Giants pozíciós áttekintő: támadófal

Gyakorlatilag 2013 óta gyengélkedik a New York Giants támadófala, amelyet későn kezdett el megerősíteni Jerry Reese, aztán pedig nem jöttek be a befektetései és ez is nagy szerepet játszott a korábbi general managerünk kirúgásában. Nem véletlenül lett Dave Gettleman egyik fő prioritása az O line megerősítése, egyelőre azonban az ő szerzeményei sem váltották meg a világot, de papíron erősebbek vagyunk tavalyhoz képest. Vajon mi az igazság?

A szerződés aláírásakor az addigi legnagyobb OT kontraktust adtuk oda Nate Soldernek, aki 4 évre 62 millió dollárért írt alá. Átlagos évet tudhat magáénak, de már a megszerzésekor tudtuk, hogy alaposan túlfizettük, igaz szükség volt egy új vakoldali tackle-re. A szezon második felére összekapta magát, az idei offseasonban pedig egy kisebb bokaműtéten esett át, de úgy néz ki az edzőtáborban teljes értékű munkát végezhet.

A tavalyi draft második körében érkezett Will Hernandez, aki azonnal kezdő lett. Korrektül játszott, de nem volt mentes a rookie hibáktól. Ha maga mögött hagyja ezeket a kihagyásokat, akkor egy kiváló guarddal gazdagodtunk, ellenkező esetben azonban lesz hiányérzetem. Futásblokkolásban remek, de a passzok segítésében hatásosabbnak kell lennie. Bizakodó vagyok vele kapcsolatban, de még nem győzött meg száz százalékosan.

Center poszton idén is Jon Halapio-val próbálkozunk, akinek egy csúnya bokasérüléssel ért véget a 2018-as éve. Addig korrektül játszott, de összességében nem tudom mit gondoljak róla. 2014-ben draftolta a Patriots, azóta sehol sem tudott huzamosabb ideig kezdő maradni. A fizetési plafon miatt nem lehet minden posztra nagy bérű játékost igazolni, így itt spórolósra kellett vennünk a figurát.

Ellenben lett egy klasszis guardunk Kevin Zeitler személyében. Olivier Vernonért cserébe érkezett, 29 évesen a legjobb korban van. Jó esély van rá, hogy kitöltse a 2021-ig szóló szerződését, de ha mégsem teljesít jól, akkor gyakorlatilag egy év után kirakható. Óriási szükség volt a megszerzésére és remélhetőleg hozza a korábbi jó teljesítményét.

A hátműtét után lábadozó Mike Remmers lehet az új jobboldali tackle, aki guardként nem igazán vált be Minnesotában. Tackle-ként korrektül szerepelt, bár a 2015-ös Super Bowlon hülyét csináltak belőle. Egyelőre még nem kezdhette el a teljes értékű munkát és kétségem is van azzal kapcsolatban, hogy egészséges tud-e maradni. Nem biztos, hogy ő a mi emberünk, azonban más megszerzésére nem volt reális esély és ha a pályán marad, akkor könnyen upgrade lehet a korábbi állapotokhoz képest.

Mélység nem nagyon van ami nem is csoda, hiszen a mai NFL-ben egy minőségi kezdő támadófal kiállítása is szinte bravúrnak számít. Remmers érkezésével Chad Wheeler lehet az első számú tackle csere, aki a fal mindkét oldalán bevethető. Legalábbis mindenhol ugyanolyan rossz. Jó gyerek, de a fizikai képességei kevésnek tűnnek a profik közé. A gyenge konkurencia miatt a hetedik körös George Asafo-Adjei számára is könnyen elérhető lehet az aktív keret, akiről első hallásra azt hihetné az ember, hogy egy afrikai származású német utánpótlás válogatott balszélső. Korábban több hátsó körös falembert is jó érzékkel szerzett meg Gettleman, hátha beválik ő is. Ezt esetleg Brian Mihalik akadályozhatja meg, aki azonban még Wheelernél is gyengébb, így ha őt nem tudja kiszorítani, akkor senkit sem. Az UDFA szekciót Paul Adams képviseli a tackle-k között. Victor Salako az utolsó opciónk, aki tavaly limitált snapszámot kapott az előszezonban, de idén jut neki egy újabb esély.

Eggyel beljebb tolódva borzasztó mélységgel találjuk szembe magunkat a guardok között. Elég röhejesen hangzik a Chad Slade-Nick Gates-Austin Droogsma névsor. Slade eddig egyetlen csapat aktív keretébe sem tudta beverekedni magát, Gates a tavalyi évet a gyakorlócsapatunkban töltötte, Droogsma pedig utoljára a középiskolában focizott, az egyetemen súlylökőként remekelt. Fuck this shit...

Egy sérülés esetén így vélhetően Spencer Pulley-hez nyúlnánk, aki elsősorban Halapio helyettese lehet. Csere szintet képvisel, akinek a beállításával nem zuhan össze a támadófal, de azért nem is szeretném hosszútávon a kezdőcsapatban látni. Sleeper lehet Evan Brown, aki tavaly draftolatlanként került a keretbe, de egy mérkőzésen sem tudott pályára lépni. Kiváló fizikai képességekkel rendelkezik, érdekes lesz látni, hogy ki tudja-e használni. James O'Hagan van még a keretben, ő a practice squadot célozhatja meg.

Látható az erősítésre irányuló szándék, bár azt is hozzá kell tenni, hogy az elmúlt két offseasonban teljesen kicserélődött a csapat kerete. Nem igazán tudott előrelépni tavaly az O line, igaz azt is el kell mondani az érdekükben, hogy ebben a csapatrészben számít a leginkább a csapatmunka. 2018 második felére sikerült valamelyest fejlődni, az idei év pedig választ ad arra, hogy ez az összeszokottságnak vagy a gyengébb ellenfeleknek volt köszönhető. A sérülések függvényében egy átlagos vagy átlag alatti támadófallal rendelkezünk. Fontos lesz, hogy Zeitler és Solder is a jó arcát mutassa, Hernandez pedig egy szinttel feljebb tudjon lépni a bemutatkozó évéhez képest. Ha ez megvalósul, illetve nem leszünk balszerencsések a sérülésekkel, akkor az elmúlt évekhez képest több ideje lesz Manningnek és Barkley-nek is egyszerűbb dolga lesz.

Forrás:

Magyar New York Giants Blog

giantsfootball.blog.hu