Mielőtt bármiféle hosszabb eszmefutattásba belekezdenék, rögzítsük egyszerűen a tényeket: a Baltimore hétfőre virradóra úgy nyert Pittsburgh-ben 26-14-re, hogy azt öröm volt nézni –legalábbis annak, aki nem Steelers sikeréért szorított.

A vendégek főleg az utolsó felvonásban menedzselték jól a mérkőzést. Ezzel szemben a hazaiaknak mindössze egy értékelhető 15 perc jutott, méghozzá a második negyed, amely során 14 pontot szereztek – ami elég volt az egyenlítéshez -, a nagyszünet után viszont mintha elfelejtették volna a komplett playbookot.

Egyszerűen semmi sem működött a hazaiaknál, felvillanások azért akadtak, a védelem viszont egészen pocsék teljesítményt nyújtott – ez volt zsinórban a harmadik mérkőzés, amelyen több mint 400 jardot haladt előre az ellenfél, márpedig ilyen sorozatra az 1950-es évek óta nem volt példa a Steelers háza táján.

Önmagában ezzel még lehetne meccset nyerni - Ryan Shazier nélkül is -, de ahhoz nem ártana egy olajozottan működő támadósor. Márpedig ezzel az egységgel igen komoly problémák vannak, és ez még akkor is igaz, ha pontosan tudjuk, hogy a Ravens idén még senkinek sem engedett TD-t a második félidőben.

Ami nekem nagyon feltűnt - bár lehet, hogy csak belemagyarázom - az Ben Roethlisberger viselkedése volt. Akárhányszor közelibe mutatták Big Bent, folyamatosan a teljes közönyt és tanácstalanságot láttam az arcán, a szemében, és a testbeszéde sem volt olyan, mint egy győztes hadvezéré – egész egyszerűen azt láttam rajta, hogy unja az egészet…

A 36 éves klasszis az első félidőben 224 jardot passzolt, és bizony akadtak hosszú átadások is. A fordulás után viszont már csak 50 jardot tudott passzolni, pedig hat drive-ot is vezethetett. És hogy mennyire nem működött a támadóegység, azt talán jól szemlélteti, hogy a mérkőzés során 11 harmadik kísérletből mindössze kettőt sikerült abszolválni.

Roethlisberger mellett Antonio Brown is nyűgös lehet, aki négy mérkőzés után 272 elkapott jardnál áll, ami 2011 óta legrosszabb idénykezdés a részéről. Ezek után nem is csoda, hogy a házi rangsort nem ő, hanem a tavalyi idény nagy felfedezettje JuJu Smith-Schuster vezeti 416-tal. Mondhatnák, hogy kellene akkor egy jó futó, de az unalomig ismert Bell-sztorit nem boncolgatnám – maradjunk annyiban, hogy ő már a múlt, a jelen és a jövő semmiképpen nem. Arról nem is szólva, hogy a többiek moráljának egyáltalán nem tenne jót, ha ilyen viselkedés után visszakerülne a keretbe.

Nem vagyok jós és nagy összegben sem fogadnék rá, de az eddigiek alapján nem lennék meglepve, ha Steelers idén 50 százalékos, sőt mi több, negatív mérleggel zárná a szezont. Azt gondolom, hogy Mike Tomlin-nak hozzá kell nyúlnia a playbookhoz, emellett Big Bent muszáj formába hoznia. Ha ezek sikerülnek, akkor a gárdának lehet minimális esélye a rájátszásért küzdeni, de ha nem… Nos, akkor a klubvezetők helyében elkezdeném azon törni a fejem, hogy ki lesz a következő franchise irányító, és hogy vajon nem-e kellene egy új főedző az oldalvonal mellé, mert kezd olybá tűnni, hogy a sikertelen rajt hatására Tomlin kezdi elveszíteni a játékosok bizalmát. De lehet, hogy én látom rosszul…

El Fary