A következőket nyilatkozta a korábbi centerünk: "Elpazarolták Manning pályafutásának az elmúlt néhány szezonját, azt az időt amikor a csúcson volt. Nehéz ezt csendben tűrni és nézni. Örülök, hogy találtak ebből egy kiutat, mert még mindig jól tud játszani Eli." Vajon igaz amit mondott O'Hara? Ha igen, akkor kik a felelősek érte?

A következő eredménnyel értek véget Manning eddigi szezonjai:

• 2004: 6-10, 2. hely az NFC Eastben, nincs PO
• 2005: 11-5, 1. hely az NFC Eastben, 0-23-as vereség a Panthers ellen a Wild Card körben
• 2006: 8-8, 3. hely az NFC Eastben, 20-23-as vereség az Eagles ellen a Wild Card körben
• 2007: 10-6, 2. hely az NFC Eastben, SB győzelem
• 2008: 12-4, 1. hely az NFC Eastben, 11-23-as vereség az Eagles ellen a Divisional Roundban
• 2009: 8-8, 3. hely az NFC Eastben, nincs PO
• 2010: 10-6, 2. hely az NFC Eastben, nincs PO
• 2011: 9-7, 1. hely az NFC Eastben, SB győzelem
• 2012: 9-7, 2. hely az NFC Easben, nincs PO
• 2013: 7-9, 3. hely az NFC Eastben, nincs PO
• 2014: 6-10, 3. hely az NFC Eastben, nincs PO
• 2015: 6-10, 3. hely az NFC Eastben, nincs PO
• 2016: 10-6, 2. hely az NFC Eastben, 13-38-as vereség a Packers ellen a Wild Card körben
• 2017: 3-13, 4. hely az NFC Eastben, nincs PO

Az eddigi 14 szezonjából 6 alkalommal jutott a rájátszásba Manning, ami 43%-os hatékonyságot jelent. Egyértelmű, hogy alapesetben nem tud akkora pluszt adni a csapatnak, mint pl. Tom Brady a Patriots-nak vagy Aaron Rodgers a Packers-nek, de a két Super Bowl győzelem esetén god módba kapcsolt, így érdekes lett volna látni még néhány januári összecsapást. Az irányítók között nehezebb megtalálni a valódi gyémántot, hiszen a liga fele azért küzd, hogy kiválassza a következő franchise QB-ját.

Út az első Super Bowlig

Tom Coughlinnal érkezett Manning a Giants-hez. Új head coach, rookie irányító, az első év a betanulásé volt, majd két sikeresebb szezon következett, de egyik évben sem sikerült túljutni a Wild Card körön. Gyülekeztek is a felhők Coughlin feje fölött, hiszen fegyelmezetlenül játszott a csapata és a spártai módszerei is kezdtek elavulttá válni. Szerencsére ezt időben észrevette és a 2007-es rájátszásra olyan szinten összeállt a csapat, hogy az addig veretlen Pats-et is sikerült két vállra fektetni.

Másodszor is a világ tetején

A lendületet sikerült átmenteni a következő szezonra is, amikor a liga legjobb formában játszó csapatát tudtuk kiállítani, de Plaxico Burress lesittelése teljes káoszt okozott a fejekben, ami fájó PO búcsút eredményezett. Sikerült is betárazni az elkapókból és meglepő módon a passzjáték került előtérbe 2009-ben. Minden a terv szerint haladt, hol könnyebben hol nehezebben sikerült nyerni, de kiválónak számított az 5-0-ás kezdés. A sorozatot azonban 4 vereség, majd felemás forma követte, a 8-8-as mérleg pedig a kiesést jelentette. Sok pontot engedett a védelem, nem jöttek be Bill Sheridan elképzelései (zone blitz FTW), akit menesztettek is szezon közben, de egy ilyen leolvadásnál a vezetőedzőt is elő kell venni. Pláne úgy, hogy ez lett a recept 2010-re is. Akkor egy 6-2-es mérleget sikerült elrontani és ugyan a balszerencse is közrejátszott abban, hogy a 10-6-os mérleg a kiesést jelentette, de az Eagles elleni leolvadást egyik Giants szurkoló sem fogja megbocsátani. Újra a kirúgás szélére került Coughlin, de ismét újat tudott húzni és mit ad isten egy gyengébb, 9-7-es mérleg után sikerült végül ismét Super Bowlt nyerni. Talán ebben az egy szezonban játszott végig úgy Manning mint egy top 5 irányító, hiszen hétről-hétre megoldotta az "utolsó másodperces" helyzeteket, mindig a helyén volt a szíve és az esze is (illetve köszönjük meg JPP nagy játékait is). Olyan önbizalmat szedett össze a csapat, hogy a papíron gyengébb játékoskeret ellenére senkinek sem volt már ellenszere.

Super Bowl hangover

Nem gondoltuk volna, hogy ennyi sikertelen szezont kell átélnünk, de sajnos ez történt. Egy újabb 6-2-es mérleggel sikerült nyitni 2012-ben, de aztán ismét szar került a palacsintába és a RGIII-t draftoló, majd a read optiont a profik között bevető Redskins megtréfálta az NFC Eastet. Pedig a mi kezünkben volt a divízió... Innen továbbra is lefelé tartott az út, de nem hibáztatható érte elsősorban az edzői stáb, hiszen a draftok sem úgy sültek el ahogyan vártuk és a free agent piacon sem volt olyan hatékony Jerry Reese mint korábban. '13-ban megfordult a trend, de a 0-6-os kezdés gyakorlatilag azonnal a szezon eltemetését jelentette. Egy évvel később valamivel jobban sikerült kezdeni, de az összkép ugyanúgy borzasztó volt. Az viszont bizakodásra adott okot, hogy Odell Beckham Jr. azonnal a liga egyik legjobb elkapója lett és Ben McAdoo tevékenysége ekkor még jó hatással volt Manning játékára is. 2015-ben aztán betelt a vezetőségnél a pohár és megköszönték Tom Coughlin munkáját. Utólag is az az érzésem, hogy ez jó döntés volt, hiszen a keze alatt nem tudott már megújulni a csapat és ez az év is arról szólt, hogy az utolsó percekben mentek el a győzelmek, ami pedig a gyengébb keret ellenére is vezetőedzői hiba. A probléma inkább az utódlással akadt...

A teljes szétesés

Pedig jól indult a történet, bejöttek Reese húzásai, a védelem remekelt, OBJ is hozzátette a magáét, a 10-6-os mérleg pedig 2011 után újra rájátszást jelentett. Ott sikerült lebőgni a Packers ellen, de így is elégedettek lehettünk, hiszen az első lépést megtettük előre. Tavaly azonban hármat léptünk hátra és teljes kiürítés következett.

Évekig olyan szinten dominálhattuk volna a csoportunkat mint a Patriots teszi azt az AFC-ben. A '09-es, a '10-es, a '12-es és részben a '15-ös szezont oda lehet adni Coughlinnak (és az elsőt Sheridannek), a többiért pedig Reese és a scoutok a felelősek. Csapatmunka ez a javából. Persze a játékosokat se hagyjuk ki, hiszen az évek során többen is alulmúlták önmagukat, hiába voltak papíron jók a pass rushereink, többször is kudarcot vallottak, az offense pedig többször is köhögött.

Jogos O'Hara felvetése? Abszolút az, hiszen ugyan egy vagy két szezon kivételével talán sohasem tartozott a "legeslegjobb" irányítók közé Manning, de elég jó ahhoz, hogy a franchise QB-k között emlegessük. Ezek a szezonok általában nem rajta mentek el, de azért az áldozati bárány szerepében sem kell feltüntetni Eli-t, ő egyébként sem az a személyiség aki ezt hagyná. O'Hara valószínűleg Coughlint próbálta védeni, ami részben jogos, részben nem. Ahogyan leírtam az ő tevékenysége is benne van a rájátszások elmaradásában, de az évek előrehaladtával a mérleg inkább Reese oldalára billent. Elsőként a HC került lapátra, majd az ismételt gyengélkedés után a GM is. Azt pedig egyelőre nem tudhatjuk, hogy a helyes útra álltunk-e. Ugyan több tetszetős dolgot is sikerült abszolválni a tavasz során, de majd csak ősszel kapunk választ ezen lépések eredményességére.

Egy biztos, a korábbi Giants játékosok nem tudnak érzelemmentesen nyilatkozni a korábbi csapatukról és rendre a szívükhöz közel álló gondolatokat tartják a helyesnek. Most igaza van O'Harának, több PO szereplést is ki lehetett volna hozni az elmúlt 8-10 évből, de a sárdobálásra nincs szükség. A játékosok mellett csakis hálásak lehetünk Coughlinnak és Reese-nek, hogy két Super Bowl győzelmet is New Yorkba szállítottak, sok csapat szurkolója már egy győzelemért megadna bármit. Együtt nyerünk, együtt veszítünk tartja a mondás, a sikerek és a kudarcok is közös munkával jöttek létre és az igazságtartalom ellenére sem tartom szerencsésnek ezeket a gondolatokat, mert letett annyit az előző edzői stáb és a front office, hogy elsősorban a jóra emlékezzünk.

Forrás:

Magyar New York Giants Blog

giantsfootball.blog.hu