2015. 10. hét,

Dallas Cowboys vs. Tampa Bay Buccaneers 6-10

Iszonyatosan unalmas, és pontszegény mérkőzésen sikerült tegnap hazai pályán győznie a Tampa Bay Buccaneers-nek.

De mint azt már nagyon sokszor elmondtuk, a győzelmet nem kell magyarázni, később úgy sem fog senki emlékezni a mikéntjére, egyedül az a bizonyos W betű fog év végén számítani. Nehéz mit írni a mérkőzésről, valóban annyira vérszegény volt az egész. Mondhatnánk, hogy nagyon kapatos kis védelmek voltak a pályán, amik meggátolták az ellenfél támadóegységeinek a pontgyártást, de valahol úgy érzem ez a megállapítás sem lenne teljesen helyes. Hisz ehelyett kaptunk egy rémesen akadozó offense-t mind a két oldalon.

Míg a Bucs-nál elmondható volt, hogy továbbra is érezhető, hogy szerencsétlen Winstonnak egy értelmes célpontja van jelenleg Mike Evans személyében. Akire ugyancsak nem lehet végig alapozni, hisz folyamatosan szórja ki kezei közül a már – már biztosnak tűnő labdákat. Addig a vendégek oldaláról elmondható volt, hogy Romo nélkül egyszerűen rettentően stagnálnak, és hát ma sem váltották meg a világot.

Bár Mike Evans ma is 126 yardig jutott 8 elkapásból, rengeteg labdát droppolt.

Matt Cassel mindössze 186 yardig jutott, egy interceptionnel tarkítva. Míg hazai oldalon Jameis Winston szüntette meg a négy mérkőzés óta tartó interception mentességet, és kétszer is eladta erősen meggondolatlan szituációkban a labdát. Bár passzolt yardjait tekintve jócskán túltett kollégáján, ő ugyanis 264 yardot adogatott le, mindezt 22/39 passzkísérletből tette. Itt szembetűnő lehetett ismét, hogy kicsit többet volt most Winston foglalkoztatva ezen a meccsen. Hisz Martin és a futók megint nem életük legjobb formáját hozták. Martin 63, míg Sims 18 yardig jutott. Szerencsére azonban a másik oldalon sem fogtak ki jó napot. A félelmetes dallasi támadófal ellenére, Darren McFadden mindössze 32 yardot tudott termelni 17 labdacipelésből.

Az igazság az, hogy a két csapat szerencsétlenkedéséből, a Dallas-ét volt rosszabb nézni, de ennek az oka csak az volt, hogy a végén ők jöttek le vesztesen a pályáról. Sajnos annyira jellemző volt a találkozóra, hogy az a fél fogja megnyerni, amelyik előbb túljut valami csoda folytán a félpályán.

Ez a meccs egészét tekintve szinte alig párszor történt meg ugyanis. Az első negyedben a Dallas kezdte meg a pontgyártást egy 42 yardos mezőnygóllal, amit az eddigi szezonban szinte tökéletesen játszó Dan Bailey értékesített. Eztán azonban még a mezőnygólok is szinte vállalhatatlan távolságból születtek. A második negyedben Connor Barth lőtt a két kapu közé 52 yardról. Majd Bailey kontrázott ismét 53-ról. Aztán a fordulással megint Barth jöhetett volna, de hibázott 46-ról. Szinte rossz volt nézni az egész mérkőzést.

A végén Bradley McDougald interceptione vetett véget a dallasi akciónak.

Az első értelmes drive-ig a harmadik negyed végéig kellett várni. Ekkor a Jameis Winston vezette Bucs már ostromolhatta a Tehenészek végzónáját, azonban Winston itt is eladta a labdát. Hogy őszinte legyek ez egy tipikus olyan mérkőzés volt, ahol egyik csapat sem érdemelte meg a győzelmet, dehát valakinek mégis csak be kellett húznia. Jelen esetben pedig nagyon úgy tűnik, hogy mi akartuk jobban.

A folyamatosan elhaló támadási kísérletek végére egészen az utolsó negyedig kellett várni, pontosan addig amikor már csak négy perc volt hátra a meccsből. Ekkor kezdte meg ugyanis a Bucs levezetni a győztes drive-ot.

Ebben nagy szerepe volt Doug Martinnak, Brandon Myers-nek, és Mike Evans-nek is. Ez utóbbi egyébként ismét 126 yardot fogott a mérkőzésen, rengeteg droppolt lasztival tarkítva. A Bucs pedig az 56 yardos drive végén a Dallas 3 yardos vonalához került, az utolsó harmadik próbálkozásnál, Winston ezt mutatta be.

Az volt a dologban az oltári mázli, hogy közben a széleken történt egy defensive holding Russel Shepard sérelmére. Így a Buccaneers kapott egy automatikus first downt. Eztán már Winston nem szórakozott, és egy trükkös futással bohócot csinált a dallasi védelemből.

Ez volt az a momentum ami eldöntötte a mérkőzést. Hisz volt ugyan még a Matt Cassel vezette Dallasnak egy perce levezetni egy drive-ot. El is jutottak vele a félpályáig, de időkérés és idő hiányában Cassel megpróbálkozott egy mély passzal Dez Bryant felé. A dolog azonban nem egészen úgy sült el. A labdát ugyanis a safety Bradley McDougald húzta le Bryant helyett. Aki ezzel a mozzanattal meg is nyerte a meccset a Buccaneers számára. Ahogy az akció után Bryant reklamálta is, valóban volt egy véleményezhető lökés a dologban. Azonban a bírók úgy döntöttek, ez most nem ér sárga zászlót.

Kissé nevetséges, de ez is olyan győzelem Lovie Smith zsebébe amit odafújt a szél. Hisz valljuk meg nem olyan sok NFL mérkőzés van, ahol elég egyszer átvergődni az ellenfél térfelére, hogy hazavidd a W betűt, Smith-nek ez most még is sikerült. A végén még tényleg valami csoda folytán pozitív mérleggel zárunk, és a jó öreg Lovie megtartja a munkáját? A vicc az az egészben, hogy két győzelemre vagyunk az NFC egy Wild Card helyéről. Mekkora poén lenne már, ha egy ilyen csapat bejutna a rájátszásba? A végén még mindenki azt hinné, minden a legnagyobb rendben van.

Végezetül pedig azt is mondjuk el azért, hogy bár a támadóegységek valóban erős leépülést mutattak, azért a védelemben tényleg voltak rendkívüli egyéni teljesítmények. A vendégek oldalán például a strong safety Jeff Heath, aki csapata mindkét interceptionét szerezte. Míg a Bucs oldalán Kwon Alexander mutatta be karrierje második sack-két. Ahogy Lavonte David is magára talált kissé, hisz az egész pályát bejátszván, 12 szereléssel vetette észre magát.

Jövő héten pedig irány Philadelphia, ahol az Eagles csapatával fogunk megküzdeni. Ott már egész biztosan nem lesz elég egyszer átmenni a félpályán a győzelemhez.

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com