A közte tíz a grundon a mócsingot jelenti. Mert Tampában mostanában nem az a kérdés, hogy nyer vagy veszít a csapat hanem, hogy mennyivel kap ki. Pittsburgh városában sem a Bucs a favorit, tehát a kérdés adott.

A Steelersről…

A Pittsburgh Steelers nem kispályás franchise. Bár nem az elmúlt pár év csapatuk aranykora, azért azt elmondhatják, hogy 1974 és 2008 között hat Super Bowl győzelmet söpörhettek be. Ezzel az adattal vezetik is az NFL csapatok rangsorát. Kiváló játékosok egész hada játszott itt, de erről linebacker edzőnk Hardy Nickerson is tudna mesélni, aki maga is 1987-1992 között játszott itt, mielőtt Tampába tette volna székhelyét.

Mostanában elég sokat beszélgetünk a Buccaneers sikertelenségéről és boncolgatjuk, vajon mekkora a felelőssége ebben az edzői stábunknak. Csak érdekességképpen egy kis kitekintés a Steelers edzői stábjára, ahol egyértelmű mottó a tapasztalat és az állandóság.

A Pittsburgh vezetőedzője az a Mike Tomlin, aki nekünk Bucs szurkolóknak is kedves emlékeket hoz vissza. Történetesen ugyanis ő volt a Buccaneers egyedüli alkalommal Super Bowl-t nyert alakulatának a defensive back edzője. 2007 óta tölti be jelenlegi posztját és a 77/45-ös győzelem/vereség mutató önmagáért beszél. Persze segítői körében is akad egy-két rutinos róka. Kezdjük mindjárt a sort a védelmi koordinátorral, Dick LeBeau-val, aki 1973 óta edzősködik az NFL-ben és 2004 óta DC a Steelersnél. Van, aki még régebben tölti be posztját a csapat stábjában. Ő John Mitchell, D-line edző. 1994 óta látja el ezen feladatát s egyben Mike Tomlin asszisztense is. Randy Fichtner QB edző 2007 óta van a posztján. A Steelers akkori támadó koordinátora Bruce Arians ( jelenleg Arizona Cardinals HC) vitte a csapathoz és aktív részese volt a 2008-as Super Bowl győzelemnek. Vannak persze újabb arcok is. Ilyen az OC Todd Haley, aki 2012 óta részese a Steelers életének és előtte pl. a Kansas City Chiefs vezetőedzői titulusát is birtokolta. Na éppen ő az, akit sok támadás ért az elmúlt évben is. Nem igazán találta  hangot a csapat már-már őskövületének számító Ben Roethlisberger-rel. Bár ha hinni lehet a híreknek, ezt rendezték azóta. Többen a számlájára írják a 8-8- as kudarcukat, amivel az utolsó fordulóban csúsztak le végleg a rájátszásról. Ugye mennyivel másabb arrafelé a kudarc fogalma? De ott van pl. Mike Munchak O-line edző, aki idéntől edzi a falembereket. Előtte a Tennessee Titans vezetőedzője volt. Sok sikert nem ért el ugyan Nashville-ben, de az elvitathatatlan, hogy a támadófal amihez tényleg ért, lévén maga is kiváló O-line játékos volt.

Ennyit nagy vonalakban a Steelers-ről. Szerintem van pár dolog, amit tampai drukkerként irigyelhetünk.

Az eddigi fordulókban.

Hétvégi ellenfelünkről elmondhatjuk, hogy jó nagy hullámvasútra sikerült felülniük az első három fordulóban. Kezdtek mindjárt otthon a Cleveland Browns csapatával, ahol 27-3-as félidő után majdnem sikerült elszórakozniuk a meccset (30 -27). A második fordulóban aztán Baltimore-ban a Ravens kegyetlen csapást (6-26) mért rájuk. Talán a legfőbb oka a kudarcuknak Ben Roethlisberger teljesen életlen játéka volt. Mivel ez egy csütörtöki derbi volt 10 nap pihenő következett, ami alatt Mike Tomlin rendezte a sorokat. Megjegyzem most nekünk is tíz nap áll a rendelkezésünkre a felkészüléshez. Tíz nap után tehát mehettek Charlotte-ba, ahol a Panthers védelmének pokla várt rájuk. Legalábbis mindenki ezt hitte. A mérkőzés úgy is indult, hogy a felek sokáig csak mezőnygólok révén voltak eredményesek, de aztán beindult a Steelers henger. Big Ben, az idén szerződésének meghosszabbítását szolgáló Antonio Brown, valamint a két futó LeVeon Bell és LeGarette Blount elintézte a Panthers védelmét. Ez utóbbi név is ismerős ugyebár nekünk. Ezúton üzenem, Schiano mester ismételten bekaphatja, mert tudom hogy LeGarette nem egy szelíd kis bárány, de rendkívül jó és hasznos játékos. De mi inkább elcseréltük arra a Jeff Demps-re, aki már nem is tagja keretünknek. Szóval Blount a Panthers ellen futott 118 yardot és szerzett egy TD-t. Egyébiránt LeVeon Bell is össze futkosott 148 yardot. Szóval nekik lesz a két Le, Veon és Garette, nekünk meg a LeSzívás.

LeGarette Blount mióta elment Tampából leginkább vagy gyepet tép, vagy hasítja azt… köszönjük Schiano!

Egyébként furcsa, hogy az eddig szinte mindig védekező csapatnak számító Steelers támadó statisztikái jobbak az idén, mint amiket a védelmi oldalon láthatunk. Az összesített offense rangsorban a 6. helyet foglalják el. Lebontva a futásban 2-ok, a passzokban 12-ek. Védelmi oldalon a három helyezés: 17., 21., 10.

A statisztikák tehát azt mutatják, hogy a Steelers futás elleni védekezésében valahol hiba van. Viszont az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a Panthers ellen már ezt is működni láttam. S az adatok is ezt támasztják alá. A Panthers összesen 42 yardot bírt ellenük futni. Lehet tényleg csak egy 10 napos felkészülésre volt szükségük?

Legutóbb.

Lévén, hogy a két csapat különböző konferenciában játszik, alap esetben négy évente találkozunk. Ez persze változna, ha mondjuk a Super Bowl-t ellenük vívnánk, de erről mostanában egy “hajszállal” lecsúsztunk. Szóval a 2010-es év 3. fordulójában mértük össze erőnket Tampában. Az első két forduló sikere kissé megrészegített minket, de a Steelers azonnal tudtunkra is adta egy 13-38-as verés által, hogy csak óvatosan azokkal a nagy tervekkel. Mike Wallace-t és Rashard Mendenhall-t képtelenek voltunk tartani. Jó hír, már egyik sem a Steelers játékosa. A mi oldalunkon talán csak Aquib Talib interception-jét lehet megemlíteni. Hogy az jó hír vagy rossz, miszerint az akkori csapatunk A-tól Z-ig kicserélődött azt döntse el mindenki maga. Egyedül Gerald McCoy volt akkor keretünkben, de sérülés miatt azon a mérkőzésen ő nem játszhatott. Négy év telt el és rajta kívül senki sem volt mostani játékosaink közül a keret tagja akkor. Ez minden, csak nem a állandóság.

1998 december 13.-án még győzni tudott a Bucs. Bár akkor még Ronde Barber vigyázott a pálya hátsó részére.

Nyilatkozatok.

A Tampa Bay Buccaneers háza táján van ugyebár miről nyilatkozni, hiszen a sikertelenséget és a kilátástalan játékot valahogy illő lenne megmagyarázni a szurkolóknak. Lássuk!

Először is Lovie Smith, akinek azt a kényelmetlen kérdést tették fel, hogy miben kellene változtatni? Talán az edzői stáb összetételén?

“Maradok annál, amit mindig is mondok. Ha kikapsz változtatnod kell! Talán a személyzetben, talán nem abban. Minden területet megvizsgálsz ilyenkor! “

Köszönjük Coach! Most már minden világos!

Marcus Arroyo-nak arra a kényelmetlen kérdésre kellene felelnie miért ennyire láthatatlan V-Jax?

” Nem tudom pontosan hogy érti, hogy láthatatlan volt. Játszottunk Vincentre és fogunk is. A lefedettség határozza meg mire van lehetőség.”

Arroyonak tehát a nyilatkozata is olyan mint a munkája, semmilyen! Aztán! Bobby Rainey kezében mintha makacskodna az a fránya labda.

” Ez nem fog megtörténni újra. Azért vagyok, hogy vigyázzak a labdára. És a mai naptól kezdődően én vigyázni is fogok rá. A csapatnak nem kell aggódni, hogy elveszítem. Azért fizetnek, hogy megvédjem a labdát és én meg is teszem.”

Kedves Bobby! Két dolog! Az egyik, hogy gondolom szilveszterkor sokszor fogadod meg, hogy na majd holnaptól leszokok “mittomén” a cigiről. Meg a másik. Eddig késett a fizu, vagy mi a bré?

Demar Dotson a sikertelenség felelősségéről.

“Nem látom a 0-4-et. Nem akarom látni és a csapat sem akarja látni. Nagy kihívás lesz. Meg tudjuk verni a Pittsburgh csapatát? Igen, meg tudjuk! Ez az egész nem Lovie hibája. A pályán a játékosok játszanak és nem Lovie. Ő mindent megtett, hogy felkészítsen minket. Minden rajtunk múlt. nem játszottunk elég jól.”

Demar! Ha valamit nem látsz, írass szemüveget! De az legalább dicséretes, hogy nem tolod a felelősséget!

Aztán itt van Michael Johnson nyilatkozata, hogy végső soron működni fog ez!

” Mindenkinek pozitívnak kell maradni, hinni, bízni a rendszerben és a munkában, az erőfeszítésben. Meg fog ez fordulni! Meglátod elindul ez! és amikor elindul, megy majd gördülékenyen. Várom, hogy erre a pontra érjünk de ez egy folyamat.”

Kedves Michael! Tájékoztatlak, hogy a training camp időszaka régen lejárt!

Végül talán az egyetlen igazán korrekt nyilatkozat Mike Glennon-tól.

“Kétségtelen, tavaly ugyanekkor szóltak, hogy kezdek. Nem tudtam mire számíthatok. Már tudom milyen érzés játszani. Tudom milyenek a védelmek, tudom milyen TD-t szerezni. Sokkal magabiztosabb vagyok mint tavaly. Van egy csomó tehetséges srác a csapatban és az én dolgom, hogy a labdát a kezükbe adjam. Tudom, hogy jó lesz a védelmünk. Csak meg kell ragadni a labdát és minden rendben lesz! Ez nem egy ideális helyzet nekem. De ez csapatjáték és nem tudod magad kivonni. Nem tartunk ott ahol akartunk tartani mint csapat és én sem tartok ott, ahol szeretnék. Még hosszú az út előttünk. De csak pozitív gondolkodással lehet az egészet megoldani. Már tudom hogyan kell felkészülni, hogyan kell ráhangolódni a meccsre. Sok a mentális dolog, amit bele kell adni. Fizikailag úgy gondolom kész vagyok, mert már átéltem ilyen helyzeteket. inkább lelki oldalról közelítem a játéknapot, hogy hogyan kell odaállni, hogyan legyek határozott a játékban és hogyan adjam bele a tudásom.”

Mike Glennon szorgalmasan edzett a héten.

Akik hiányozhatnak.

A mi oldalunkon nem tudott részt venni a gyakorlásokban Mason Foster, Josh McCown és Larry English(megérte miatta kitenni Meanst). Limitáltan edzett Gerald McCoy, Austin Seferian-Jenkins és Michael Johnson. Teljes edzésmunkát végezhetett viszont William Gholston, Vincent Jackson és Doug Martin.

A Steelers oldalán a Panthers elleni siker áldozatokat szedett. A tavalyi és az idei év első körös választottjai Jarvis Jones (OLB) és Ryan Shazier(ILB)  is megsérültek. Alkartörést szenvedett továbbáIke Taylor (CB). Edzésbe állhatott viszont Ramon Foster (G) és Dri Archer (RB/WR).

Hamarosan tehát újra forduló. Reméljük Glennon beváltja a sokak által hozzá fűzött reményeket! Reméljük, hogy Evan Dietrich-Smith nem nézi végbélkúpnak a labdát! És legeslegelső sorban reméljük, hogy jó mérkőzést láthatunk és nem olyan szánalmas produkciót, mint legutóbb!

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com