Van itt jó edző is!

Győzelemre törekvés, keménység, eltántoríthatatlanság. Ezek jellemzik Hardy Nickerson-t. Linebacker edzőnk a tampai Bucs Nation szerint is az év legjobbja volt a Buccaneers stábjában.

Azért írom, hogy szerintük is, mert én is így vélekedem. Ha van valaki, akit a stábból megtartanék, az ő. Lényegében egyedül ő.

Lovie Smith Tampa 2-es védekezési szisztémája nem jelentett sétagaloppot játékosainknak. Új és nehéz sémának bizonyult, amit a játékosok csak nagyon nehezen sajátítottak el és akkor sem mindig. A defensive back-jeink kimondottan szenvedtek benne s bamba köldök és fej vakarászásuknak számtalan kapott TD lett az eredménye. A linebacker sorunk azonban érdekes módon sokkal könnyebben vette az akadályt.

Hardy Nickerson maga is játszott régen ebben a Tony Dungy által életre keltett szisztémában. Mi az, hogy játszott, sziporkázott! A linebackereink tehát egy olyantól tanulhatták a fortélyokat, aki nem csak elméletben érti miről is van szó, hanem a gyakorlatban is tudja mi a dörgés.

A cover 2 és cover 3 ötvözéséből születő Tampa 2-nek mint az már ismertté vált előttetek korábbról, az egyik kényes pontja a középső linebacker poszt. Nickerson keze alatt ha kisebb hibákkal is, de mind Mason Foster, mind Dane Fletcher, majd szinte mindenki megdöbbenésére Foster sérülése után a töltelék embernek számító Danny Lansanah is elsajátította a szisztémához szükséges játék elővételezést. Utóbbi játékos annyira jól teljesített itt, hogy szerintem annak láttán s örömére még Lovie Smith is meghúzta Joe Cullen a gyakorlópálya szélére helyezett tüzesvizes flaskáját, mely dolog természetesen minden pontjában ellenkezik az elvonó intézet tilalmával.

Szóval linebackereink iparkodtak egész éven át, pedig látva egyes csapatrészek munkáját minden magára valamit adó Bucs szurkoló úgy érezte, hogy a játékosok körében ez lényegében ciki. De Nickerson nem ismer irgalmat, megalkuvást, beletörődést. Nála bizony hajtás van ezerrel s ez valahogy a csapatrészén egész évben érződött.

Lavonte David-et egyébként sem kell noszogatni s az gondolom senki számára nem meglepő, hogy az évadban ő volt a legtöbb szerelést (146) bemutató kalóz. Ezen felül egyszer zsákjába gyűjtötte Derek Anderson-t, 4 passzt védekezett le, 4 kierőszakolt labdavesztést okozott és összeszedett egy fumble-t is.

Na de ott van Danny Lansanah, aki 81 szerelést mutatott be és a neve mellet fityeg még 1,5 sack, 8 passz levédekezés, 3 inteception és 2 db. TD.

Mason Foster sokat volt sérült, de így is láthattunk tőle 62 szerelést és 3 passz levédekezést.

Dane Fletcher 39 szerelés; 0,5 sack; 1 passz levédekezés statisztikával zárt.

És az az Orie Lemon is be tudott mutatni 23 szerelést ( ebből 4-et negatív yardon), aki eddig csapatról csapatra vándorolt egy évben akár több együttest is megjárva.

Az edzővel rendkívül jó a játékosai kapcsolata. Elismerik és követik őt. Foster ki is emelte milyen sokat tanult tőle és szívesen maradna a keze alatt. De Lansanah is hálás neki, hiszen előhozta erősségeit és olyan évet produkált a keze alatt, amiről egy éve szerintem nem is álmodott.

Szóval Hardy Nickerson-ban óriási motiváló erő van s ezt nagyon jó látni. Annyit kritizáltuk az idén edzőinket ( úgy érzem teljes joggal), hogy most jó megemlítést tenni egy kivételről, ami remélem követendő lesz az elkövetkező szezonban, mert ez a franchise csak így élheti túl ezt a szakadékba zuhanást!