E sorok írásakor tart még Jonathan Taylor kiárusítása, ugyanis a futó és a Colts vezetőség között megromlott a viszony. Korábban Chris Ballard biztosított mindenkit arról, hogy hosszabbítani fognak a legjobb támadó fegyverükkel, de ez egész nyáron nem történt meg. Az újonc szerződése utolsó évébe lépő Taylort viszont sürgeti az idő, a running back piac is devalválódik, a tulaj, Jim Irsay nyilatkozatai is borzalmasak, így cserét kért. Első körben nem kívánták elcserélni a játékost, a napokban viszont mégis engedélyezték, hogy kiutat keressen magának. Ahogy tavaly Saquon Barkley esetét körbejártuk, most a Colts kiválóságának ügyére is ránézünk.

A 2020-as draft második körében kiválasztott Taylornak minden bizonnyal nehezebb lesz cserepartnert találni, mint Barkleynak lehetett volna, ha a Giants hajlik elengedni futóját. Taylor egy remek rookie év és egy fantasztikus második szezon után, tavaly egy csalódást keltő, sérülésekkel tarkított, 11 meccses évet hozott le, közel 30 yardos visszaesést produkálva, a meccsenként futott yardok átlagát tekintve. Egyébként ez a tavalyi 78,3 yardos meccsenkénti átlag is az ötödik legtöbb volt a ligában, ahogy újonc évében is hozta ezt a helyezést, az említett második szezonjában pedig, vagyis 2021-ben minden kategóriában ő volt a csúcson (ne felejtsük el, hogy ekkor Derrick Henry csak fél szezont játszott, aki ha egészséges és tartja az átlagát, beelőzi a Colts futóját yardokban). Igen, tavaly az egész Colts tragikus volt, Taylor is egy átlagos futónak nézett ki, és idénre sem lett sokkal jobb a keret. Anthony Richardson személyében egy olyan játékosra bízzák a karmesteri pálcát, akinek extrán szüksége lesz minden segítségre, Taylor pedig a legfontosabb fegyverhordozója lehetne. Csak hát, nagyobb anyagi biztonságra törekszik ő is. A múltban számos olyan esetet láthattunk, amikor egy remek szezont követően, nagy szerződést írattak alá egy-egy futóval, majd a játékos teljesítménye folyamatosan romlani kezdett. Viszont Taylor nem egy remek szezon után állt elő az igényeivel.

Vagyis, még elő sem állt vele, hiszen a hírek szerint nincs konkrét bérigény egyelőre, de minimum évi 15 millió dollárról pletykálnak. Jelenleg két játékos átlagol ennyit éves viszonylatban a posztján, Alvin Kamara és Christian McCaffrey. Utóbbi jogosságát nem is vitatjuk (még akkor sem, ha CMC az új szerződését követő két évben, mindössze tíz meccsen tudott pályára lépni), előbbi már kérdéses. A jelenlegi számítások alapján, a franchise tag értéke jövőre tízről 13,1 millió dollárra nő a futók esetében. Még ekkor is csak az imént említett páros keresne jobban, éves átlagot tekintve. Persze, egy év, az nem egy életbiztosítás, de a csapat szemszögéből nézve is érthető a hosszú távú kockázat kerülése. Annak fényében pláne, hogy Taylor még mindig nem kapott zöld utat az orvosoktól, egyelőre egy orvosi felmérőn sem jelent meg. Januárban műtötték a bokáját és a háta körül is érdekes a sztori, hiszen a Colts közleménye szerint, az edzőtáborok előtt hátfájdalmakkal küzdött a futó, Taylor ezt viszont tagadta, mondván soha nem volt ilyen panasza.

Hogy a szerződése körüli mizéria mennyire játszik közre abban, hogy nem jelentkezett még játékra, jó kérdés. Mindenesetre, sokáig nem húzhatja. A csapat augusztus 29-ig adott határidőt a cserének, vagyis a keretszűkítésig. Addig Taylor sérültlistán van, konkrétan PUP-on (lényegében: nem tud játszani és még roster helyet is foglal). Itt jön egy újabb érdekes csavar, hiszen, ha jövő hét kedd után sem lesz játékra alkalmas, akkor minimum négy fordulót ki kell ülnie az alapszakaszból. Ha nem jön össze a csere egy másik csapattal, akkor ahhoz, hogy jövőre szabadon tudjon távozni, az újoncszerződésének lejártát követően, minimum hat meccsen játszania kell, és az esetleges PUP listán töltött négy mérkőzés nem számít bele ebbe a mennyiségbe, így a legutóbbi kollektív szerződés szabályainak megfelelően, még egy évvel kitolódik a kontraktusa, szóval a tatár nem a Colts vezetőségét hajtja.

Ki cserélne Taylorért és mi lenne a megfelelő ellenérték? A hírek szerint a Colts egy első körös draft picket vár, vagy több későbbi, de összességében egy első körrel felérő csomagot, bármit is jelentsen ez náluk. Egy első körös cetli, bármilyen jó játékos JT, ordas nagy túlzás lenne. Annak fényében pláne, hogy a cserét követően, rögtön le kell ülni a játékossal és egy több éves, új szerződést elé rakni. Aki ennek ellenére odaadja az első körös választási jogát, szimplán őrült. Hiszen még a Colts sem áldozott fel érte ennyit, Taylort a második körben húzták és egy ötödik körös picket adtak a Brownsnak, hogy három helyet feljöjjenek érte (de tény, hogy a draft class egyetlen jó futóját sikerült behúzniuk). Ha csak az utóbbi öt évben nézzük azokat a trade-eket, ahol egy-egy futó otthont cserélt, akkor a tendencia azt mutatja, hogy leginkább harmadik napos draft pickekért adták őket, vagy pick cserék mellé csomagolva. Az egyetlen kivétel, Christian McCaffrey, de még érte sem kellett első kört adnia a 49ersnek. Jó, még a DeAndre Hopkins – David Johnson üzlet megérne egy misét, de most kerüljük el a migrént. Ha maradunk ennél az öt éves ciklusnál és most az idei évet is beleértve, akkor azt látjuk, hogy a csapatok, mindössze hat alkalommal választottak az első körben futót. Közülük Clyde-Edwards Helaire bust, Josh Jacobs bevált és franchise tagen van, Najee Harris és Travis Etienne megszolgálja a bizalmat, idén pedig Bijan Robinson és Jahmyr Gibbs az, akikért áldoztak a csapatok. 159 lehetőségből, mindössze hat. Persze, Taylort már látták játszani a csapatok, tudják mire képes, mindenképp kisebb kockázat most, mint draftolni valakit, de drágább. Az NFL pedig a nap végére nem más, mint üzlet.

A pletykák öt-hat érdeklődő csapatról szólnak, a leghangosabban Miamiból, de a legfrissebb, hogy az Eagles is próbál valamit összehozni. Utóbbi infó üdítően hat, azok után, hogy Philadelphiában két marék szotyit fizetnek, egy teljesen potens RB szekciónak, de a Dolphins esetében is, hiába jelentene egyértelmű erősítést Jonathan Taylor, minimum logikátlan lépés lenne. Sokat áldoz újabban kiváló játékosokért a Dolphins, igen, de azokat sokkal fontosabb pozíciókért teszi, mint egy szerződésre váró futó. Mike McDanielnek pont nem hiányzik egy lead back, Taylor pedig tavaly is egy 300 labdacipeléses szezon irányába tartott. Ráadásul a Dolphins egy ereje teljében lévő, minden problémától mentes Dalvin Cookért nem fizetett ki hét millió dollárt, fura lenne, ha most egy minimum három éves, 38-40 millió dollár kontraktust adnának a jelenlegi Colts futónak. Cook meglepően sokáig tengődött csapat nélkül egyébként, ennyire bezuhant a futók piaca. Leonard Fournette, vagy Kareem Hunt is munkanélküli jelenleg, akik nyilván nem JT szintű játékosok, de van, ahol elférnének és minden bizonnyal olcsón. Jelenleg nincs olyan csapat szerintem, aki a „meg tudná fizetni” és a „feltétlen szüksége van rá” halmazok közös metszetében helyezkedik el. A realitás jelenleg, hogy Taylor Colts játékos marad idén is, hiszen nincs ütőkártyája.

Biztosan találkoztatok szezon végén azzal a táblázattal, ami remekül megmutatja, hogy a legutóbbi 14 Super Bowl győztesnél mennyi volt az alapfizetése a csapat top futójának. A legtöbbet kereső Percy Harvin is mindössze 2,5 millió dollárt tett zsebre akkor. De, hogy mennyire átalakult a csapatok hozzáállása a poszthoz, az utóbbi években, az is jól mutatja, hogy egyre kevesebb a klasszikus értelemben vett első számú futó, a tipikus lead back. Ahol a kezdő futó drasztikusan több labdát kap a depth chartban mögötte lévő játékosok lehetőségeihez képest. Mondjuk tavaly ilyen volt Derrick Henry, Josh Jacobs, Nick Chubb, Saquon Barkley, Najee Harris, Dalvin Cook, vagy épp Alvin Kamara. Róluk ez talán általánosságban is elmondható, nem csak 2022-re nézve, és láthatjuk, hogy milyen „sikeresek” a csapataik. Persze, mindenki másképp méri a sikert. A kiugró kivétel, az Miles Sanders tavalyi szezonja, aki végre mutatott valamit, de az Eagles nem volt szívbajos elengedni, a rookie kontraktusának lejártával.

Forrás:

FumbleForum

fumbleforum.hu

Fotó: coltswire.usatoday.com