Elnézést kérek a nemes egyszerűséggel alpári címválasztás miatt, de komolyan nem tudtam milyen címet kéne adnom ennek a bejegyzésnek. Úgy gondolom ezzel a két gondolatmenettel megragadtam az elmúlt éjszaka lényegét.

Múlt héten a Rams elleni találkozó után azt írtam, nagyon nehéz néha Bucs szurkolónak lenni. Bevallom őszintén, ha akkor nehéz volt, a mostanit nem is tudom milyen szavakkal írjam le. Bár nem vagyok mai gyártású gyerek, azért az 1970-es, 80-as években még én sem követtem az NFL-t. Akkoriban alakult ez a franchise. És a kezdeti botladozások alatt sikerült jó párszor leszerepelnie Kalózainknak. Azóta pedig megjártuk a mennyeket, hisz volt Super Bowl győzelmünk is, viszont jut már lassan egy évtizede a vergődős szarból rendesen. Azt viszont őszintén elmondom, hogy nem tudom az elmúlt tizenegynéhány évben láttam-e valaha ilyen szarul, és bosszantó módon játszani a Buccaneerst.

Lehet azért vagyok ennyire ideges, mert ezért a híg fosért felkeltem éjszaka, és az egész napom el van cseszve. Vagy azért mert az elmúlt néhány év vergődése egyszerűen már sok nekem. Komolyan szeretnék elnézést kérni mindenkitől ha esetleg kicsapom a biztosítékot ami a jó ízlést illeti. De én nem hírszerkesztő vagyok, nem szakértő, hanem egy egyszerű szurkoló, és mélységesen csalódott. Voltam már az máskor is, nem erről van szó. Hisz úgy kellett nekem, Bucs szurkoló vagyok, örüljek a first downnak is. De beszéljünk kicsit a tegnap látottakról.

Minden nagyképűség nélkül mondom, hogy már a mérkőzés harmadik percében legyintettem, hogy a Falcons szét fog minket kapni, mint hülyegyerek a képeskönyvet. És nem azért mert annyira okos vagyok, vagy látnoki képességeim vannak. Hanem azért, mert láttam, hogy Matt Ryan és a Falcons szinte hiba nélkül, senkitől sem zavartatva tett meg 70 yardot úgy, mintha a Buccaneers védői a pályán sem lennének. Ilyen könnyű TD-t még szerintem soha nem szerzett Harry Douglas (WR). Pedig ekkor még csak két és fél perc telt el a találkozóból. Ilyenkor az ember még legyint egyet, lehet felzárkózni gyerekek, jöjjön az az offense. Az offense jött, a first down elmaradt. Majd punt. Aztán újabb Falcons támadás.

Tavaly bizony láttuk szép számmal milyen szinten nem működik nálunk a zónázás. Akkor ugye sikeresen arra fogtuk, hogy ez bizony nem szegény Darrelle Revis erőssége. Megmerem kockáztatni, hogy a mai napon akkora űrt teremtettünk a rossz zóna váltásokkal, hogy arra még 4 Revis sem lett volna képes. Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy Devin Hester visszahordásainak köszönhetően milyen jó pozícióból indulhatott szinte minden alkalommal a Falcons. A Sólymok második pályára lépésének is egyértelmű TD lett a vége. Ezúttal Julio Jones szerezte azt egy 8 yardos elkapással. Itt egyébként megint rosszul váltották egymást a defensive back-ek az endzone-ban. Így Jones teljesen üresen maradt. Ennek a támadássorozatnak, Mark Barron (S) vethetett volna véget, aki sikeresen megszerezte a labdát. Ám végül egy dupla fumble lett belőle, inkább ezt sem kommentálnám:

Ekkor az ember már úgy magasra ráncolja a szemöldökét, és kéri magában Josh McCown-t, hogy “vezess már egy sikeres drive-ot bazd meg, még egy negyed sem telt el.” McCown jön, azonban sikeres drive helyett, olyan interceptiont basz oda, hogy míg a first down ugye megint elmarad, addig Kemal Ishmael az eladott labdával egy 23 yardos touchdown visszahordást csinál. 0-21

Ilyenkor mit tudsz csinálni, most komolyan? Kínodban már csak nevetni. Pedig megint jön a Bucs támadóegysége. Na majd most meglesz az első first down a meccsen! A FASZT! Rainey nulla yardos futás, majd Rainey fumble. Ismét jöhet a Falcons, ezúttal a Tampa Bay 35 yardos vonaláról. A védelem persze sehol! A Falcons ezt most mindössze 4 játékból oldotta meg. Itt pedig már fogalmazódik benned a kérdés, hogy például Alterraun Verner mi a túrósbuktát csinál itt 26 milkáért? Az még oké, hogy Julio Jones egész este veri, mert azért mégis csak az egyik legjobb elkapó ebben a ligában. De, hogy a 85. számú speciális egységben játszó Falcons elkapó is otthagyja minden alkalommal mint a szart, azért az már sok egy kicsit. Bizony ám! Hisz a mérkőzésen eleve nem játszott Roddy White, majd később sérülés miatt kiállt Harry Dougles is. Mégis szinte minden lehetséges módon megvert minket az Atlanta, tette mindezt a speciális egységben játszó játékosaival.

A 0-28-as eredménynél, azért részesei lehettünk egy darabka történelemnek is. Na nem nagy dicsőség ránk nézve. Hisz egy újabb sikertelen támadás után, punt következett, amit Devin Hester vissza is hordott touchdownra. Megdöntve ezzel Deion Sanders NFL rekordját, így ő lett a valaha legtöbb TD-t szerzett játékos, visszahordásokból. Egyébként 62 yardos visszahordást produkált. Ezúton is gratulálunk neki!

Azért ennél a 0-35-ös állásnál, már felszívta magát a Bucs támadóegysége is! Megszerezték ugyanis az első first downt a mérkőzésen! Amire csaknem egy félidőt kellett várni! Pah… szánalmas. Így első nekiugrásra több nem is jött össze, hisz alaposan be kellett osztani mind a 10-et! amit sikerült erre a meccsre összegyűjteni.

A második félidő kezdete után alaposan elgondolkoztam rajta, hogy elmegyek aludni, mert ez a nagy nulla áthúzva, most ki a tökömet érdekel komolyan? Ekkor történt Buccaneers oldalról egy érdekes fordulat, mely a képernyő előtt tartott. Na nem pontokat szereztünk ám! Hanem irányítót cseréltünk. Na nem is azért mert McCown annyira rossz volt, mármint bűn rossz volt, de végül nem ezért cseréltük le, hanem azért, mert egy dobás közben a Falcons egyik védőjének a sisakjába úgy beverte a kezét, hogy nem tudta tovább folytatni a játékot. Így jöhetett Mike Glennon, és megmondom őszintén kíváncsi voltam, hogy ő mit tud nyújtani számunkra ez ellen a Falcons ellen.

Nos, az első drive-ból semmit, hisz Bobby Rainey megint szállított egy fumble-t. És bár ezt követően a védőink visszaszerezték a labdát, na nem azonnal, hanem már a Falcons támadóegységétől. Ez a Lavonte David által visszaszerzett fumble volt egyébként a mérkőzés szinte első értékelhető momentuma a Bucs oldaláról. Persze a lényegen mit sem változtat, hogy a következő támadássorozatban már megint 5 play-ből vertek végig minket 82 yardon, majd Julio Jones mutatott be egy 40 yardos TD elkapást, a jelenleg Floridában nyaraló, Alterraun Verner mellett. 0-42

Nem igazán mondhatnánk, hogy nagy meglepetés amikor azt mondom, hogy a Buccaneers támadófala ma sem muzsikált. Evan Dietrich-Smith például amikor nem a saját seggébe akarja dugni a labdát:

Akkor megpróbálja feldobni a tribünre:

Gondolom senkit nem lep meg, ha azt mondom ez utóbbiból TD született. Mármint a Falcons javára. Ezúttal Steven Jackson kezébe adták a labdát, hogy neki is legyen már valami sikerélménye, hisz idén szegény nem is szerzett még touchdownt. 0-49

Persze a dologhoz hozzátartozik, hogy ekkor már Matt Ryan, a Falcons irányítója nem is játszott, hisz komolyan most minek kockáztassák a testi épségét. Na nem mintha lett volna olyan Buccaneer aki kurvára veszélyeztetni tudta volna azt. Na ne legyünk igazságtalanok! Azért Akeem Spence, és Dane Fletcher közösen össze tudtak hozni egy sack-et az egész mérkőzést tekintve! Pedig a szakértők már a Falcons miatt aggódtak, hisz ők még egy zsákolást sem regisztráltak az egész szezonban. Mondjuk arra már a meccs elején a fejemet mertem volna tenni, hogy ma fognak. Csináltak is egyébként hármat, mert hát miért ne csináltak volna?

Mike Glennon itt még lelkesen próbálkozott, de azért csak megszerezték a Sólymok a 8. touchdownjukat is a meccsen. Ezúttal pedig Antone Smith futásával. 0-56. De persze ki a tökömet érdekelte ez már?

Leonard Johnsont, aki sírva is fakadt… no comment.

 Semmi gond srácok! Már csak egy negyedet kell ébren kivergődni! Megszületik az első kegyelem touchdownnunk. Vincent Jackson elkapását nem fújják be a bírók, nagyon kegyesen, pedig szabálytalan módon lökött az elkapást megelőző pillanatban. A zebrák viszont úgy gondolták, nem siratják tovább Miss Leonard Johnsont. Majd később, a nem tudom hányadik csere linebacker, Danny Lansanah, akiről azt sem tudom vajon hogy került a pályára. Gondolom minden mindegy alapon. Na szóval, ő mutatott be egy pick-six-et. Tovább kozmetikázva kicsit az eredményen.

Egyébként ezután a “csodálatos” mérkőzés után mindkét irányítónk teljesítményét elnézvén, nem lennék meglepve, sőt, okos döntés lenne, ha McCownnak megköszönnénk valóban a részvételt, és Glennont küldenénk ki a pályára. McCown egy félidő alatt bemutatott 12 passz kísérletet, ebből 5 volt sikeres. Valamint dobott emellé egy nagyon csúnya interceptiont, amit ugye vissza is hordtak TD-re. Míg Glennon statisztikái: 17/24, 121 yard, 1 TD, 0 INT.

Tudjátok mi az igazság? Ez a csapat szar! Az egész. Bosszantóan nem akarnak játszani a holtszezonban idehozott sztárjaink, mint Michael Johnson, vagy Alterraun Verner. Leonard Johnson sírni tud, míg Bobby Rainey morcos arcot vágni. A sec egy nulla, akkora üres területek maradnak a zónák közti váltásoknál, hogy hamburgeres standot nyithatnék ott. A másodlagos ilyen szar teljesítményét nehéz a támadókoordinátor vagy Gerald McCoy hiányával megmagyarázni. A speciális egység szar, nem tudnak blokkolni, Patton nem tud visszahordani. A kezdő irányítónk idősebb valóban, mint a QB coach. Akiről kiemeltek egy érdekes statisztikát amúgy. Amikor ő hívja a játékokat, korábbi csapatainál is, a mérleg 1-19. Igen, a 19 a vereségek száma. A támadóegységünk leghalálosabb fegyverét, Vincent Jacksont egyszerűen nem tudjuk játékba hozni. Ez bizony gameplan bibi. A “nagy” nevekkel tűzdelt egész csapat egy rakás szar! Fejetlenség van, nincs összerakva. És bár magam sem szerettem Schiano-t, hisz nagyon kevés alkalmatlanabb ember van nála a ligában. Úgy gondolom még mindig jobb volt nézni, a szívroham közeli idegbeteg ordítozó állapotát, mint Lovie Smith vérnyugodt fejét, a 0-56-os eredménynél, mint aki bemariskázva bambul egy kibaszott grillpartin. Kíváncsi leszek, milyen okos meglátásai lesznek a mai meccsel kapcsolatosan, hogy vajon, hogyan akarja a megmagyarázhatatlant megmagyarázni.

Ez a szezon kuka, 10 élet is kevés lenne, hogy ebből a rakás, túlfizetett szarból megmintázd egy NFL csapat képét. Úgyhogy jövőhéten Pittsburgh-be megyünk kikapni. Ha érdekel még egyáltalán valakit…

Stats of the day: “Csak” Julio Jones: 161 elkapott yard, 2 TD / Az egész Buccaneers passzjáték: 153 yard, 1 TD … van még kérdés?

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com