Gondolom, közületek azért sokan szerették, vagy ha nem is szerették, de azért ismerik a Jóbarátok sorozat hírhedt bakiját, amely szerint a Zöld Part játszik a városban. Nos, a Zöld Part, indián nevén egyszerűen csak Green Bay, az átigazolási időszak utolsó napján igazán aktív volt: véleményen szerint két kiváló játékostól sikerült megszabadulnia, ráadásul akciós áron. De itt, és most kizárólag az én személyes kedvencemről lesz szó!

Szögezzük le, nem vagyok Green Bay-fan, de imádom Ty Montgomery játékát. Ez rajongás nem is olyan régen kezdődött el, miután pont akkor sikerült őt behúzni a Fantasy-csapatomban, amikor a Packers soraiban kitört a futókat sújtó sérüléshullám. Montgomery pedig jó tábornok módjára, jött, látott és bizony, amit tudott, megtett a csapatáért. Ha kellett futott, ha kellett elkapóként jeleskedett, márpedig egy ilyen univerzális játékos a mai ligába óriási érték. Lásd James White és a New England esetét, hogy csak egy példát említsek.

Ehhez képest a Green Bay vezetősége a Rams elleni mérkőzés után pár nappal diszkont áron szabadult meg tőle. Oké, a srác begőzölt, nem hajtotta végre az edzői utasítást, a saját feje után ment, a visszahordás során elveszítette a labdát, mindezt kritikus pillanatban. Ha nem hibázik valószínűleg - hangsúlyozom valószínűleg, mert ugye még Aaron Rodgers személye sem garancia egy győztes drive-ra - most arról beszélnénk, hogy milyen kedvező helyzetbe hozta a csapatát a negyedik negyed utolsó támadósorozatára. De hibázott, dühből, engedetlenségből, ezzel pedig egyfelől vereségre ítélte a Packerst, másfelől egy életre megutáltatta magát a Sajtfejű fanatikusokkal.

És hogy új klubja, a Ravens mit adott a közellenségé vált Montgomeryért? Kockázatmentesen egy 2020-as hetedik kört! Az üzleti érában erre mondanák, hogy kis kockázat, ami nagy haszonnal járhat. Igen, járhat, mert közel sem biztos, hogy a 2015-ben draftolt játékos meghatározó tényező lesz Baltimore-ban. Én drukkolok, hogy az legyen, mert a potenciál megvan benne, termetéből fakadóan futóként és elkapóként egyaránt hasznosítható, ráadásul adott esetben blokkolásnál is jól jöhet 4-4-el álló gárdának.  Vélhetően inkább futóként fogják használni, hiszen az idén nem erőssége az együttesnek, Alex Collins 3.7 yardot, Buck Allen pedig 2.6-ot átlagolt futásonként.

De kicsit ugorjunk vissza a Rams elleni mérkőzésre. Vajon mi vezetett odáig, hogy a játékos megtagadta edzője utasítását? Mert lássuk be, szimpla elmebajjal azért ez elég nehezen magyarázható egy ilyen húzás egy profi sportoló részéről. Személy szerint úgy hiszem, hogy nála is betelt az a bizonyos pohár… Kedves Packers-szurkolók, azért abban mind egyet értünk, hogy az idei csapatotok nem rossz, sőt, de valahogy mégsem azt kapjátok tőle, amit előzetesen vártatok. Vagy tévedek? Szerintem a partvonal mellett megérett az idő a váltásra, kell oda egy olyan edző, aki merészebb játékhívásokat is bevállal – lásd Rams.

Montgomery elcserélése menedzseri szempontból érhető, hiszen egyrészt ellenértéket kaptak érte, másrészt a szezon végén amúgy is lejár a 2015-ben kötött négyéves szerződése. Szintén jó döntés az öltöző szempontjából, mert eltűnt a „céltábla”. Másfelől pedig rossz döntés, hiszen egy labdavesztésnél sokkal nagyobb hibáért is nyertek már bűnbocsánatot egyes játékosok. Lásd Adrian Patterson… Összességében úgy érzem, hogy ezzel a cserével egyértelműen a Ravens járt jól, nem pedig a Packers. De majd az idő eldönti, hogy igazam van-e, vagy sem.

El Fary