D.J. Fluker meg- és John Jerry "visszaszerzésével" hasznos lépéseket tettünk a támadófal stabilizálása érdekében. A folyamat még nem ért a végéhez, de látom a koncepciót. Arról fogok most írni, hogy hol tartunk az építkezésben (de fura 3-4 éve folyamatosan ezt írni) és melyik játékosnak milyen szerepkör juthat idén.

Balról jobbra haladok, így rögtön a legkritikusabb pozícióval és a leghírhedtebb játékosunkkal kezdenék. Nem nehéz kitalálni, hogy Ereck Flowers-ről van szó. Már a draftolásakor tudtuk, hogy komoly munkája lesz vele az edzői stábnak, de a sérülések miatt rögtön a kezdőcsapatban találta magát. A hiányosságai azonnal kijöttek, de a gyenge rookie éve ellenére bizakodóak voltunk vele kapcsolatban, hiszen a teljes évet bokasérüléssel játszotta végig és nem ő az első ember aki újoncként megég a vakoldali tackle posztján.

A tavaszi felkészülése rá is ment a rehabilitációra és edzőváltás is történt, Mike Solari lett az OL coach, aki új módszereket is hozott magával. Flowers azonban roppant inkonzisztens maradt, sokszor szenvedett a technikájával, túl magasan játszott és a karjait és széttartotta. Negatívan hatott rá Justin Pugh sérülése is, guardunk felépülése után ő is fejlődött valamelyest. Többek szemében is tüske lett a harmadik évét kezdő játékosunk, de Jerry Reese elmondta, hogy egyelőre bízik Flowers javulásában és a felépítése miatt érdemel egy újabb esélyt.

Ellene szól, hogy "win now" üzemmódban vagyunk és az egyik legfontosabb feladat Manning megvédése lesz. Irányítónk nem bízik annyira a blokkolóiban mint tette azt korábban. Sem Pat Flaherty sem Mike Solari munkája nem hozott eddig érdemi változást Flowers játékában, felvetődik hát a kérdés, hogy mennyire tanítható és maga mögött tudja-e hagyni a rossz szokásait. Újonc szezonjában volt amikor ő rázta fel a társait, de 2016-ban mintha csak a frusztrációt éreztem volna rajta, nem láttam benne az egy évvel ezelőtti tüzet. Viszont azt is figyelembe kell venni, hogy még csak 23 éves lesz és ebben a korban még tanítható az ember legyen szó bármiről is. Anno Tyron Smith jobb oldali tackle-ként kezdett, majd egy évre rá alaposan szenvedett a vakoldalon és a harmadik évére vált igazi klasszissá. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a bokasérülés is szerepet játszott a fejlődés hiányában. Ha úgy vágsz neki minden vasárnapnak, hogy nem biztos a játékod és az orvosi szobában is számottevő időt töltesz el, akkor nehéz kijavítani a rookie hibáidat. Ráadásul az ezt követő offseason nagy része is erre a sérülésre ment rá, pedig ez az időszak roppant fontos a játék e tekintetében.

Összességében tehát elmondható, hogy abban az esetben ha nem jön közbe semmi rendkívüli, akkor az 1. héten Ereck Flowers lesz a vakoldali tackle. Az edzőink úgy gondolják, hogy fizikailag képes lehet arra, hogy a legmagasabb szinten is ezen a poszton szerepeljen és ne feledjük azt sem, hogy egy jobb oldali tackle-nek sincs sokkal könnyebb dolga, ők is kiváló játékosokkal néznek farkasszemet minden héten (egy kisebb trend lett az elmúlt időszakban az ő gyengeségül kihasználása), egyedül nem találkoznak annyi pass rusherrel. Egy első körös választásról beszélünk, ez a pick mindig a csapatok legfontosabb befektetése és erre a helyzetet is így kell tekintenünk. Minden esélyt próbálsz kihasználni, hogy megtérüljön a választásod és a jelenlegi szorult cap helyzetben Reese nem fizetett túl egy falembert csak azért, hogy Flowers nyakára hozza. Hogy jól döntött-e mindenki döntse el maga, véleményem szerint ez a jobb út, mert Pugh remélhetőleg szerencsésebb lesz a sérülésekkel és a tight end Rhett Ellison is besegíthet a blokkolásokba.

De azt hiszem eleget írtam a left tackle mizériáról és ha már szóba jött Justin Pugh érdemes eggyel beljebb lépni. Nem fogom szaporítani a szót, jelenleg ő a legjobb falemberünk, aki busás fizetést kap jövőre. Persze idén sem panaszkodhat, hiszen az ötödik éves opciójával szerepel, ami 8,8 millió dollárt jelent neki 2017-re. Hogy ez miért fontos? Azért mert így egy év múlva könnyebb lesz vele megkötni a nagy szerződését, hiszen most is nagy szeletet foglal el a tortából, az évi 10-11 millió dolláros kontraktus sem tűnik kigazdálkodhatatlannak.

A másik kiválóságunk a center Weston Richburg, aki szintén jövőre számíthat a payday-re. Őt sem kell bemutatni senkinek sem, bár a 2016-os szezonja kicsit gyengébbre sikerült mint a 2015-ös, de ebben egy kisebb sérülés is benne van, amiről nem sokat beszéltünk. Az ő helyzetét sem kell sokat magyarázni.

Az viszont komplikáltabb kérdés, hogy kit szeretnénk jobb oldali guardnak, hiszen erre több jelentkező is akadt. Az egyik ilyen játékosunk az újraigazolt John Jerry, aki az eddigiekhez képest komolyabb pénzt kapott, ami azt sejtetheti, hogy továbbra is őt szeretnénk a kezdőben látni, bár a piac nagy szerződései is szerepet játszhatnak. A vetélytársa az érkező D.J. Fluker lehet, aki guardként és tackle-ként is számításba vehető. Ugyan nem felelt meg az elvárásoknak, korábbi 1. körös pickként többet vártak volna tőle a Chargers-nél, de a fizikalitását és a szívósságát senki sem kérdőjelezheti meg és a személyiségével sincs probléma. Esetleg még Brett Jones nevét lehet megemlíteni, aki tavaly ugyan csak egy meccs erejéig, de magához képest meglepően jól játszott.

Tavaly Marshall Newhouse és Bobby Hart volt a jobb oldali tackle, de egyikük sem győzött meg igazán. Előbbit el is engedtük, de Hart Flowers-hez hasonlóan kaphat némi esélyt. Ő is rendkívül fiatalon került a ligába, miért zárnánk ki az ő fejlődését is? Ugyan nem mutatott be olyan látványos hibákat mint vakoldali társa, de az ő oldalán is rendkívül ingatag volt a fal, a szurkolók mégsem estek annyira neki mint Flowers-nek (pláne itthon). Idén azért jobb helyzetben vagyunk, Fluker jobb alternatívát kínál Newhouse-nál.

Ha egy depth chartot kellene írnom, az most így nézne ki (ha nem probléma a camp body-kat most kihagynám):

LT: Flowers
LG: Pugh, Jones
C: Richburg
RG: Jerry
RT: Fluker, Hart

Két kiadó helyet látok. A jobb oldalt valószínűleg a Jerry, Fluker, Hart hármasra bízzuk. Centerként marad Richburg, akit Jones tudna helyettesíteni (ahogyan Pugh-t is ő). A mélység miatt egy belső falember ide még kelleni fog, akár a jelenlegi keretből is. Az az észrevételem, hogy egy helyet elég látványosan fenntartunk egy érkező tackle-nek. A szabadügynökök közül már csak Ryan Clady és Austin Pasztor jöhet számításba, így úgy érzem a draftról próbálunk megszerezni valakit. Az anti-Flowers tábor most biztosan erős izgalmi állapotba jött, de nem gondolom, hogy az idei gyenge class-ból bárki garantáltan jobb és biztosabb alternatívát jelentene az OL legnehezebb pozíciójára, így ha érkezne is valaki az első körben inkább más posztokon kapna kezdetben lehetőséget.

Úgy gondolom, hogy nem volt egyszerű helyzetben Reese a támadófal megerősítésekor. Több más poszton is fontos needjeink voltak és Jason Pierre-Paullal is meg kellett egyezni valahogy, hiszen az ilyen kaliberű pass rushereket nem illik kiengedni a piacra. Szükségünk volt egy második számú elkapóra és Brandon Marshall személyében sikerült megtalálni az egyik legjobb elérhető opciót. Ezeken a posztokon nincs olyan játékosunk aki kezdőbe állítható lenne, vagy komoly upside-dal rendelkezne. Az árak is elszálltak, így gyakorlatilag nem volt más választás, mint bízni Flowers-ben és Hartban. Konkurencia azért érkezett és valószínűleg fog is még érkezni, hiszen egyelőre csak március közepe van. Nem biztos, hogy ez a legszexibb és a szurkolók száját befogó megoldás, viszont így van esély az offense-ben a Beckham függőség megszüntetésére és a defense-ben is biztosítva van a pass rush. Fluker érkezésével és Jerry visszatérésével kaptak a fiatalok némi konkurenciát és előttünk van még a draft is. Ne feledjük, hogy 2015-ben a tavalyival megegyező támadófal lényegesen jobban szerepelt.

Forrás:

Magyar New York Giants Blog

giantsfootball.blog.hu