Komolyan, álljunk meg egy szóra! Vagy inkább többre, mivel a vasárnap esti rangadó Amerikában szó szerint a futball ünnepe volt. Ilyen meccs, mint amilyen ez volt, nem mostanában lesz újra, és bár a kezdőrúgás előtt még hibátlan mérleggel álló Chiefs elvérzett Foxborough-ba, szégyenkezni egyáltalán nem kell, sőt…

Tegyétek a szívetekre a kezeteket, és valljátok be bátran, ti is azt gondoljátok – függetlenül attól, hogy a Főnökök vagy a Hazafiak pártján álltok-e – hogy ez volt az a meccs, amely ékes példája a sport legnagyobb igazságtalanságának: nevezetesen annak, hogy mindig lennie kell egy vesztesnek. Én azt gondolom, hogy ezen, pontosabban ezzel az alapszakasz-mérkőzéssel mindenki csak nyert. Mi, szurkolók mindenképpen! Az edzők és a játékosok biztosan, talán csak a védelmek tagjai nem, de egy 43-40-es mérkőzés után nem is róluk kell beszélni.

Hanem például Mahomes teljesítményéről, aki úgy robbant be a ligába, mint egy atombomba, és aki az őt folyamatosan körülvevő, szupersztárként kezelő médianyomás ellenére sem szállt el. Az, hogy a Kansas City 5-0-val állhatott ki a Pats otthonában, nagyrészt neki köszönhető. Az első félidőben viszont nem ment neki, hiszen kétszer is eladta a labdát, amit a házigazda nem hagyott válaszcsapás nélkül. A félidőben 24-9 állt az eredményjelzőn, és ebben nagy szerepe volt Michel-nek, aki kétszer futott be a célterületre, míg Edelman az első, egyben az utolsó TD-passzt kapta el a meccsen Brady-től. Azért erre aligha gondoltunk volna az első 30 perc után….

Mondjuk arra sem, hogy Mahomes ennyire összekapja magát a félidőben és a folytatásban kioszt négy TD-passzt – hármat az élete meccsét játszó, amúgy a szurkolók által sörrel lelocsolt Hill kapott el. A Chiefs tehát simán visszajött a meccsbe, és bizony, ha nem a rutinos Pats lett volna a másik fél, talán meg is nyerte volna azt. De a New England pont azért számít a liga egyik élcsapatának, mert az ilyen szituációkhoz villámgyorsan alkalmazkodnak, playről playre képesek megújulni, és ez olyan fegyver, ami ellen nagyon nehéz védekezni.

De gyorsan hozzáteszem, hogy a vendégcsapatban is megvan ez a potenciál, Mahomes vezetésével mindenképpen, ráadásul a másodéves irányító a statisztikák szerint, ha csak nagyon minimális eltéréssel is, de legyőzte a veterán Bradyt. Igen ám, csak míg ő 4 TD-passzal vesztesként távozott a játéktérről, addig ellenfele egyetlen hatpontos átadással – valamint egy futott TD-vel - is győzelemre tudta vezetni a Hazafiakat. És jelenleg ez az egyetlen, de annál lényegesebb különbség közöttük. Ugyanakkor nincs kétségem afelől, hogy ha Mahomes így folytatja legalább olyan sikeres lesz, mint Brady – aki egyébként a 200. alapszakasz-győzelmét ünnepelhette - volt az elmúlt csaknem két évtizedben.

El Fary