A meccset hagyjuk.
Részint azért, mert az események részletes felidézése kimerítené az emberkínzás kategóriáját és ennek igazán nem kívánok kitenni senkit.
Részint pedig azért, mert bármennyire is megalázó volt a vereség, igazából nagy meglepetések nem értek minket.
Illetve ez így nem pontos.
Az azért némileg meglepett, hogy a védelem még mindig képes új és innovatív utakat találni arra, hogy végképp nevetségessé tegye magát. Társaimmal együtt elképedve figyeltük azt a horrort, amit védelem címén a Colts előadott. Egy olyan Chiefs ellen amelyik elvesztette kezdő QB-jét (kétszer), kezdő running back-jét és kezdő Left tackle-ét.

A védelem folyamatos erőfeszítésének és kísérletező kedvének meg is van az eredménye. Minden védelmi statisztika tekintetében leküzdöttük magunkat a liga aljára.
Érdemes egy kicsit átböngészni a védelmi statisztikákat.
Beléptünk például egy olyan elit klubba amelyet azon csapatok alkotnak akik több mint 400 yardot engednek meccsenként. Azért ez már valami.

Ha valaki végigszenvedte a meccset annak jó, mert a Packers, Steelers, Vikings meccseket már nem kell végignéznie. Ugyanez lesz azokon is.

Úgyhogy meccset hagyjuk is, foglalkozzunk inkább az okokkal az okozatok helyett.

A nagy kérdés...

Böngészvén a különböző Colts szakoldalakat a következő trend látható.
Miután a kommentelők túljutottak a sokkon hogy a csapat ennyire rossz, egyre többen jutnak el az alábbi gondolatmenetig:

Luck első három évében igazán impozáns győzelmeket arattunk és évről évre mélyebben mentünk előre a playoffban. Senki sem számított erre. Ugyanaz a GM ma, aki megnyerte az év vezetője címet (executive of the year). Ugyanaz a Head Coach. A csapat ha nem is lett lényegesen jobb, de nem is sokkal rosszabb mint akkor volt, amikor fickándoztunk a playoffban.
Mi a bánat történt hogy most itt tartunk a béka segge alatt???

Nagyon jó kérdés.

A választ két különböző szinten leljük meg.

Elsőként a GM hibái szembeötlőek.

Évről évre elengedtünk egy csomó kulcs játékost anélkül, hogy reményünk lett volna a pótlásukra.
Antoine Bethea, Jerry Hughes, Jerraud Powers, Jerell Freeman.
Aztán ott van ugye a Trent Richardson fiaskó.
Meg ugye a Björn Werner melléfogás.
Meg a 2013-14 közötti abszolút eredménytelen draft.
Ehhez jönnek még a sikertelen FA igazolások.
Donald Thomas, Art Jones, Trent Cole, Andre Johnson, Patrick Robinson.

Ezek így összességében bőven elegendőek ahhoz hogy a csapat ne lépjen előre, vagy stagnáljon, illetve mint látjuk manapság, szenvedjen. Minden csapatrész építésében le vagyunk maradva, gyakorlatilag éveket vesztegettünk el.

Másodszor itt van Pagano és az ő hiányosságai.

Mikor Pagano megérkezett Indy-be, egy olyan csapathoz jött ahol a győztes mentalitás alapeset volt, hisz Manning megalapozta azt egy évtized alatt.
A győztes mentalitást fenn kellett tartania.
Ami ment is addig amíg a csapatban olyan emberekre támaszkodhatott, mint Reggie Wayne, Dwight Freeney, Cory Redding, Antoine Bethea, Robert Mathis.
Ezen emberek mellet nyugodtan lehetett ő a "players coach", hisz a felelősségre vonási részét elintézték helyette.
Ma már ezek a játékosok nincsenek itt.
És innentől a felelősségre vonási rész hiányzik.

Nézzük meg mi történik az oldalvonalon manapság, ha egy játékos ordas hibát követ el.

Játékos: Bocs főnök, elbasztam.
Pagano: Semmi gond, felejtsd el mihamarabb, legközelebb jobb lesz.
Játékos: Ok, megoldom, bízhat bennem.
Pagano: Tudom, nem lesz baj, bízom benned.
És mindketten pacsiznak, egy jót.

Majd a következő hibánál újra.
Majd újra és újra és újra.
Kialakul tehát a játékosban a felfogás, hogy nyugodtan hibázhatok, nincs olyan hogy "utolsó esély", a végtelenségig lehet bénázni.

Ugye érthető?

Gondolom sokan akik olvassák ezeket a sorokat, sportoltak valaha.
Akkor tudják, hogy a sport (különösen az élsport) és a vele járó edzések, nem a fáklyásmenet kategóriába tartoznak. Az edző inkább ellenség a legtöbb esetben mint barát. Olyan dolgok végrehajtására kell hogy rávegyen, amiket reggel felkelve nem igazán szeretnél megcsinálni.
De rá kell hogy vegyen, mert nincs siker másként. Ugyanez az edző persze lehet emberséges, ha az edzés UTÁN megkérdezi, hogy hogy van beteg édesanyád.
Tehát ez a Pagano féle mentalitás, amit hétről hétre látunk a közvetítések során és látunk az interjúkban, nem vezet sehova.

Ha próbálnak valamit tenni, az is inkább látszat intézkedés. Cromartie-t egy rossz meccs után kivágták, PatRob 6 szar meccs után is itt vitézkedik.

Aki régóta néz Colts meccseket az tudja hogy ezek a dolgok Tom Moore és Howard Mudd idején nem történhettek meg.
És nem csak azért mert Manning, Saturday, Glenn, Clark kegyetlenül lehordott ha elszúrtál valamit. Hanem azért is mert az az edzők kíméletlenül számon kérték minden hibádat.

Bruce Arians-t kérdezték egyszer hogy mi az edzői filozófiája.
Azt mondta: "Coach them hard, hug them later."
Fogd őket keményen, babusgasd később.
Nézzük meg hogy hol tartottunk Arians idején egy első éves Luck-al, és hol tartunk most.

Az am. foci egy igen erőszakos és kegyetlen sport. Addig vagy sikeres edző amíg kemény vagy, vagy valaki elvégzi ezt a munkát helyetted.
Pagano helyett elvégezték ezt a munkát egy jó ideig mások. Most neki kellene megcsinálni de ez láthatóan nem megy.

Hol az alja ?

Ezek után nyilván válaszolni kéne a cikk címében feltett kérdésre.
El kell keserítsek mindenkit. Még mindig van lejjebb.
Jön a Packers, Steelers, Vikings meccs.
Utána beszéljünk.

Forrás:

Indianapolis Colts Hungary

colts.hu