Történelmien rossz időszakot él a New York Giants, az elmúlt hat szezonból mindössze egy alkalommal sikerült pozitív mérleggel zárni. Egyre többször beszélt Pat Shurmur az öltözői kultúra megváltoztatásáról, Dave Gettleman pedig nem véletlenül forgatta fel a csapat keretét. Akár kimondják akár nem, a rebuild (végre) elkezdődött, ez azonban számos fájó döntéssel is kell, hogy járjon. Vajon hol tartunk ebben a folyamatban és mikor lehet újra versenyképes csapatunk?

A tavalyi 3-13-as mérleg és a sorozatos rossz döntések végleg betették a kaput, végre belátta John Mara és Steve Tisch, hogy nem működik már a korábbi recept, ezért a csapat történetében először megváltak egy GM-től, megköszönték Jerry Reese munkáját. Vele ment Ben McAdoo is, aki gyakorlatilag a teljes keretét a vonat alá dobta és Eli Manning padoztatása volt az utolsó csepp a pohárban (azt azért finoman megjegyzem, hogy nem feltétlenül volt rossz állásponton a közelgő őrségváltással kapcsolatban, hiszen a '17-es drafton nagyon tepert egy első körös QB-ért). Ugyan korábban dolgozott már nálunk Gettleman, de teljesen új módszereket hozott, Shurmur pedig McAdoo szöges ellentéte.

Ami rögtön feltűnt a general managerünkkel kapcsolatban, hogy (jó értelemben véve) a szeme sem áll jól, megvan benne a csibészség ami nagyon sokat érhet ebben a szakmában. Valószínűleg általános iskolában ő volt az az osztálytárs, aki leeresztette a biciklid kerekét vagy az ebédlőben kihúzta alólad a széket. Nem véletlenül mondták róla az újságírók, hogy ott manipulálja a médiát és az ellenfeleket ahol tudja és egy szavát sem szabad elhinni, mert teljesen más stratégiát folytathat a szabadügynök piacon vagy a drafton mint azt mondja. Ehhez képest egy az egyben az történt amit megígért.

Valóban Manningben látja még a csapat irányítóját, szinte tökéletes prospectnek tartotta Barkley-t és átalakította a támadófalat. Korábban nemcsak McAdoo, de Tom Coughlin is folyamatosan bunkó módon viselkedett a beat writerekkel, akiket Shurmur elkezdett emberként kezelni. A sajtótájékoztatókon még azokra a kérdésekre is használható választ próbál adni, amelyekre szíve szerint nem mondana semmit, az edzések elején pedig külön köszönti a média képviselőit. New Yorkról beszélünk, tudjuk mekkora hatalmuk van az újságíróknak, így nem árt velük jó viszonyban lenni. A játékosokat is egyben tudta tartani, egy éve több emberünk hátat fordított az edzői stábnak és félő volt, hogy a rossz kezdés után ez idén is bekövetkezik. Amikor az egyik mérkőzésen bemikrofonozták Shurmurt akkor tetszett a magatartása, távolról talán túl higgadt embernek tűnik egy vezetőedzőhöz képest, de kellőképp tüzesnek tűnt és a humorával sincs baj. Gettlemanről is szólni kell néhány szót, akinek a Panthers-nél meggyűlt a baja az idősebb játékosokkal. Az igazi erőpróba még csak most jön egy esetleges Jackrabbit vagy Vernon cut után.

A játékoskerettel kapcsolatos változások is bekövetkeztek, senki sem érezhette biztonságban magát. Főleg az utolsó keretszűkítésnél vált ez igazzá, de ne szaladjunk ennyire előre. A Panthers offseasonokat rendre jó draft és gyengébb szabadügynök piaci tevékenység jellemezte, ez pedig nálunk is igaznak tűnik, hiszen a nagy pénzért igazolt veteránok csak felemásan váltották be az ígéreteket. A koncepció azonban világossá vált, át kell alakítani a támadófalat. Nate Solder felemásan játszik, Patrick Omameh pedig azóta visszakerült a Jaguars-hoz. Az viszont rendkívül jó döntésnek bizonyult, hogy sem Weston Richburggel sem Justin Pugh-val nem ültünk le tárgyalni.

A tervezett erősítések tehát nem jöttek be, Spencer Pulley és Jamon Brown leakasztása azonban jó döntésnek bizonyult. Megváltunk Ereck Flowers-től, de a helyén játszó Chad Wheeler sem jelent megoldást. Jól mutatkozott be Will Hernandez, de kissé lejtmenetben van, engem nem győzött még meg teljes mértékben. Javult az O-line játéka, de néhány hónap alatt nem lehet kicserélni egy öt fős csapatrészt, így további erősítésekre lesz szükség.

A védelemben sikerült megölni a pass rush-t, még mindig komoly segítség lenne Jason Pierre-Paul, cserébe Alec Ogletree személyében lett egy korrekt képességű linebackerünk. Ugyan érezzük Snacks Harrison hiányát, de a szezon után valószínűleg már nem kaptunk volna érte draft picket, Eli Apple azonban a Saints-nél sem váltotta meg eddig a világot. Az egyik legfontosabb változás, hogy elismeri Gettleman a hibáit, akár szezon közben is képes kirakni egy olyan játékost akit tavasszal szerzett meg. Korábban Reese túlságosan is ragaszkodott az embereihez és az Adrien Robinsonhoz hasonló fantomok évekig foglalták más elől a roster helyet.

A keret felforgatása tehát megtörtént, de vajon melyek azok a pozíciók, amelyeket sikerült már orvosolni? Egy NFL csapat legfontosabb játékosa az irányító, Eli Manning pedig túljutott a pályafutása legjobb évein. A PFF szerint 2013 óta lejtmenetben van, csak '14-ben tudott 70 feletti értékelést elérni, míg 2009 és 2012 között egyszer sem ment 75 alá. Persze nem ő alkotja egy személyben az offense-t és mindenképp meg kell jegyezni, hogy évekig nem volt használható futójátéka, ráadásul egy korrekt támadófalat sem tudtak felépíteni neki.

Abban azonban mindenkinek egyet kell értenie, hogy ez már nem az az Eli aki korábban Super Bowlt nyert nekünk. Emlékezzünk vissza, a Niners elleni NFC döntőn is folyamatosan kergették a védők, mégis végig éles tudott maradni. Ez a képesség kiveszett belőle, már csak akkor képes a jó játékra hogyha adottak a feltételek. Ebben a mai NFL-ben azonban nagyon nehéz minden meccsen laboratóriumi körülményeket biztosítani. Ennek megfelelően gyengén kezdte a szezont, de a társai javulásának (és az ellenfelek gyengülésének) hatására újra előjöttek az optimista hangok, amelyek a mai napig jelen vannak.

Ezek részben jogosak részben nem. Jelen pillanatban valóban Manninggel van a legnagyobb esélyünk a győzelmekre, azt azonban kissé merész kijelenteni, hogy ez a következő szezonra is igaz lesz. A győzelmek során nem feltétlenül ő vitte a hátán a csapatot, inkább csak annyit tett hozzá amennyit kellett. Ezzel sincs problémám, a sikereket nem kell megmagyarázni, de fel tudnék sorolni 15-20 másik QB-t akik képesek lettek volna olyan teljesítményre amelyek a győzelmet jelentették volna. Nem akarom rögtön elzavarni Eli-t, de Barkley-val és Beckhammel a fedélzeten közel sem lenne hátrány ha a keretben lenne a Manning utód.

Az elit védelem olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől, a futójáték pedig egy csapatnak sem fog Super Bowlt nyerni. Így akármennyire is fáj, el kell indítani a "quarterback transition" folyamatát, ez pedig az egyik legnehezebb feladat az amerikai futballban. Ezt utoljára a Colts és a Packers vezényelte le sikerrel, az előbbinek jókor jött Andrew Luck, míg a Green Bay Aaron Rodgers-szel fogta meg az isten lábát. Ezen a két példán kívül csupa bukdácsolás és évekig tartó szerencsétlenkedés a mérleg. Phil Simms elküldése után 10 évet kellett várni egy franchise QB-ra. Vajon újra ezt akarnánk? Nem hinném.

Ennek ellenére örömteli, hogy az offense összeállóban van és Pat Shurmur munkásságában is van elképzelés (annak ellenére, hogy képes fura döntéseket hozni és nem mindig válik be az előzetesen kitalált recept). Ezerszer átrágtuk már a Barkley vs QB vitát, nem fogok még egyszer belemenni. Teljes mértékben nem is lehetne még értékelni ezt a lépést, én személy szerint megadom a három évet mindegyik újoncnak. Könnyen lehet, hogy a jelenlegi gyengébb számok ellenére is igen jó kis irányító válik a Darnold-Rosen-Allen hármas némelyik tagjából, pl. Darnold legutóbbi teljesítménye nekem kifejezetten tetszett, kíváncsi lennék rá mit tudna egy kompetens edzői stábbal.

Ami viszont a legfontosabb, hogy Barkley már most az NFL egyik legjobb futója és ha eltekintünk attól a ténytől, hogy elodáztuk az irányítókérdést, akkor nincs hiba a kiválasztásában. Minden benne van amit az ember egy játékosban keres, remélhetőleg egészséges tud maradni. OBJ is nagy játékokkal tért vissza, ő is a liga legjobbjai között van. Azt gondolom tehát, hogy a skill pozíciókban nem lehet probléma, bár Sterling Shepardnak lassan új szerződést kell adni és eddig mindig hiányzott nála valami az igazán nagy áttöréshez. Evan Engram veszélyes hibrid WR/TE lehet, blokkoló tight endet pedig nem olyan nehéz találni.

A pénzt és a pickeket továbbra is a támadófalba kell invesztálni, amelynek a bal oldala adott, a Solder-Hernandez kettős mindenképp kap még legalább egy évet, de közel sem biztos, hogy centerben a felépülése után újabb lehetőséget kap Jon Halapio és Spencer Pulley is csak félmegoldásnak tűnik. Nem bánnám a Jamon Brownnal való hosszabbítást, de Chad Wheeler helyett új RT kell és nem ártana egy középső körös projekt a vakoldalra sem. Akad tehát munka, azonban jóval közelebb vagyunk egy jó fal felépítéséhez, mint tavaly ilyenkor, ez pedig biztató.

A védelemben kicsit nagyobb a káosz és sok fog múlni azon, hogy mit kezdünk a nagy fizetésű játékosainkkal. Ellentmondásos a D line, hiszen meg vagyunk elégedve a Dalvin Tomlinson-B.J. Hill kettőssel, mégis lazán átjönnek rajtunk az ellenfél futói. Egy Harrisonhoz hasonló felépítésű játékos megszerzését tartom indokoltnak, aki képvisel akkora színvonalat, hogy alkalmazható legyen a rotációban. Nem vagyok benne biztos, hogy Tomlinsonnak a NT szerep fekszik a legjobban, Hill pedig egyértelműen 3-tech DT/5-tech DE. Pozitív, hogy Mario Edwards Jr-nak is vannak szép megmozdulásai, segíteni tudja a pass rush-t.

A szélső linebackerek azonban totál súlytalanok, nincs pass rush-unk. Olivier Vernon többször is rendkívül enerváltan mozgott, könnyen lehet, hogy már csak két mérkőzése van hátra Giants játékosként. Azonban felmerül a kérdés, hogy ki lesz a helyén? Hozunk az első körben egy passzsiettetőt? Újra túlfizetünk egy free agentet? Házon belül kap valaki több lehetőséget? Lorenzo Carter az egyetlen szóba jöhető jelölt, neki azonban egy komplexebb szerepkört adnék, hiszen az atletikusságát elsősorban az üres területeken tudja kamatoztatni és eddig coverage-ben sem volt rossz. Kareem Martin? Kerry Wynn? Csere színvonal. Az off-ball linebackerek között Alec Ogletree adott, mellé pedig majd felküldünk valakit azért, hogy 11-en legyünk a pályán. Persze ne feledjük, hogy Gettleman erős LB sort épített fel Carolinában és a Luck Kuechly-Thomas Davis páros mellé elhozta az első körben Shaq Thompsont. Sajnos a secondary is leginkább egy ementáli sajtra hasonlít. Meglepetés lenne, ha nem küldenénk el Janoris Jenkins-t, az egyetlen biztosnak tűnő cornerbackünk pedig az idei UDFA Grant Haley a slotban. Nagy szerep vár Sam Bealre is, aki a Supplemental Draftról érkezett, majd rögtön IR-en kötött. Hogy is mondjam... Hadházi Lászlót idézve a "vetőkártya szerint nem jó jel." És akkor még a két safety-ről nem is beszéltem. Landon Collins szerződése lejár, mindent meg kell tenni a megtartása érdekében, mellette azonban egy jelöltet sem látok free safety-be. Még egy szezon Curtis Riley-val? Sean Chandler? Vékony jégen táncolnánk.

A szezon elején 6-8 győzelmet vártam a csapattól, nagyjából itt is tartunk. Mindenképp előrelépés a tavalyi évhez képest, amikor az NFL leggyengébb csapatai között voltunk, ehhez képest sikerült egy lépcsőfokkal feljebb lépni. Ami viszont aggasztó, hogy a nagyobb játékerőt képviselő együttesek ellen általában csak minimális esélyünk volt, így nehezen tudom elképzelni, hogy az egyértelmű PO esélyes csapatok között legyünk 2019-ben. Ha minden a terv szerint alakul, akkor jövőre a 8-8 körüli csapatok táborába léphetünk, ott pedig majd egy-egy jó vagy rossz döntés eldönti, hogy pozitív vagy negatív mérleggel zárunk. A szezon második felére összeállóban volt az offense, jövőre Barkley sem lesz már újonc, így papíron minden adott ahhoz, hogy a támadóink előrébb lépjenek, az pedig nagyon nagy felelőtlenség lenne, ha újra UDFA játékosokkal teli védelemmel mennénk neki a szezonnak.

Ahogy a címben is leírtam, a szurkolók számára nem a legélvezetesebb végignézni egy rebuildet, pláne akkor ha félrecsúsznak a dolgok. Természetesen erre is lehet esély, elég hozzá egy rossz irányítót draftolni és meg is történt a baj. Összességében azonban úgy látom, hogy jelenleg nincs rossz kezekben a csapatunk, a hibái ellenére is több jó dolgot vitt már véghez Gettleman. Kisöpörte az öltözőt, eltávolította a felesleges elemeket és megmutatta, hogy azoknak sincs biztos helye akiket ő hozott a csapathoz. Nagy sikersztori lehet az előző draft, négy játékosunk is kezdő potenciállal rendelkezik, ilyet pedig nagyon régóta nem láttunk. Persze a gyors talpra álláshoz a hatékony szabadügynök piaci tevékenységre is szükség lesz, ezzel kapcsolatban viszont vannak kétségeim. Természetesen Pat Shurmur munkája sem tökéletes, időnként túljárt az eszén az ellenfél és tehetetlenül állt az oldalvonal mellett. Az azonban mindenképp mellette szól, hogy a gyenge kezdés ellenére sem estek szét a játékosai, sikerült egyben tartani a keretet. A tavalyi történések után ez egyértelmű siker. Nyugalmat és egységet hozott az öltözőbe, jelenleg hagyni kell, hogy megvalósítsa az elképzeléseit, aztán majd rajta múlik, hogy mire viszi.

A 2019-es évtől sem várok diadalmenetet és nem lepődnék meg azon sem, ha ingadozó teljesítményünk lenne. A csapat magja kialakulóban van, több klasszissal is rendelkezünk (OBJ, Barkley, Collins) és szerencsére jó képességű kezdőink is vannak (Shepard, Solder, Tomlinson, Ogletree). Reményteli drafton vagyunk túl, van fantázia a rookie-k játékában. Most már nem odázhatjuk el az irányítókérdést, persze várjuk meg, hogy valóban kijön-e a Herbert-Haskins páros a draftra. Az utolsó giants-es szezonjához kell, hogy érkezzen Manning és azt sem bánnám, ha ott lenne a keretben az utódjának szánt játékos, mert e lépés nélkül elég izzadtságszagú lehet a '20-as draft. Úgy nézett ki a tavalyi évünk mint amikor egy boxolót a padlóra küldenek, de kezdünk feleszmélni és sokkal tudatosabban vághatunk neki az előttünk álló idénynek. Egyelőre óvatos maradok, de ha sikerül jól kijönni a fontos döntésekből, akkor egy újabb átmeneti szezon után könnyen ott lehetünk a rájátszásba jutó csapatok között.

Forrás:

Magyar New York Giants Blog

giantsfootball.blog.hu