2015. 14. hét,

New Orleans Saints vs. Tampa Bay Buccaneers 24-17

A Tampa Bay Buccaneers tegnap hazai pályán fogadta az idén már sokszor lesajnált New Orleans Saints együttesét, és megmutatta milyen játékkal kerülhet az ember egyre távolabb a rájátszástól.

A Lovie Smith által két éve finomított “ementáli sajt” formáció ismét bebizonyította, hogy negatív mérlegű, csereirányítókkal felálló csapatok ellen lehet vele szoros mérkőzéseket behúzni ugyan, azonban egy dörzsölt, minden hájjal megkent irányító, mint Drew Brees képes lehozni majdhogynem egy tiszta meccset egy ilyen kutyaütőkkel teli secondary ellen.

Hisz az első félidőben, amikor még nem az órát próbálták a vendégek pörgetni, és gyakorta oldottak meg passzokkal egy-egy szituációt. Na már akkor 19 átadása volt sikeres Brees-nek, 22 passzkísérletből. Már akkor felpakolt a Bucs védelmének 197 yardot. Ez pedig már akkor több volt, mint amit a másik oldalon Jameis Winston produkált az egész mérkőzést beleértve.

Bár tény, hogy nem vagyok NFL edző, de rohadjak meg nem értem, hogy a petlákba akarnak 10 yard távolságból elkapókat levédekezni bátor cornereink. Azt pedig már végképp, hogy ohhh mondd Lovie, miért? Miért erőlteted ezt már két éve folyamatosan? Mi sem mutatja Drew Brees tegnapi 312 yardjánál jobban, hogy ez egy teljesen életképtelen dolog. Olyannyira, hogy a Saints első drive-jában mely touchdownnal végződött Brees megdobott egy passzt 3&13-ra. Majd a második drive-ukban is, mely szintén TD-vel ért végett. Egy 3&21-es szituációt oldott meg, a magukat másodlagos egységnek nevezett valami mellett.

Lovie mester nem érti… mondjuk mi sem őt.

Persze ne kenjünk mindent az ő nyakukba. Ez a sport ugye attól tökéletes, hogy minden összhangban, és összefüggésben van egymással. És mivel a védőfal sem igazán tudott egész este nyomást helyezni a Szentek veterán irányítójára. Ez sem könnyítette meg a secondary dolgát. A hetek óta stagnáló és törött kézzel játszó McCoy nem nagy segítség. Mint ahogy a kukából kihalászott egy-egy meccsen valamit mutatni tudó endek sem azok. A passz rush, mint olyan ebben a csapatban egyszerűen nem létezik.

Az elmúlt hetekben kaptunk azonban cserébe egy egész szépen összeálló támadó egységet. Na a mai napra ők is kivették a szabit. Vagyis mondjuk úgy inkább, hogy hozták a már meglévő gyermeteg hibáikat, de a szerethető játékot az egyáltalán nem. A Bucs első három támadássorozata is punttal végződött. Rendben… mondjuk azt, hogy a Saints secondary kivédekezte Winstonékat! A Saints secondary… könyörgöm.

Persze nem segít sokat ha az elkapók minden tetves labdát kiejtenek a kezükből. Azonban azt mindannyian tudjuk, hogy ez a probléma sem most kezdődött, maradjunk annyiban. Félelmetes, hogy Vincent Jackson nélkül egyszerűen mennyire játékra képtelen ez az egész alakulat. Hisz szegény V-Jax sajnos ismét kidőlt egy térdsérülés következtében. Ezúttal valószínűleg már egész szezonra.

Legalább a karácsonyi cheerleaderek értékelhető momentumai voltak a találkozónak.

Doug Martinnak vannak néha ugyan villanásai, de ez édeskevés ahhoz, hogy egy egész meccset le lehessen hozni vele. Ez a villanás kellett ebben a bizonyos negyedik drive-ban is, akkor ugyanis Martin 14 yardos futása hozta meg a csapat első hatpontosát. Az odáig vezető utat azonban a Saints védői taposták ki. Két unneccesary roughness és egy defensive holding kíséretében. Így a 80 yardos drive csaknem a felét az ő büntetéseik tették ki. Bár azért sajnálni nem kell őket, a mi játékosaink sem mennek buta szabálytalanságokért a szomszédba, így vissza adtuk a szívességet. Ami azt illeti kamatostul.

8 büntetés, 80 büntető yard. Bár ez még mindig kevesebb volt, mint a Szenteké, azonban úgy érzem intő jel a Lovie Smith-szel elképzelt közös jövőt illetően, hogy ezt még a második évének 14. alapszakaszbeli fordulójára sem volt képes megszüntetni.

A félidei szünetre 17-10-es new orleans-i vezetéssel vonultak a csapatok. De az utolsó játékrészre is csak folytatódott a hazai szenvedés. Egy sikeres drive-nak köszönhetően már 24-10-re elhúztak a vendégek. A Bucs próbálkozásai, hogy átmenjenek a félpályán akár, pedig rendre elhaltak. Volt már idő, hogy nem lehetett tovább húzni a felzárkózást. Ilyenkor Lovie Smith még a 4&4-nek is nekiugrott a 40 yardos vonal környékén, az ilyen bátor húzások kellettek ahhoz, hogy Adam Humphries is megszerezhesse többek közt karrierje első touchdownját. Felzárkózván ezzel a Szentekre hét pontos különbséggel.

Adam Humphries karrierjének első TD-je.

Az egyik oldalon ekkor az eredményt hajszolták, a másik oldalon pedig az órát próbálták pörgetni a csapatok. Persze a futás elleni védelem is ilyenkor adja meg magát. Bár egy alkalommal sikerült még visszakapni a labdát, a Bucs támadóegysége, hála a lyukas kezű Donteea Dye-nak azonban a félpályáig sem jutott el ismét. Többek közt azt sem értem, ő mit csinál ebben a csapatban egyébkén. Mármint azon túl, hogy gyakran ejt el passzokat.

A New Orleans-nak nem volt már más dolga a találkozón, mint, hogy pár megfutott first downnal szépen lepörgesse az órát. Szereztek is belőle vagy négyet, senkitől sem igazán zavartatva. Ezzel pedig javítva a rajtuk esett csorbán, na meg persze hátrább küldvén a Buccaneers-t a rájátszásért folytatott harcban. Aminek ugyan matematikai esélye még van, a realitás talaján maradva azonban tényleg szinte semmi.

Egyrészről mert három forduló van már csak hátra. Ebben a három fordulóban legalább kétszer ki kéne kapnia a Minnesota, vagy a Seahawks csapatának. Miközben a Bucs be kéne húzza mind a három hátralévő mérkőzését, és igen, a Panthers ellenit is. Mindezt egy Vincent Jackson nélküli, drop királyokkal teli támadóegységgel. Egy pass rush nélküli védelemmel, és persze egy olyan edzővel akinek a kedvenc passz elleni formációja, az “ementáli”. Én akkor kimondom, amit minden évben szoktam. Bár idén azért már elég későn kellett. Majd jövőre srácok!

Addig is a héten érkezik az idei egyetlen főműsoridős szereplésünk. Ugyanis Thursday Night futballt fog játszani csapatunk St. Louis-ban. Ráadásul az NFL Color Rush kampányának a jegyében. Ahol szép teljes egészében vörös szerelésben fogunk pompázni. Csekkolhatjátok is facebook oldalunkon. Attól félek az idei szezont tekintve számunkra sok más érdekes momentuma nem lesz már a találkozónak.

Évi öt millió dollár, és az első értékelhető meccs, a 14. héten!

Kissé visszakanyarodván még ehhez a meccshez. Szeretném elmondani a számomra egyetlen pozitív dolgot a pályán. Az pedig jelen esetben Bruce Carter volt. Az a Bruce Carter, aki csaknem évi 5 millió dollárért érkezett ide a holtszezonban, betölteni a középső linebacker szerepét, majd már az előszezon alatt kijátszotta őt a keretből egy újonc játékos. Így igazán élesben most láthattuk először, mivel lehetőséget kapott Kwon Alexnder eltiltását követően. Ő szállította a csapat egyik sack-két, és bemutatott 8 szerelést, amiből jutottak negatív yardosok is. Üröm az örömben, hogy a mérkőzést ő sem tudta befejezni. Egy komolynak tűnő sérüléssel vitték le a pályáról az utolsó játékrészben.

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com