Van ugyebár egy olyan közismert mondás, amely szerint egy fecske nem csinál nyarat. De vajon egyetlen holló elég lehet ahhoz, hogy az amúgy nem túl meleg klímával megáldott Baltimore-ban felforrósodjon a hangulat, és a szurkolók között újra kitörjön a futball-láz?

Az olvasóknak tisztelettel jelentem, végre megkaptam a választ arra a kérdésre, hogy vajon a Baltimore vezetősége miért is draftolta Lamar Jacksont. Tuti, hogy nem azért, amit eddig láttunk tőle a pályán. Sokkal inkább azért, amit a Bengals ellen mutatott! Oké, csupán azért került be a kezdőcsapatba, mert Flacco sérüléssel bajlódik, de hány olyan játékos volt már a ligában, aki megkapta az esélyt, mégsem tudott élni vele, és ment a süllyesztőbe.

Nos, Jackson szerintem élt a lehetőséggel, és még akkor is így gondolom, ha egyszer eladta a labdát, és pontosan nulla, azaz nulla darab touchdown-passzt osztott ki. Nem egy acélos bemutatkozás kezdő QB-ként, ebben azért egyet érthetünk, de ha nyer az általa irányított csapat, akkor ezek a statisztikák pont senkit sem érdekelnek.  Jó tudom, tudom, a Cincinnati rúgójának kihagyott mezőnygólja, és a Ravens védelem emberfeletti teljesítménye is kellett a negyedik negyedben a 24-21-es hazai sikerhez.

De Jackson eredeti posztján történt bevetése után az látszik, hogy a srácban tényleg van potenciál. Nekem amolyan Newton-Wilson keveréknek tűnt a játéka: sokszor az volt az érzésem, hogy mindent egyedül, futással akar megoldani – mint Newton -, míg máskor olyan passzt vállalt be, amit nem kellett volna – mint Wilson. A 13 átadásból összeszedett 150 jard nem rossz teljesítmény, ha csak két negyedig tartana egy mérkőzés… Ugyanakkor a futóteljesítménye egészen ütős volt: 27 labdacipelés 117 jardért. Vagyis, ahogy azt már olvashattátok, Colin Kaepernick óta (2016, 12. hét) a Ravens újonca az első irányító, aki egy mérkőzésen átlépte a 100 futott jardot.

A Baltimore egyébként három vereség után nyert ismét, és tíz mérkőzés után ötvenszázalékos teljesítménnyel áll, éppúgy, mint a legyőzött ellenfele. És hogy ez miért fontos? Nos, azért mert papíron még bőven van esélye arra, hogy befogja az AFC északi csoportját vezető Steelerst. A Ravens sorsolása nem nevezhető rossznak, mivel a soron következő két ellenfél – Oakland (o), Atlanta (i) – verhető, ugyanakkor az is tény, hogy a csapat sorsa nem a saját kezében van. Szóval adott a kérdés: vajon egyetlen holló elég lehet ahhoz, hogy playoff-ba vezesse a gárdát és újra futball-lázzal fertőzze meg a várost?

El Fary