Gondban vagyok. Adva volt egy csoportrangadó, aminek alapból mindig nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint egy sima mérkőzésnek, de engem most valahogy nem mozgatott meg a Sunday Night Football. Pedig a párosítás alapján tényleg derbinek ígérkezett, de…

De ez az Eagles már nem az az Eagles, amely tavaly leigázta a ligát, ellenállhatatlanul tört előre a bajnoki címig, és még azt is elviselte, hogy kezdőirányítója kidőlt. Ez az Eagles már közel sem képvisel akkora játékerőt, mint tavaly ilyenkor, pedig most már egy ideje Wentz kezében van a marshallbot. A gépezet azonban akadozik, bár az együttes vasárnap a Cowboys ellen tanítanivaló módon jött vissza a meccsbe. Sőt, akár döntetlen is lehetett volna a rendes játékidő vége, ám az utolsó támadásnál Jeff Heath jókor volt jó helyen, és egy jó szereléssel győzelemhez segítette a vendégcsapatot.

Azt a vendégcsapatot, amely idén nem szolgál rá legendás hírére, mi több, inkább csak szenved. Pont szerkesztőtársammal beszéltük a múlt héten, hogy a Dallas felett eljárt az idő, mert a mai ligában csak futásokkal, avagy futókra építve nem lehet érvényesülni. Erre láss csodát, a mostani siker egyik legfőbb letéteményese egy futó volt. Bár Elliottról eddig is tudtuk, hogy klasszis játékos, a vasárnapi produkciója többet ér egy kalap emelésnél. Karrierje során ötödik alkalommal futott 150 jardnál többet, emellett szerzett két TD-t – egyet éppenséggel elkapóként, szóval főszerepe volt a 27-20-as sikerben.

De ami ennél is fontosabb, hogy a Dallas és Philadelphia egyaránt 4-5-ös mérleggel áll az NFC keleti csoportjában, és még mindig van reális esélyük arra, hogy utolérjék a washingtoni rézbőrűeket, akik 6-3-al állnak az élen. Szóval igencsak izgalmasnak ígérkezik a végjáték ebben a csoportban, és kíváncsian várom, hogy a három együttes közül végül melyik lesz ott a playoffban.

El Fary