Komoly kétségek merülnek fel a passzsiettetőinket illetően, hiszen a draft első napján nem érkezett új játékos erre a posztra, Olivier Vernont pedig Markus Goldenre cseréltük. Friss erőként szereztük meg a harmadik kör végéről Oshane Ximines-t, akinek biztosan szüksége lesz némi időre. Kulcsszerephez juthat tehát Lorenzo Carter, aki tavaly a rotációban kapott lehetőséget. 4 sackig jutott, Jason Pierre-Paul is hasonló számokat hozott az újonc szezonjában. Vajon mennyit tud fejlődni a korábbi Georgia játékos?

Egy valamivel szerintem mindenki egyetért, mégpedig azzal, hogy akármennyire optimisták vagyunk Carterrel kapcsolatban, azért ő nem egy JPP. Attól a Pierre-Paultól szinte egészen biztosan elmarad, aki 2011-ben a liga egyik, ha nem a legjobb defensive endje volt és decemberig ő tartotta egyben a védelmet. Alapból más stílusú játékosok, hiszen Carter egyértelműen 3-4-es OLB-nek tűnik, míg a korábbi játékosunkat pont a sémaváltás miatt adtuk el Tampába.

Az újoncok között holtversenyben a 10. helyen végzett az edge rusherünk, ami átlagosnak mondható. Az összképet persze ez nem adja vissza, hiszen az előtte végző játékosok közül mindenki rendre több (vagy egy-egy esetben kb. ugyanannyi) snapet töltött a pályán. A hatékonyság tehát egyértelműen Carter mellett szól. Voltak mérkőzések, ahol meglepően keveset szerepelt, időnként Kareem Martin volt a kedvezményezett aminek az okát nem értem, hiszen kevés szürkébb passzsiettető van nála a ligában.

Jöjjön egy összehasonlítás arról, hogyan is alakult a legalább 4 sackkel bemutatkozó passzsiettetők sora:

2017

Carl Lawson

• 2017: 16 mérkőzés, 8,5 sack
• 2018: 7 mérkőzés, 1 sack

Myles Garrett

• 2017: 11 mérkőzés, 7 sack
• 2018: 16 mérkőzés, 13,5 sack

T.J. Watt

• 2017: 15 mérkőzés, 7 sack
• 2018:16 mérkőzés, 13 sack

Takkarist McKinley

• 2017: 16 mérkőzés, 6 sack
• 2018: 15 mérkőzés 7 sack

Derek Barnett

• 2017: 15 mérkőzés, 5 sack
• 2018: 6 mérkőzés, 2,5 sack

Dietrich Wise

• 2017: 16 mérkőzés, 5 sack
• 2018:16 mérkőzés, 4,5 sack

2016

Joey Bosa

• 2016: 12 mérkőzés, 10,5 sack
• 2017: 16 mérkőzés, 12,5 sack

Yannick Ngakoue

• 2016: 16 mérkőzés, 8 sack
• 2017: 16 mérkőzés, 12 sack

Leonard Floyd

• 2016: 12 mérkőzés, 7 sack
• 2017: 10 mérkőzés, 4,5 sack

Emmanuel Ogbah

• 2016: 16 mérkőzés, 5,5 sack
• 2017: 10 mérkőzés, 4 sack

Noah Spence

• 2016: 16 mérkőzés, 5,5 sack
• 2017: 6 mérkőzés, 1 sack

Matt Judon

• 2016: 14 mérkőzés, 4 sack
• 2017: 16 mérkőzés, 8 sack

Ugyan ez a lista sem ad tökéletes képet, de azért egy korrekt elindulási alapot biztosít. Eléggé drasztikusan változtak a második évi számok, több nagy berobbanást és leolvadást is látunk ebben a névsorban. Ha az átlagot nézzük, az azt mutatja, hogy nincs különbség az első és a másodéves teljesítmények között, ez azonban egyáltalán nem igaz, hiszen nagyon nagy a szórás. A 12 fős névsor számos értékes picket ad, hatan is az első körben kerültek kiválasztásra.

A produkciók alapján talán Matt Judon az, akihez mérhetjük Cartert. A részletes statok:

• Judon: 14 mérkőzés, 27 TAK, 4 sack, 6 QB hit, 10 hurry
• Carter: 15 mérkőzés, 43 TAK, 4 sack, 8 QB hit, 17 hurry

Adja magát az összehasonlítás egy korábbi Georgia játékossal, Leonard Floyddal is:

Floyd: 12 mérkőzés, 33 TAK, 7 sack, 2 QB hit, 27 hurry

Hasonló testalkatú passzsiettetők, akik mind 3-4-es rendszerben játszanak. Korrekt újonc szezont tolt Floyd, aki azonban utána némileg visszaesett és az sem véletlen, hogy az egyébként remek Bears védelembe el lehetne képzelni még egy jó képességű pass rushert. Judon szintén egy kiemelkedő D-ben szerepelhet, ahol megnyílik előtte a lehetőség Terrell Suggs és Za’Darius Smith távozásával. Ha a tavalyihoz hasonló évet tol, akkor ő is várhatja az évi 10 millió feletti fizetést.

Úgy érzem nem elrugaszkodott gondolat 7-8 sacket várni Cartertől. A papírforma alapján több lehetőséget kellene kapnia a tavalyi évhez képest, hiszen Markus Golden mellett nálam ő a másik kezdő. Nyilván nem egy Myles Garrettel vagy egy Joey Bosával van dolgunk, de akár a 10 sack feletti szezont sem zárhatjuk ki. Ehhez azonban kreatívabban kellene alkalmazni. A draftolásakor azt mondtam róla, hogy nem feltétlenül lesz pass rusher specialista a profik között, viszont sokoldalú védő, aki coverage-ban is megállja a helyét, az üres területeken pedig kifejezetten jól érzi magát. Nem feltétlenül fogja mindig megverni az előtte álló offensive tackle-t, de amennyiben a pálya több pontján is feltűnik és kihasználhatja az atletikus képességeit, úgy meglepő dolgokra lehet képes. Fontos lesz, hogy elkerüljék a sérülések. Kulcsfontosságú szezonhoz érkezik és ebben a felsorolásban is találunk olyan passzsiettetőt, akivel kapcsolatban alaposan megcsappant a bizalom. Még mindig csak találgathatunk a valódi értékét illetően, benne van a pakliban az is, hogy súlytalan lesz 2020-ban.

Próbáltuk felturbózni a védelmet, a drafton is számos játékos érkezett ebbe a csapatrészbe. Egy fiatal és atletikus egységünk lehet, akik pont emiatt talán nem lesznek annyira sérülékenyek, mint az elődeik. A jövőt illetően kezdő potenciállal rendelkezik Carter, azonban vélhetően sosem lesz a védőfal első számú sztárja. A következő szezonokban (egy jó állományban) a második vagy a harmadik ember lehet a posztján, amivel most így látatlanban simán kiegyeznék (pláne a korábbi 3. körös pickjeink után). A defense gyengélkedése azonban visszavetheti. A D line közepe ugyan brutális lehet, de az off ball linebackereink átlagon aluliak, a secondary pedig egy hatalmas kérdőjel. Amennyiben rövid időn belül szabadulni tud az ellenfél irányítója a labdától, úgy neki sem lesz túl sok lehetősége a sackre, ez pedig egy új OLB érkezését eredményezheti jövőre. Pesszimista azonban semmiképp sem vagyok, ugyan nem egy jövőbeli top 10 edge rushert látok Carter személyében, de a passzsiettetésen kívül a futás megállításában és coverage-ban is korrekt teljesítményre lehet képes, amely alapján úgy gondolom, hogy a csapatunk egyik hasznos tagja lehet a következő három évben, utána pedig valaki többéves szerződéssel fogja megkínálni.

Forrás:

Magyar New York Giants Blog

giantsfootball.blog.hu