Hall of Fame Game: Bills 13-17 Giants

Túl vagyunk csapatunk idei első mérkőzésén, amely egyben a liga nyitánya is volt. Ohio államban, Cantonban a Hall of Fame Game a Buffalo Bills volt az ellenfél és 17-13-ra sikerült legyőzni őket. Persze az előszezonban az eredmény csak mellékes, sokkal fontosabbak az egyéni teljesítmények. Most ezek következnek.

A legnagyobb figyelem egyértelműen az offense-t övezte, amely számos új játékost és egy új offensive coordinatort is kapott Ben McAdoo személyében. A változások láthatóak voltak. Egy rövid passzokra építő west coast rendszert várhattunk az offseasonban, ezt pedig meg is kaptuk. Eli Manning ritkán passzolt 10 yardnál messzebbre és több alkalommal is egyik futója, Rashad Jennings volt a célpont. 7 átadásából 6-t értékesített és az az egy is Jerrel Jernigan hibája volt inkább, akinek néhány játékkal később volt egy szép elkapása.

A QB-k közül Ryan Nassib kapta a legtöbb lehetőséget aki sokat fejlődött tavaly óta. A változások is a javára válhatnak, draftolása előtt egy hasonlót offense-t képzeltek el neki a szakértők. Az edzéseken remekül találta meg mozgás közben is célpontjait, ezt sikerült abszolválnia a Bills ellen is. Pontosságával nem volt különösebb probléma, ugyanakkor továbbra is hajlamos egy-egy rettenetes megoldásra. Dobott egy INT-t, amit azonban szabálytalanság miatt érvénytelenítettek. A nap egyik legszebb játéka is az ő nevéhez köthető, hosszú labdájával remekül találta meg Corey Williams-t, akiről írtam a felvezetőben is. A játék eredménye egy 73 yardos TD lett.

Elkapóink közül Marcus Harris is mindenképp dicséretet érdemel, ő volt az egyik legaktívabb WR a pályán, 4 elkapásból 49 yardig jutott. Trindon Holliday hiánya is neki kedvez, ha az apró termetű játékos nem tud valamit mutatni elkapóként, akkor Harris vagy Washington elcsíphet egy helyet az 53-as keretben. Piros pontot érdemel a 4. körben draftolt újonc Andre Williams is, aki a legjobb running backünk volt és az end zone-ba is sikerült eljutnia. Az első csapatban is lehetőséget kapott és amellett hogy gyors, erős is, NFL kész játékosnak tűnt. Peyton Hillis hozta szokásos játékát, Michael Coxot azonban teljesen hatástalanította a harmadik számú támadófal. Tight endjeink nem mutattak meg magukból sokat, mindössze egy Fells és egy Donnell elkapást láthattunk. Előbbi térdsérülés miatt idő előtt az öltözőbe távozott. Támadófalunk munkája hagyott kívánnivalót maga után, egy fumble-t is összehoztak Manningnek, amelynek következtében a labda a Bills-hez került. Ellenben hibáztatni még nem szabad őket, teljesen átalakulóban van a csapatrész és amellett, hogy egyénileg is jól kell teljesíteni játékosainknak, egységként is működniük kell, el kell nyerniük egymás bizalmát, ehhez pedig idő kell.

Áttérve a védelemre, a pass rush felemásan szerepelt. Az első csapat játékosai nem tudtak odaérni az ellenfél irányítójához, igaz volt 3 leütött átadásuk is (Kiwanuka, JPP, J. Williams). Elsősorban Jason Pierre-Paul szenvedése volt feltűnő. Nem tudni, hogy tényleg csak ilyen játékra képes, vagy pedig nem adott ki magából mindent, de az újonc Seantrel Henderson azt csinált vele amit akart. Pass rush-ban inkább cseréink villogtak, Damontre Moore dominálta a Buffalo második sorát, de egy-egy sacket láthattunk Kerry Wynntől és Jordan Stantontól is. Amennyire örülhettek a Bills szurkolók Henderson játékának, annyira rossz volt Cyrus Kouandjio. Kellemes meglepetést keltett Jay Bromley, volt egy szép szerelése, amely meghiúsította a first downt. Markus Kuhn lelkes játékával ugyancsak kitűnt társai közül, ha fenn tudja tartani ezt a formát, akkor ősszel is a csapattal tarthat. Nagy figyelem kísérte linebackereinket is, elsősorban a sokat dicsért Devon Kennardra lehettünk kíváncsiak, ő pedig nem okozott csalódást. A legjobb LB talán Jacquian Williams volt, aki mind a futás mind a passz ellen helytállt. Cseréink ellenben borzalmasan szerepeltek, a Mark Herzlich, Dan Fox, Justin Anderson sor bármelyik tagját ki merném hívni egy futóversenyre.

Perry Fewell rendszerének egyik legfontosabb eleme a turnoverek kiharcolása, interceptionből pedig láthattunk kettőt is. Az elsőt Cooper Taylornak írhattuk be, a Zack Bowman segítségével felpattanó labdát magas safety-nk tudta elkapni. Mindkettejüktől kellett a bravúr, hiszen előbbi hibája miatt blokkolt egy puntot a Buffalo, utóbbi pedig egy büntetéssel segítette az ellenfél támadó egységét. A Chicago-ból érkező CB később saját magának is szerzett egy picket. Gyakran keresték Prince Amukamara emberét, aki ugyan benézett egy WR screent, de coverage-ben nem lehetett rá panasz. Sajnos a secondary-ben sem brillírozott mindenki, Jayron Hosley-t többször is megégették, teljesen hitehagyottan játszott az alapszakaszt büntetéssel kezdő játékos. Nat Berhe is megmutatta magát, a rá jellemző nagy ütközések egyikével vitte földre ellenfelét. Érdemes pár szót szólni a special teamről is. Kezdőrúgás utáni visszahordást nem láthattunk, de Preston Parker jól mozgott punt returnerként. Steve Weatherfordnak volt egy bravúros 58 yardos puntja. Josh Brown értékesítette mindkét -erre a mérkőzésre hátrébb vitt- extra pontját, Brandon McManus pedig 47 yardos mezőnygólját érvényesítette.

Összességében elégedettek lehetünk, a Bills jobb fizikális állapotban volt, de így is sikerült megszerezni a győzelmet. Ha apró mértékben is, de érezhető a javulás. Mind passz mind futójátékban láthattunk gyönyörű jeleneteket, a támadófaltól viszont kell a javulás. A védelemben hasonló a helyzet, a JPP vezette defensive line-nak sokkal dominánsabb teljesítményt kell nyújtania, hiszen a linebacker sor még Jon Beason hiányában is jobb a korábbi évekhez képest, a secondary pedig továbbra is képes megcsinálni a nagy játékokat.