Nagyon nagy hype-ot kapott a "célegyenesben" Daniel Jones és szinte eljutottunk oda, hogy ő a legnépszerűbb játékos az 1/6-ra. Korábban az első kör második felébe várták, de az elmúlt két hétben mintha fordult volna a kocka. Persze ez smokescreen is lehet, általában nem a draft előtti napokban tör rá a csapatokra az őszinteségi roham. Ettől függetlenül azonban vetettem egy újabb pillantást a Duke QB-ra.

Az előretörés egyik vezéralakja lehet Jones edzője, David Cutcliffe. Többek között az ő keze alatt pallérozódott Peyton és Eli Manning is, ezeket a kapcsolódási pontokat pedig szeretik felnagyítani. Persze ez nem feltétlenül médiakreálmány, az NFL is kellőképp belterjes liga és üzlet ide, üzlet oda sokkal jobban jelen van a bratyizás, mint gondolnánk. Elég csak megnézni, hogy Dave Gettleman mellett másnak gyakorlatilag nem volt esélye a GM poszt megszerzésére (pedig Louis Riddick is ígéretes jelöltnek bizonyult) és a Beckham trade sem jött volna össze a Glenn Dorsey-val levő jó kapcsolat nélkül.

Elsőre ha rápillantunk Jones-ra, akkor egy nagy termetű irányítót látunk, aki olyan testalkattal rendelkezik, amilyet elképzelünk egy QB-nak. Emellett kellően atletikus, lábon is meg tudja tenni a szükséges yardmennyiséget ha arra van szükség. Nagy tempóval dolgozik és ügyesen osztogatja a rövid labdákat az elkapóinak, egyértelmű, hogy ezeket a játékokat nem lehet tökéletesen hatékonyan négy negyeden át levédekezni. Persze nem is volt nagyon más választása, hiszen gyenge támadófal játszott előtte, szabadulni kellett a játékszertől. Ugyan volt egy kulcscsonttörése tavaly, de több olyan ütközést is láttam a felvételein, amely után könnyen lehet, hogy mást már levittek volna a pályáról. Kiváló mechanizmussal rendelkezik, nem csoda, hogy ez alapján Peytonhoz hasonlítják.

Itt azonban véleményem szerint véget is ért a vele való párhuzam. Ami feltűnt, hogy már a középtávoli dobások is nehézséget tudnak okozni neki, számos ilyen átadást figyelhetünk meg a felvételein. Ha nem talál 2-3 másodperc alatt üres célpontot, akkor gyakorlatilag halott a játék és jöhet a sack vagy az incomplete pass. Ugyan tekintélyes futott yardmennyiséggel rendelkezik, de ezt mindössze 3,3 yardos átlaggal érte el és számos read option játéka már a snap pillanatában halott volt. Nem látom benne azt a képességet, hogy előhúzzon valami váratlant, van egy robotszerű játéka, amelyet magas szinten művel, de ennyi.

Volt egy aljas tweetem, amelyben azt írtam, hogy Daniel Jones a leginkább Pat Shurmurhoz illő QB. Ezt az állítást továbbra is tartom. A tegnap este elkövetett videózás felért egy altatóval és általában ugyanez az érzés kap el egy-egy Shurmur sajtótájékoztató alatt is. Azon sem lepődnék meg, ha egyszer ő maga aludna be (azért is érdekes ez, mert amit az oldalvonal mellett láttam belőle, az alapján ott kellő tűzzel rendelkezik). Nem véletlen Barkley tavalyi draftolása és Beckham elcserélése sem, nincs szükségünk a nagy játékokra az elkapóktól. Egy rakkolós focit akarunk bemutatni, amelyben a három játékból maximum a first down megszerzése a cél, minden más csak bónusz. Erre bármelyik game manager QB alkalmas, de komolyabb célja ezzel nem lehet az embernek, hiszen hosszútávon a meccsnyerő labdákra is szükség van. Azt pedig tegyük hozzá, hogy a rizikó nélküli játékra ugyanúgy képes Dwayne Haskins is, de ő sokkal jobban használja ki a kínálkozó lehetőségeket.

Vajon tényleg ennyire magasan értékeljük Jones-t? Simán elképzelhető. Megérné az 1/6-os picket? Nálam biztosan nem. Van benne annyi, hogy ne égesse meg magát és akár már újoncként elfogadható játékra lehet képes. A kapcsolati tőke azonban itt is sokat jelenthet és a személyisége is illeszkedik a Shurmur-Gettleman páros által elképzelt öltözői kultúrához. Ahogy írtam nekem nem Peyton Manning jut róla eszembe, hanem elsősorban Ryan Tannehill, a másikat pedig majd az első nap előtti live adásban elmondom :) És igen, valóban ő az egyik legunalmasabb quarterback akit játszani láttam.

Forrás:

Magyar New York Giants Blog

giantsfootball.blog.hu