QB Controversy – így kezdődik manapság minden cikk a szaksajtóban, Anchorage-től Vlagyivosztokig. Április óta visszatérő kérdés, hogy van-e valójában viszály a Ravens irányítói között, illetve –most már két győztes meccs tudatában– kinek kellene kezdenie a maradék 5 mérkőzésen.

Nem tudunk olyan szurkorólól, akinek ne lenne véleménye a fenti kérdésekkel kapcsolatban, néhányuk pedig megpróbálja ezeket a gondolatokat rendszerbe szedni és megosztani a többiekkel. A vonal alatt olvashatjátok Malkav elgondolkodtató írását, akinek ezúton köszönjük ezt a sok remek gondolatot.

Biztos mindenkiben felvetődik a kérdés mostanában, hogy az elitirányítónk elkapta Pittától a heveny csipőbibit; vajon ha egészsége rendbe is jönne, akkor kivel kellene kiállnunk a maradék ellenfeleink ellen?
Gondoltam megosztom gondolataimat ezzel kapcsolatban, hátha nem csak engem foglalkoztat ez a kérdés.

L.J. runever offense

2-0 nem túl veretes védelmek ellen nem is rossz eredmény, még akkor is, ha semmivel nem láttunk többet, mint amit egy rookietól elvárhatunk.

Egyértelmű, hogy egy veszélyesebb futásorientált offense van a pályán LJ-vel, aki mellett egy UDFA (Gus the Bus) „észak-dél fog és vidd” futó remekül megtalálta a helyét a pályán.

Azonban a Raiders elleni első félidőben láttuk, hogy Jackson még nem alkalmas arra, hogy komplexebb támadósort vezessen. Nemcsak a passzpontosságával akadnak problémák, de élesszemű nézőknek feltűnhet, hogy a játékok hívása is nehézséget okoz neki, és nem egyszer kell időt kérnie ahhoz ,hogy MM-mel megbeszéljék mit is kellene csinálni.

Véleményem szerint egy olyan mérkőzésen, ahol hátrányból kellene gyors támadásokat vezetni Jakcson mostani állapotával szinte semmi esélyünk nem lenne a győzelemre, de addig, amíg a védelem képes az X közelben tartani a csapatot még eladott labdák ellenére is, addig Jackson hibái sem fognak annyira kitűnni.
Igazán szerencse hogy a hátralévő csapatok közül majdnem mindegyik a liga végéhez tartozik a futás elleni védekezésben (Falcons:25. KC: 20. TB:18. LAC:21. Browns:28.)

Ezalapján azt mondanám, hogyha a védelem nem produkál olyan formát, mint amit a Carolina ellen hoztak, akkor Jackson vezette támadósor mindegyik hátralévő védelem ellen alkalmas lehet a győzelem elérésére.

Flacco és a passhappy offense

Idén 4-5-tel kezdett a „passzoltassuk agyon Flaccót” támadósor, amiben voltak meglepően szép játékok (1. hét Bills vagy 3. hét Steelers idegenben) és voltak érthetetlen betlik is (4.hét Barnák idegenben 6. hét Panthers idegenben). Azt a szintet hozta ez az támadósor, amit már jó ideje megszoktunk tőlük. Viszont feltűnően nem ment a futójáték. Még előnyben sem voltunk képesek hosszú időgyilkos drive-okat vezetni, aminek az lett az eredménye, hogy a védelmünk gyakran kipurcant a meccs végére. (jó példa erre a Saints elleni vereség).

Én nem dobnám Flaccot egyből a busz alá, hiszen nem egyszer láttuk azt Collinstól, hogy hezitálás nélkül elfut az üres lyuk mellett bele a védő karjaiba. Az elkapók is legalább ennyire hibásak, hiszen miután a védőkoordinátorok felismerték, hogy Brown-t kell kettőzni és ezzel kivenni a hosszú játékokat Flacco kezéből, azt látjuk, amit már hosszú ideje megszoktunk…. a Checkdown passzokat a futóknak vagy néhanapján Sneadnek.

Ez a támadósor a hosszúpasszok nélkül egyáltalán nem képes haladni a pályán. Nincs futójáték, nincsenek elkapás után szerzett yardok, nincsenek firstdownok.
Viszont egy dolog mellettük szól, az hogy a Chargerst és a Clevelandet kivéve egyik csapat sem rendelkezik igazán erős passrusherekkel. Ezzel lehet időt nyerni a hosszúpasszok esetében, főleg hogy az utóbbi két mérkőzésen a támadófal is sokkal színvonalasabban játszik a passzvédekezésben.

Én a kanapémon ülve úgy gondolom, hogy a következő 3 ellenfél ellen gyakorlatilag mindkét támadóstratégia működhet, ha a védelem is hozza a jó szintet, az utolsó két meccsen azonban inkább LJ-vel állnék ki… de lehet addigra már mindegy is lesz.

Forrás:

Baltimore Ravens Hungary

facebook.com/ravens.hungary