Nem is tudom milyen bevezetőt lehetne írni ehhez a mérkőzéshez, de szinte minden előzetes forgatókönyvet felülírtak a történések. Tyrod Taylor megsérült, de nulla passzjátékkal is lehetőség lett volna a győzelemre, azonban Graham Gano a pályafutása során másodszor vert el minket.

Nem emlékszem olyanra, hogy egy csapat mérkőzést nyert volna -9 paszolt yarddal, de most összejöhetett volna ez a bravúr. Már Taylorral is köhögött az offense, de ami a kiválása után történt, az egészen exotikus volt. Először is elővenném a csapatvezetés felelősségét. Az elmúlt hetekben próbajátékon járt nálunk Matt Barkley és Ian Book is, mégis úgy gondolták az edzőink, hogy továbbra is jó lesz cserének Danny DeVito. Persze lehet, hogy a két főkolompos még nála is rosszabb, de gyakorlatilag nem engedték Brian Dabollék passzolni az UDFA QB-t. Gondolom nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, ha azt írom, hogy felelőtlenség NFL szinten egy olyan játékossal bármelyik mérkőzésnek nekivágni, akiben ennyire nem bíznak az edzők. A 7 DeVito passzból mindössze 2 volt sikeres és -1 yard jött belőlük össze. Senkit se zavarjon meg az előszezon, egy olyan irányítóról beszélünk, aki nemrég a Syracuse kezdőjéből is kikerült. Ezekkel a körülményekkel szinte bravúrnak számított Saquon Barkley 3,6 yardos futásonkénti átlaga, hiszen 36 kísérletből tette ezt meg. Sok futást megállított a Jets, de egy szavunk sem lehetett a running backünkre. Mit írjak még? Halott az offense.

Azért is fájó ez, mert továbbra is brillírozott a védelmünk. Kiválóan zártak a harmadik downoknál és egy minimálisan működő támadóegységgel sima győzelmet láttunk volna. Kicsit elmarasztaltam a héten Kayvon Thibodeaux-t és a tengerentúli médiában is előkerült a héten, amelyre 3 sackkel válaszolt. A futás ellen is helytállt, remek választ adott tehát a passzsiettetőnk. Nagyon sokan jól játszottak, még Dexter Lawrence-t emelném ki, aki ismét szerzett egy sacket. Egyszerűbb kiemelni egy-egy rossz játékot, amelyek sajnos szintén hozzájárultak a vereséghez. Az egyik ilyen az első félidőben engedett touchdown, ahol nem voltak a védőink a topon, illetve a hajrában egy olyan DPI-t láttunk Adoree' Jacksontól, amelyre abszolút nem volt szükség. Azért is fájó ez, mert az újonc Deonte Banks kicsivel az elvárások felett teljesít és CorDale Flott is helytáll a slotban.

És hát a special team. Az eddigi New yorki pályafutása során eddig jól játszott Graham Gano és az idei hibáira nem nagyon tudtunk emiatt haragudni, a mai nappal azonban átlépett egy bizonyos határt. Két hete került fel az injury reportra és az elmondása alapján műtétre szorulna a szezon után, azonban vállalta a játékot. Ha játékra alkalmatlan állapotban vállalta a szereplést, akkor óriási kritikát érdemel, ha pedig az orvosi stáb követett el hibát, akkor őket kell elmarasztalni. Nem tudom lehet-e bármilyen matematikai modellt felírni a negyedik negyedben történtekre, azonban nem hiszem, hogy hibát követtek el az edzőink, amikor mezőnygólt akartak rúgni. Semmit sem lehetett rábízni a DeVito vezette támadóegységre, viszont ott volt az aranyáron megtartott kickerünk, akinek gyakorlatilag egy extra pontot kellett volna értékesítenie, amely után alig maradt volna ideje touchdownt szereznie a Jets-nek. A mérkőzés során volt egy FG, amelynek én nekimentem volna, itt azonban jól döntött Daboll, be kell rúgni ezeket a lehetőségeket.

Kamatostul visszakapjuk a tavalyi évet, amikor majdnem minden bejött, úgy látszik idén rendre rosszul alakul a sorsunk. Hiába a borzasztó támadóegység, a Jets játékosok fegyelmezetlensége előkészítette volna a győzelmünket, de a végén mellérúgta Gano. Mindent elkövet a keret egy része, hogy kihátráljunk mellőlük, most a városi rivális ellen dobták el a biztos W-t. Fájó ez a szezon és kb. csak félúton járunk...

Forrás: 

New York Giants Hungarian Blog

giantsfootball.blog.hu

Fotó: nypost.com