Ngata és Kerry Hyder úgyszintén nagyszerűen játszik. Az első sorban van a védelmük erőssége?"

McAdoo: "Igen, az első sor a kezdet, igyekeznek összenyomi az ellenfelet. Wide-nine formációt alkalmaznak, szélesen védekeznek a pályán. Mindenekelőtt igyekeznek eljutni az irányítóhoz, és a többit eközben megoldani. A secondaryjük és a linebackereik jó munkát végeznek az első vonalbeli játékban, jól összehangolódtak."

Forrás:

Magyar New York Giants Blog

giantsfootball.blog.hu

Fotó: chatsports.com