Tampa Bay Buccaneers @ Chicago Bears 13-21

Bármennyit is beszélünk róla, hogy mennyire rossz idén ez az NFC South. Akárhogy is számolgatjuk, a Tampa rájátszásba való jutásának az esélyeit, miközben csoport riválisaink, kitartóan, négy győzelemmel menetelnek a playoffba. Bármennyire is szeretnénk hinni valamiféle fellángolásban. Lassan szembe kell nézni a tényekkel, hogy hiába javul szeretett csapatunk több aspektusában, egyszerűen nem érett még meg, egy négy győzelmes szezonra sem.

Pedig a múlt heti győztes találkozóhoz hasonlóan, ez a mérkőzés is nagyon szépre sikerült eleinte. Láthattunk egy kőkemény védelmet. Pedig az aduász, Lavonte David nélkül lépett ma pályára ezen csapategység. Mégis a “felturbózott” pass rush, már az első negyedben háromszor bezsákolta Jay Cutlert. Az ellenfél irányítóján ismét nagy volt a nyomás, ha már pedig múlt héten megdicsértük Jacques Smith-t, úgy döntött rá is szolgál dicséretünkre. De Gerald McCoy sem vett ki továbbra sem pihenőt, és ő is beszállt a játékba. Michael Johnson pedig… nos, ő még mindig az idei év, egyik legrosszabb FA igazolása, úgy NFL szinten.

Cutler és a Maci offense teljesen kifagyott. Az első félidőben pontot sem engedélyeztek a mieink. A probléma csak az volt a mérkőzés képét illetően, hogy ez fordítva is igaz volt. Na nem annyira a Bears defense keménysége miatt, hanem leginkább azért, mert Josh McCown ma megint a vállalhatatlan formájával lépett pályára. Ez az első félidőben még nem is annyira ütközött ki. Már volt ugyan itt is egy interception, de közelebb az ellenfél célterületéhez, így ebből még nagy galiba nem lett. Volt egy szépen végig vezetett drive is, mely a második negyed elején Mike Evans 19 yardos TD elkapásával ért véget, megkezdve a pontgyártást a meccsen. És mivel a Bucs védelem folyamatosan gondoskodott arról, hogy leginkább a mi támadóegységünknél legyen a labda, még egy mezőnygólig is eljuthattunk az első félidő végére.

Mike Evans 19 yardos TD elkapása.

A 10-0-ás vezetés ekkor egyáltalán nem mutatott rosszul. Mint ahogy az sem, hogy Vincent Jackson, és Louis Murphy is 100 yard fölött végeztek elkapások tekintetében. De valójában jóval több is lehetett volna ebben. Nem akarom én már bántani McCown-t, mert már kedvem sincs hozzá. De félelmetes, hogy annyi játékos szeretne kezdő pozícióba kerülni az NFL-ben, nálunk mégis egy ilyen szinten a játékot átlátni minden szempontból képtelen irányító lép ki a gyepre, hétről hétre. Nehezen érteni néha a pályán hozott döntéseit, mint amikor balra, double coverage-be dobálja a labdát Louis Murphy-nek, miközben jobb oldalt az end zone-ban, Mike Evans széttárt kézzel, tíz méteres körzetében nulla védővel várja a labdát. Az eset végén Evans-en kívül, szerintem csak mi lepődtünk meg jobban.

Nem is csoda, hogy ezek a dolgok előbb vagy utóbb visszaütnek. Hisz a második félidőben megkezdte a Bears a felzárkózást. A védelmünk ugyan jó volt, de nem mindenható. Azért várható volt, hogy a Medvék támadóegysége előbb vagy utóbb elvergődik majd a mi célterületünkre is. Így is történt. Egy 58 yardos támadást követően, Alshon Jeffrey szerezte a Macik első hatpontosát. Majd épphogy visszakerült hozzánk a labda, McCown, egy a zsebből való kimozdulása közben szépen kapott hátulról egy sack-et, na meg egy labdakiütést. Amit össze is szedett a Bears, a Tampa Bay 13 yardos vonalánál. Ebből rögtön lett, egy Matt Forte touchdown futás. Majd miután visszakerült hozzánk a kirúgást követően a labda, McCown szó szerint, a következő play-ben el is adta azt. Ryan Mundy (S) ezúttal a Tampa 15 yardos vonalánál szerezte meg. Természetesen touchdown is lett a labdaeladásból, ismét Matt Forte futásának köszönhetően.

Így adta ki tehát Josh McCown a Tampa Bay kezéből az egész mérkőzést, pár perc leforgása alatt. Hajthattunk az egyenlítésért, mely majdnem sikerült is, több, szép hosszú játékot követően. De Vincent Jackson is beleszaladt egy fumble-be, a Bears 8 yardos vonalánál. A zebrák automatikusan visszanézték a felvételt. És már a Falcons elleni találkozón sem kaptunk egy hűde nagy játékvezetést a mérkőzés hibás szana-szét fújkálását illetően. Az viszont, hogy ezt többszöri visszanézés után is, hogy lett fumble, viszont tényleg rejtély:

A bírók ezzel el is döntötték a mérkőzést, a Bears pedig már fordulásból kihozta a labdát. A dolog még ekkor sem a védelmen múlt, hisz folyamatosan puntra kényszerítették a Cutler vezette támadóegységet. Azonban McCown játéka egyszerűen továbbra is vállalhatatlan maradt. Kisebb csoda folytán nem adott több interceptiont az ellenfél kezébe. Hisz volt olyan 3. downos szituáció, ahol két védő keze között is átdobta a labdát, ami valami csoda folytán V-Jax-nél kötött ki végül. Először sikerült eljutni egy mezőnygóltávolságig, amit Patrick Murray értékesített is 39 yardról. 8 pontra faragva így a hátrányt.

Majd miután a Bears-től visszaszereztük a labdát, az egyenlítésért való teperésben, elakadt a Bucs offense a Chicago 41 yardos vonalánál. Nem sikerült ugyanis a 4&1-es szituációt sem megoldani. McCown dőlt bele a labdával a tömegbe, de Jared Allen sikeresen tolta a falat. A zebrák pedig annak rendje, és módja szerint nem is adták meg a sikeres kísérletet. Mely ítélet egyébként a visszajátszásokat is látván jogos volt. Lovie Smith viszont jó pár másodpercet követően mégis bedobta a challenge zászlót. Melyért utólag sok kritika érte. Hisz a visszanézést követően sem változtattak a döntésen, mely tényleg egyértelmű volt. Időkérése azonban csak kettő maradt a Bucs-nak. És miután minden egyes támadási kísérletét gyorsan meg is állította a Bears-nek, még így is csak 20 másodperce maradt a csapatnak, amikor visszakerült hozzá a labda. A három időkérés birtokában pedig vagy másfél perce lett volna a Bucs támadóegységének, hogy döntetlenre hozza a mérkőzést. A 20 másodperc alatt természetesen ez a dolog elvérzett, és a csapat megszerezte kilencedik vereségét is a szezonban.

Valóban egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy irányítót kell majd magas körrel szereznünk az idei játékosbörzéről, de addig is mindenképp átadni a lehetőséget Mike Glennonnak, mert McCown… tudjátok nem bántom, de valóban semmi értelme.

A mérkőzés beszámolójának a margójára pedig szeretnék írni pár gondolatot a speciális egységről… Ahogy azt például Faragó Ricsi barátunktól is sokszor hallottuk már a közvetítések során, egy kiélezett mérkőzésen, ahol védelmek dominálnak, nagyon fontos a támadóegység számára a jó mezőnypozíció, amibe a speciális egység juttatja őket egy-egy puntot, vagy kirúgást követően ugye. Nos, Marcus Thigpen egy kirúgás alkalmával sem tudott a 20 yardos vonal fölé kerülni, talán jobb lett volna minden esetben ha a touchback mellett dönt. Míg egy “átlagos” NFL csapat szurkolói azon morfondíroznak egy-egy punt, vagy kirúgás visszahordás közepette, hogy vajon hány yardot tesz meg visszahordójuk. Mi leginkább azon morfondírozunk, hogy Thigpen vajon vissza-e szerzi a labdát miután kiejtette azt a kezéből. Most tudom, hogy ez cinikusan hangzik, de sajnos így van. Thigpen több labdát ejtett ki, amikor úgy döntött visszaindul vele, mint amennyit nem. Az idei speciális egység munkája egyszerűen fabatkát sem ér. És McCown-hoz hasonlóan, ezt a Kevin O’Dea vezette szörnyű rémálmot is gyorsan a feledés legmélyebb bugyraiba kéne taszítani.

A Bucs elkapói, még Josh McCown szörnyű formája ellenére is remekeltek. Vincent Jackson: 5 elkapás, 117 yard. Louis Murhpy: 6 elkapás 113 yard. Míg Mike Evans 3 elkapással, 47 yarddal, és a Buccaneers mai, egyetlen TD-jével menetel tovább az év újonca cím felé. 

Forrás:

Bucs Blog

buccaneershun.wordpress.com