A west coast offense

Ben McAdoo érkezésével több helyen is elhangzott a west coast offense kifejezés, akár egy teljesen új szisztémát is láthatunk ősztől. Ha így lesz ha nem, most következik ennek a rendszernek a bemutatása.

Bevezetés

Egy olyan támadószisztémáról beszélünk, amely a passzjátékra helyezi a hangsúlyt a futás ellenében. Két hasonló, de különböző rendszernél szokták említeni a west coast offense kifejezést. Az egyik ilyen a Don Coryell által kifejlesztett Air Coryell rendszer, amellyel a San Diego Chargers 1979 és 1983 között, illetve 1985-ben a liga élén zárt a passzolt yardok tekintetében. Egy újságírói tévedés következében azonban a Bill Walsh féle rövid, horizontális átadásokra építő sémát kezdték west coastnak nevezni. Célja a védelem "széthúzása" utáni nagy játékok megvalósítása.

A west coast kifejezés csapatunk egyik sikeredzőjéhez, Bill Parcells-hez köthető. Az 1985-ös 49ers elleni playoff győzelem után (17-3) Parcells, aki a kemény védelmet többre tartotta a "túl kifinomult" offense ellenében egyik mondatában kigúnyolta a rendszert: "Most mit gondoltok a west coast offense-ről?". 1993-ban a Sports Illustrated hasábjain Paul Zimmerman idézte Bernie Kosart, aki a Parcells által használt kifejezéssel jellemezte a Cowboys offense-t. A magyar származású irányító az Air Coryell rendszerre gondolt, de a riporter a Walsh-féle Niners offense-hez rendelte hozzá Kosar mondatait. Walsh elutasította az állítást, hogy az ő rendszeréről lenne szó, de mégis ez maradt fenn. A helyzetet még ennél is tovább bonyolíthatjuk. Az offense eredete valójában Paul Browntól származik, aki a Cleveland Browns és a Cincinnati Bengals legendás edzője volt. Bill Belichick szerint emiatt inkább "Ohio River offense"-ről kellene beszélni. Mindenki döntsön maga...

Az Air Coryell

Sid Gillmanhez köthető, aki a 60-as években vetette be a Chargers-szel. A 70-es években jött Don Coryell, aki a Rams és szintén a Chargers (ahogy ez már korábban elhangzott) edzőjeként ért el sikereket. Al Davis, aki Gillman alatt dolgozott a Raiders-hez vitte magával a szisztémát, ahol John Rauch, John Madden és Tom Flores is megtartotta az alapokat. Kosar erre gondolt, azonban manapság nem ez a west coast offense.

A rendszer egy különleges névrendszert alkalmazott. Az elkapók és a tight endek egy háromjegyű számot, a backek pedig egy egyedi nevet kaptak a route-okra. Egy ilyen hívás lehet például a "Split Right 787 check swing, check V". Egy-egy szám egy-egy útvonalat jelöl ki az elkapónak. Jelen esetben például a bal oldali WR a 7-es, a tight end a 8-as, a jobb oldali WR pedig szintén a 7-es route-ot futja meg. Ez minimális tanulással könnyed kommunikációt eredményez.

A Walsh-féle west coast

Bill Walsh a rendszerét Cincinnatiban dolgozta ki, Paul Brown segédjeként dolgozott 1968 és 1975 között. Virgil Carter volt az első QB aki sikerrel szerepelt és 1971-ben a liga legpontosabb irányítójaként szerepelt. Utódja, Ken Anderson még sikeresebb volt. 16 éves pályafutása során négyszer választották Pro Bowlba, az 1981-es év MVP-je volt, 1 évre rá pedig minden idők legpontosabb játékát hozta (70,66%).

A 49ers-nél egy némileg módosított rendszerrel teljesedett be Walsh edzői pályafutása. A head coach Joe Montana irányításával 3 Super Bowlon is győzni tudott. Természetesen mindketten Hall of Fame tagok lettek.

Néhányan coordinatorai közül is sikeredzők lettek. George Seifert Walsh utódjaként újabb két Super Bowl győzelemmel örvendeztette meg a Niners híveit. Mike Shanahan 1997-ben és 98-ban a Denver Broncos-szal tette meg ugyanezt. Mike Holmgren 1996-ban a Grenn Bay Packers-t juttatta fel a csúcsra. Holmgren egyik segítője volt Jon Gruden, aki a Bucs vezetőedzőjeként 2002-ben emelhette magasba a Lombardi trófeát.

College

LaVell Edwards és Dewey Warren egy hasonló rendszert dolgozott ki a BYU-nál 1973-ban. A sikeresség az egyszerűségben rejlett. Norm Chow elmondása szerint összesen 12 alap passz és 5 alap futójáték volt, amelyek különböző formációból indultak és csak néhány játék igényelt sokoldalúságot. A játékosok két nap után értették az offense-t. A BYU csúcspontja az NCAA Div I-A nemzeti győzelem volt 1984-ben, illetve Ty Detmer 1990-es Heisman Trophy-ja. Edwards munkássága alatt az egyetem több mint 100 rekordot döntött meg az offense-ben.

Az elmélete

A west coast offense sokkal inkább egy filozófiát és a játékhoz való megközelítést jelenti, mintsem a különböző play-eket és formációkat. A "hagyományos" offense azzal érvel, hogy elsődlegesen a futójátékot kell stabilizálni és ezek a játékok majd megnyitják az utat a vertikális passzjátékhoz. Ehhez képest Walsh rendszere a rövid, horizontális átadásokra épít, amelyek teret adhatnak a hosszú átadásoknak, illetve a futásoknak. Paul Brown dolgozta ki először ezt a szisztémát, igaz ő érthető módon még nem west coast offense-nek hívta.

Célja

A szándék, hogy az offense kiszámíthatatlan legyen a védelem számára, ne tudja a defense, hogy épp mi van készülőben. Ne kimondottan egy játékra készüljenek, hanem több lehetőségre is legyenek felkészülve. (Utolsó éveiben pont ez volt Gilbride támadó egységének a hátránya, hogy már a szurkoló is tudta a fotelből milyen play következik.)

"A passzjáték alapozza meg a futójátékot" elven kívül is vannak még Walsh szisztémájának tipikus elemei. Eredetileg a rendszer két darab split backet használt, a labda egyik oldalán 4, másik oldalán 5 játékos állt fel. Ez kizökkentette a védelmeket, akiknek váltaniuk kellett hagyományos felállásukról. Ugyanakkor manapság előfordul kettőnél több vagy kevesebb back-es felállás is. Természetesen az idő előrehaladtával a játék képe mellett az edzők személyei is változnak, akik hozzák a saját ölteteket is.

És miért hatásos, ha először passzol a csapat és csak később fut? Walsh szándéka az volt, hogy a passzjátékkal gyorsan előnyt lehet szerezni, majd a futójátékokkal futtatni az órát és fárasztani a védelmet. Nem kell hozzá nagy szakértelem, hogy belássuk, a San Francisco-nál ez igen nagy hatásfokkal működött.

Szintén jellemző elem volt a 3 step dropback (mikor az irányító hármat lép hátra a labda eldobása előtt) a hagyományos 7 step drop és shotgun formáció helyett. Emiatt a QB gyorsabban tudott szabadulni a labdától és kevesebbszer is tudták sackelni. A játékokat sokkal gyorsabban vitték véghez és az időzített route-okra építettek. Az elkapók szintén olvasták a játékot és a coverage függvényében megváltoztathatták útvonalaikat. Az irányítónak három lehetőséget kellett olvasnia és ha egyik célpont sem volt szabad, akkor a tight endet vagy a running backet kereste a labdával. Manapság természetesen számos 5 és 7 lépéses átadást és shotgun formációt is használ a west coast offense, hiszen a védelmek alaposan felgyorsultak a 80-as évek óta.

Tipikus játékok

A legtöbb route a line of scrimmage-hez képest 15 yardon belül megy végbe. A 3 és 5 lépéses passzokon kívül a 7 lépéses drop lehetővé teszi a shallow cross, deep in, comeback route-okat is. Például anno a Michigan Wolverines west coast rendszere 85%-ban az 5 és 7 lépéses átadásokat használta. A mai felgyorsult védelmek ellen egyébként is szükség van ezekre a játékokra, különben abszolút sikertelen lenne az egész koncepció.

Sid Gillman offense-e szintén mutatott némi hasonlóságot (passz határozza meg a futást, időzített passzok), de a formációk kevésbé voltak bonyolultak és több elkapót valamint motiont alkalmaztak. Az időzítések általában a pálya távolabbi részéhez voltak köthetőek, emiatt sokkal nagyobb megbízhatóságot és pontosságot követelt meg az irányítótól.

Ami még nehezebbé teszi a west coast offense levédekezését, az a hosszú átadásokban rejlő lehetőség. Bármely route-nál az elkapónak három opciója van: hitch, slant vagy fly. A quarterback a védelmet olvasva és az elkapó mozgását nézve próbálja a megfelelő helyre dobni a labdát. Ebben természetesen benne van az is, hogy a két játékos nem érti meg egymást és rossz irányba száll a labda. Ezek az option route-ok Gilbride playbookjában is megtalálhatóak voltak.

Megtervezett játékok

Walsh újítása az volt, hogy előre megtervezte a mérkőzés első 15 játékát. Általában 25-re nőtt ez a szám, de a csapatok 15-nél megálltak. Mivel az offense pontosan tudta, hogy ezek a játékok következnek, ezért a tökéletességig lehetett gyakorolni őket az edzéseken, ezzel is minimalizálva a büntetések számát. Mivel a játékokat előre megírták, ezért a tempót is lehetett növelni, ez pedig összezavarta a védelmeket, csökkenthette önbizalmukat. Az edzői stáb tesztelhette a defense-t, láthatták, hogy melyik játékra hogyan reagálnak.

Hátrányok és követelmények

Egy olyan irányítóra van szükség, aki rendkívül pontos és akár vakon is tudja merre vannak játékostársai. A QB-nak a lehető legrövidebb idő alatt ki kell választania legvonzóbb célpontját. Sokszor nincs lehetőség a játék átgondolására és az offensive coordinator által megadott utasításokat kell követni.

Más erényekre van tehát szükség egy hagyományosnak mondható rendszerhez képest. Visszatérve az ősidőkbe, Johnny Unitas-t hozzák fel példaként, aki szenvedett volna a west coastban. A modern időkben is számos olyan irányítót találunk, akiknek ez a szisztéma (Joe Montana, Steve Young, Brett Favre, Tom Brady) és számos olyat, akiknek az old style fekszik jobban (Dan Marino, Jim Kelly, Peyton Manning). Szintén egy remek példa Rich Gannon, akinek a west coast offense hozta meg a sikereket.

Biztos kezű elkapókra is szükség van, akik a tömegben is el tudják kapni a labdát. A nagyobb, lassabb és könnyen fogható WR-k alaposan szenvedhetnek a szisztémával. Pozitív példaként Jerry Rice nevét lehet megemlíteni. Azokra a running backekre is szükség van, akik szintén jó barátságban vannak a labdával. 1985-ben például Roger Craig volt a 49ers legtöbb yarddal zárt "elkapója", futásban és elkapásban is 1000 yard felett zárt. A legutóbbi szezonból nyugodtan ide vehetjük Jamaal Charles-t is.

Egy olyan QB sem árt, aki futni is tud. A blitzeknél vagy a rövid yardos szituációknál könnyen levédekezhetőek a passzsávok, az irányító pedig lábon oldhatja meg a helyzetet.

Jelenleg is west coast offense-t használó csapatok

Green Bay Packers
Washington Redskins
Cincinnati Bengals
San Francisco 49ers
St. Louis Rams
Chicago Bears
Kansas City Chiefs
New York Jets
Indianapolis Colts

Csapatunknál is alkalmazható lenne?

Ben McAdoo érkezésével biztosan lesznek változások, amelyekre szükség is van, egyelőre azonban pontosan nem lehet megmondani ezek milyen mértékűek lesznek. Az új offensive coordinator annyit elárult, hogy egy nagy tempójú, energetikus támadó alakulatot álmodott meg. Az elmúlt években több alkalommal sem sikerült elindítani a play-t időben (ez a jelenség 2013-ban főleg a tetőfokára hágott), tehát mindenképp szükség lesz a játékosok fejben való felgyorsítására.

Ne legyenek kétségeink, a támadófal 2014-ben sem lesz elit. Azt tudjuk, hogy Manning nem tud egy rossz offensive line mögött hatékonyan dolgozni, így mindenképp csökkenteni kell valahogy az őt érő nyomást és a sackek számát. Erre jó megoldás lehet a labdától való mielőbbi szabadulás. Ugyan a 3 step drop nem Eli kedvenc játéka, de néha elő kell majd venni a jövőben.

Az elkapóknak egyértelműsíteni kell a játékokat, minimalizálni kell az option útvonalak számát. Csapatunkban többen is képtelenek megfelelő módon olvasni a védelmet, ezekből pedig több labdaeladást is láthattunk. Ha mindenki számára előre ismertek az útvonalak, akkor a turnoverek száma is csökkenni fog.

Apropó labdaeladások. A rövidebb passzokkal ezekre is kisebb esély lenne. Manning túl sokat vállalt idén, nem szabad minden terhet a vállára rakni. Ismerve Coughlin munkásságát, az offseason elsődleges feladata az interceptionök számának redukálása lesz. Ugyanakkor ha megvan a megfelelő lehetőség, akkor Eli képes a 30-40 yardos átadásokat is sikeresen végrehajtani.

David Wilson eddig finoman szólva sem vált be és nyakműtétje után további pályafutása is kérdésessé vált. Emiatt nem sikerült kialakítani egy konzisztens futójátékot és továbbra sem találom a keretben azt a játékost, akinek a segítségével ez megoldható lenne. Nem biztos, hogy lehet a futójátékra építeni jövőre, a rövid, nem túl nagy kockázatot jelentő átadások pedig előnyt élvezhetnek.

Elkapóink közül Victor Cruz és Jerrel Jernigan mindenképp ficánkozna ebben a szisztémában. Legfőképp Jernigan volt az, akit számos 5-8 yardos átadással találtak meg, utána pedig önerőből próbált további yardokat hozni. Ugyan nem látok sok esélyt Brandon Myers maradására (4 milliót keresne, azt pedig nem tudta bebizonyítani, hogy ér is ennyit), de ő is többet nyújthatna 2013-as játékánál. Egyébként sem biztos, hogy sikerül találni egy használható 265-270 fontos tight endet.

Összességében tehát azt gondolom, hogy a west coast offense-nek számos olyan eleme van, amelyet nagy hatásfokkal alkalmazni is lehetne offense-ünkben. A futójáték nem tudta megalapozni a passzjátékot (tucatnyi 3rd & long helyzet és borzalmas 3rd down kihasználási mutató), az irányítón csökkenteni kell a nyomást, redukálni kell a labdaeladások számát. A jelenlegi játékoskerettel mindenképp illik egy olyan támadó egységet létrehozni, amely a liga első feléhez tartozik és azt gondolom, hogy ezen változások meg is teremthetnék erre a lehetőséget.