Mi hozhatja meg a javulást 2019-ben?

Történelmien gyengén teljesítményt nyújtott a New York Giants az elmúlt években, hiszen a legutóbbi hét szezonból mindössze egyszer jutottunk rájátszásba. A 2017-es lebőgést követően komoly változások jöttek és Dave Gettleman kicserélte a csapat nagy részét. Ugyan érzékelhettünk némi javulást, de az 5-11-es mérlegre továbbra sem lehetünk büszkék és ha nem sikerül növelni a győzelmek számát, akkor a Shurmur-Gettleman páros lába alatt is forró lehet a talaj. Összeszedtem néhány olyan tényezőt, amelyek szükségesek ahhoz, hogy újra a rájátszásért küzdő franchise-ok között legyünk.

Javítani a csoportellenfelek ellen

Ez az első és elsődleges lépés, hiszen valljuk be mostanában inasba tett minket az NFC East. Az elmúlt két szezonban 1-5-ös mérleggel végeztünk a legfőbb riválisaink ellen, pedig ezek a rangadók lennének a legfontosabbak. Mikor 2016-ban rájátszásba jutottunk, akkor 4-2-vel abszolváltuk a derbiket, ami viszont igazán durva, hogy azelőtt csak 2009-ben végeztünk pozitív mérleggel az Eagles, a Cowboys és a Redskins ellen. Ouch.

Az sem elhanyagolható szempont, hogy a játékosok és a szurkolók lelkivilágát is alaposan meg tudja tépázni egy-egy ilyen vereség, pláne ha az utolsó percekben történik a leolvadás. Nem várom el, hogy úgy domináljunk csoporton belül, mint a Patriots, de azért hiányoznak azok az idők, amikor győzni jártunk Dallas-ba.

Sikeresebb végjáték

A 11 vereségünkből 8 alkalommal szenvedtünk legfeljebb 7 pont különbségű vereséget, több esetben is rosszul jöttünk ki a kulcsszituációkból. Ugyan az első két játékhéten nem volt reális esélyünk a győzelemre, de a Panthers elleni zakó igencsak fájdalmasra sikeredett. Az Eagles elleni idegenbeli összecsapáson szintén egy utolsó perces mezőnygóllal kaptunk ki és kis odafigyeléssel a Colts, valamint a Cowboys elleni W is összejöhetett volna.

Nem kell nagy matematikai tudás a kiszámolásához, hogy ez 9-7-es mérleget eredményezne. Azt vallom, hogy „az vagy, amit a mérleged mutat”, így nem akarom magunkat hiú ábrándba kergetni, de néha ennyi kell egy sikeres szezonhoz és sokkal kisebb különbségek vannak a csapatok között, mint azt gondolnánk. Az utolsó perces vereségeket rendre a vezetőedzők nyakába varrják, így be kell bizonyítania Pat Shurmurnak, hogy meg tud birkózni ezekkel a szituációkkal is. Persze ehhez a jobb játékosállományra is szüksége lesz. Ahogy Véber Gyuri Mezőkövesden kérdőre vonta Harsányit, hogy mégis hova rugdossa a labdáit, úgy nekünk B.W. Webb coverage képességeivel kapcsolatban lehettek aggályaink.

Konzisztensebb teljesítmény

Mint említettem a játékoskeret döntő többsége kicserélődött és az új edzői stáb új játékrendszert hozott. Akármennyire várjuk a megváltást, a változtatások sikeressé tételéhez idő kell. Nem a Maddenben vagyunk, néhány jobb képességű játékos megszerzése nem hoz azonnali javulást. A szezon második felére egy működőképes offense-t láttunk, megtalálta a csapatrész az identitását, előtérbe került a futójáték és sikeresebbek lettünk. A bye week előtt 18,75, utána pedig 27,34 pontot sikerült átlagolni. Nice.

Azonban a mérkőzéseken belül is változott a produkciónk, gyakorlatilag egyszer sem tudtunk négy negyeden át egyenletesen jól teljesíteni és a vártnál szorosabbá tettük a Buccaneers és a Bears elleni győzelmünket is. Mondjuk azt is hozzá kell tenni, hogy az elmúlt évtizedben rendre izzadnunk kellett a győzelmeinknél, viszonylag kevés nagyarányú W-t szereztünk. Kövezzetek meg, de megnéznék 2019-ben néhány alázást. Szép dolog egy utolsó másodperces touchdownnal vagy mezőnygóllal nyerni, de a 20 pontos győzelemnek is megvan a maga romantikája.

Odell Beckham Jr. kiszolgálása

Amíg a mi játékosunk lesz Beckham, folyamatosan forrni fog körülötte a levegő, minden egyes mozzanatából képes sztorit csinálni a New yorki média. Többek között emiatt is azt gondolom, hogy a jelenlegi szerződését sem nálunk fogja kitölteni, de erre majd visszatérek a jövőben. Most inkább arra koncentrálnék, hogy a liga egyik legjobb elkapója van a keretünkben, aki talán a legbravúrosabb játékokra képes.

Viszont csökkent a touchdownjainak a száma és elkapásonként is kevesebb yardokat szerez, mint korábban. Mérkőzésenként ugyanúgy 6-7 alkalommal jut el hozzá a játékszer, azonban nem feltétlenül használjuk ki teljes mértékben a képességeit és nagyobb prioritást élvez nála Barkley. Pedig bőven vannak még olyan játékosaink a skill pozíciókban, akik meg tudnák osztani az ellenfelek figyelmét. Lehet, hogy nemcsak bennük van a hiba?

Új franchise QB

Ezzel az utolsó mondattal el is érkeztem a következő ponthoz (igaz kicsit kakukktojás ez a pont, hiszen nem feltétlenül csak 2019-t tartja szem előtt), hiszen nem lehet már sokáig halogatni Eli Manning utódjának a megtalálását. Láthatóan gyengült a teljesítménye, ugyanakkor továbbra is elég lehet ahhoz, hogy megnyerjük az adott mérkőzést. Szándékosan nem azt írtam, hogy ő vezet minket győzelemre, hiszen pont az a képessége van kihalóban, amely Super Bowl győzelmet jelentett 2011-ben, nem akkora clutch játékos már, mint korábban volt. Ha adottak a feltételek, akkor korrektül teszi a dolgát, de ha neki kell a hátán vinni a csapatot, akkor gondban lehetünk. Érzésem szerint bele is kényelmesedtünk már az ő stílusába és ez is az oka annak, hogy nem jön annyi nagy játék Beckhaméktől. Fel kell kavarni az állóvizet, ahogy mondjuk Lamar Jackson tette Baltimore-ban (és úgy írom ezt, hogy finoman szólva sem győzött meg engem).

Azt pedig bele kell kalkulálni, hogy egy új irányító megszerzése mindig óriási kockázattal jár. BPA ide BPA oda, jó eséllyel nem lesz akkora szerencséd, hogy a drafton elérhető legjobb játékos egy QB legyen. Ha pedig mégis így van, akkor óriási mákod van, viszont ehhez a megfelelő pozícióban is kell lenned, mert egyik csapat sem olyan hülye, hogy veszni hagyja a következő Andrew Luckot. Barkley még belefért, de ha évekig azért nem draftolunk irányítót az első körben, mert másba zúg bele a stábunk, akkor elég hamar eljön a Gettleman által felidézett quarterback hell.

Javítani a falakon

Nagyon nagy szerepet játszott Jerry Reese bukásában, hogy nem tudta levezényelni a támadófal generációváltását, illetve az is, hogy túlságosan ragaszkodott az embereihez. Túl sok lehetőséget kapott Ereck Flowers, ráadásul Justin Pugh és Weston Richburg megszerzése sem jött be igazán, korábban pedig Will Beatty-vel kötöttünk borzasztó szerződést. Azt csak remélni tudom, hogy most már szerencsésebbek leszünk és beválik Will Hernandez, aki továbbra is korrekt párost alkothat Nate Solderrel. Az építkezés azonban nem ért véget, hiszen Jamon Brown megtartása mellett egy új centerre és egy jobb oldali tackle-re is szükségünk lesz még, de a jó hír, hogy kellő odafigyeléssel az előttünk álló szezonban már versenyképes falunk lehet.

A védelemben ugyanez a helyzet, hiába alakul a D line közepe, a széleken borzasztó gyengék vagyunk és érezzük JPP elengedésének a hiányát. Mind a szabadügynök piac, mind a draft erős lehet a passzsiettetőkben, így várhatjuk az erősítést. A defensive tackle-k közé nem nehéz mélységet találni, így arra nem kell sok pénzt költeni, ráadásul a Tomlinson-Hill páros is a rookie szerződésével játszik még egy ideig.

Forrás:

Magyar New York Giants Blog

giantsfootball.blog.hu