Menjen? Maradjon?

Nem tudom ki hogy van vele, de én utálok piacozni. Amikor a párom hozza a kis kosárkát azonnal koboldok kezdenek ugrálni a fejemben. Persze aztán a békés házasélet oltárán áldozatot mutatok be és megadom magam azoknak a tisztes idős hölgyeknek, akik a nagy tömegben úgy húzzák át lábamon kis kocsijukat, hogy észre sem veszik. Viszont megnyugtat a tudat, hogy az NFL játékosok is járnak piacra. Igaz amíg én zöldségért meg tojásért megyek, addig ők zsíros szerződést keresgélnek. Természetesen az idén is van pár játékosunk, akik ezt teszik majd.

A szezon végén a csapatok stábjainak a legelső feladata, hogy végignézzék, mely játékosaik szerződése jár le. Ilyenkor aztán el is kezdődik az agyalás. Megtartsuk? Elengedjük? A Bucs-nál már korábban meghosszabbították Gerald McCoy, Louis Murphy és Brandon Myers szerződését. De azért maradtak még lejáró szerződésű játékosok bőven.

Először is azt tudni kell, hogy az NFL-ben három fajtája létezik a szabadügynökként a játékospiacra kerülőknek. Csoportonként megyünk végig játékosainkon!

Korlátlan szabadügynökök: Minden megkötés nélkül léphetnek a piacra, bárkivel tárgyalhatnak, korlátozás nélkül köthetnek szerződést más csapattal is.

Adrian Clayborn: Egy első körös választás, aki hiányposztra, DE pozícióba érkezett, de sok csalódást okozott nekünk. Legfőképp állandó sérülései kapcsán. Az elmúlt idényt is a partvonal mellett töltötte, így a rászánt 2,612 milliós gázsiját úgy markolta fel tavaly, hogy azért egy tűbe való cérnát sem tett. Elengedése úgy gondolom elkerülhetetlen. Sokat mondó, hogy korábban a csapat sem élt az 5. év opciójának lehetőségével.

Da’Quan Bowers: Eredetileg ő is DE pozícióba érkezett egyazon évben, mint Clayborn. Nála sem mondható el, hogy maradéktalanul megszolgálta tavaly 1,120 milliós fizetését. Igaz a stáb azon valószínűleg elgondolkozik majd, hogy a neki megálmodott új pozícióban (DT), szükség van-e általa a mélyítésre. 1 milliónál egy dollárral sem ér többet, sőt ezzel lehet még túl is pozícionálom. Meglepődnék ha bárki a piacon ennél jobb ajánlattal állna elő a részére.

Lawrence Sidbury: A DE évad vége felé érkezett hozzánk lényegében biztonsági tartaléknak s szinte semmilyen szerepet nem kapott. Ezek tükrében bizonyosan távozni is fog.

Larry English: Egy újabb első körös választott, igaz érte a Chargers adott ilyen cetlit. Tavaly került hozzánk és egy-két jó mérkőzése volt ugyan, de az esetek döntő részében szürke maradt. 536 ezer dollárt keresett s ha a mélyítés a cél talán ennyiért továbbra is elfér a rosteren.

Mason Foster: Ő sok szállal kötődik Tampához. Ugyanakkor a tavalyi évben 1,562 milliót keresett és bizony ilyen produkciót nem tett le az asztalra. Persze ebben hátráltatta sérülése is, de posztjáról ne szépítsük, kijátszotta őt mind Dane Fletcher, mind Danny Lansanah. Foster bizonyára szeretné, ha jobban gömbölyödnének azok a számok a szerződésen, azonban én valós értékét kb. hasonlóan tudnám meghatározni, mint Bowers esetében. Ezt Foster nyilván keveselné. Így aztán tutira kilép a piacra s még az sincs kizárva, hogy talál magának csapatot.

Dane Fletcher: A linebacker egy éve kiegészítő embernek érkezett. S 1,2 milliós fizetésére azt gondolom rá is szolgált. Az LB sor lényegében bármelyik posztján bevethető. Agilisan mozog, futás ellen jó, bár passz elleni védekezése azért hagy némi kívánnivalót maga mögött. Megtartása ugyanannyi pénzért, a keret elmélyítése céljából megfontolandó.

Jason Williams: A linebacker abszolút kiegészítő ember volt, s csak a katasztrófálisan szereplő speciális egységben kapott helyet. Bizony akármilyen erősen is gondolkozom, nem tudok tőle semmit felidézni. Így meg nehéz bármit is mondani.

Mike Jenkins: Az edzőtáborban még úgy nézett ki ő lesz a 2. számú cornerünk. Majd egy mellizom sérülés ezt a számítást át is húzta. Ezzel a sérüléssel az a gond, hogy szeret visszatérni. Így aztán a játékosra szánt 1,875 millió is csak kidobott pénz volt az ablakon, arról nem is beszélve, hogy a helyére beugró Johnthan Banks a tavalyi év legjobb corner szereplését mutatta be, ami csapatunkat illeti. Ilyen körülmények között, ilyen fizuval nehéz a maradásra szavazni.

Major Wright: A 730 ezer dollárt kereső játékos számomra az év egyik nagy csalódása volt. Úgy gondolom közel sem tudta hozni azt a szintet, amit korábban a Bears csapatában láttam tőle. Rengeteg TD-t kaptunk az ő hibájából. Amikor a drafton olyan safety-k is minden valószínűség szerint elérhetőek lesznek számunkra, mint Jaquski Tartt vagy Durrel Eskridge, nehéz az ő maradására mellett szavazni.

Luke Stocker: A tight end úgy hiszem nagyobb ígéret volt annál, mint amit sikerült valóra váltania. 763 ezer dollárt keresett tavaly, s ha hasonló összeggel megelégszik (amit kétlek), 3. számú blokkoló játékosnak jó lehet. De ennél ő bizonyára többet akar és megméreti magát a piacon.

Oniel Cousins: Maradni? Hát nooormális? Kizárt! Menjen s ezzel szabadítson fel nekünk 635 ezer dollárt!

Jöhetnek a korlátozott szabadügynökök, akiknek a távozása kompenzáció mellett lehetséges, amennyiben az előírt 1,5-3 millió közötti összegű szerződést bekínálja részükre volt egyesületük s tenderre írja ki őket.

Leonard Johnson: Tavaly 572 ezer dollárt keresett s főleg nickelback szerepkörben láthattuk. Azonban azt is láthattuk, hogy hibát-hibára halmoz. Én Lovie Smith egyik hibás lépésének érzem, hogy a Ravenshez távozó Danny Gorrer helyett őt favorizálta. Ezt utólag lehet a mester is megbánta. Bizonyára marasztaló szó nélkül lép majd a piacra.

Bobby Rainey: A játékos 570 ezer dollárt foglalt el a sapkában s láthattunk tőle jó teljesítményeket is. Az azonban már kérdéses számomra, hogy az ő posztját figyelembe véve többet kellene kínálnunk neki. Úgy gondolom hasonló képességű játékosok akár a draftolatlanok között is találhatóak.

A harmadik csoportba a kizárólagos szabadügynökök tartoznak, akik kötelesek elfogadni korábbi egyesületük ajánlatát, ha az éves minimum bérezés garantálva van részükre.

Danny Lansanah: A tavalyi év egyik kellemes meglepetése volt az ő játéka. 570 ezer dollárt keresett s erre az utolsó centig rászolgált. Maradása szinte bizonyos, hiszem Lovie Smith is nagyon elismerőleg nyilatkozik róla.

Bradley McDougald: A több havi “bénázást” követően decemberben mind a négy mérkőzésen egy elég komoly produkcióval rukkolt elő, ami után tényleg el kell gondolkoznia az embernek: Ő a megoldás a safety gondjainkra? McDougald tavaly 495 ezer dollárt keresett s ha a decemberi formáját állandósítani tudja, akkor ennél lényegesen többet ér.

Jorvorskie Lane: A fullback, az autótolvajok réme sajnos egyben nem a pályák réme is. Alig használtuk,majd meg is sérült. Dirk Koetter Atlantájában nem igazán láttam fullback minkát, max alkalmaztak egy-egy nagyobb testű running back-et. Ezek tükrében elbúcsúzhatunk tőle.

Orie Lemon: A linebacker-t a speciális egységben láthattuk. Hasonlóképpen vagyok vele, mint Jason Williams-szel. Nem igazán jut eszembe róla bármilyen momentum.

Van aztán itt nekünk pár játékos, akiknek hogyan is fogalmazzak? Kérdéses a jövője. Kérdéses annak ellenére, hogy érvényes szerződéssel rendelkeznek.

A tavalyi szörnyűséges szereplés után ismételten előfordulhat, hogy Lovie Smith újabb nagytakarítást végez a drága játékosok között. A sapkában nem állunk túl rosszul, hiszen a 140 millió alatt kb. 25-30 milliót tud majd hasznosítani. Hát még ha ezen is faragunk!

Itt van mindjárt V-Jax, akit az elmúlt évben többször is láthattunk elégedetlenkedni és évad közepe tájékán még a távozása is felmerült. Szerződéséből két év van még, mely időszak alatt évente valamivel több mint 12 milliót keres majd. Elengedése esetén, bizony 2015-re több mint 4 millió, 2016-ra 2,5 millió halott pénz maradna utána. Ellenben a többi felszabadulna. Azonban az természetesen kérdés lehet, hogy feltétlenül el kell-e küldeni olyan játékost, aki stabilan olyan 1000 yard környékén kapkod el évente?

Vagy ott van a csak évad végére magára találó Alterraun Verner, aki halott pénz nélkül 4,25 millió felszabadított összeget jelentene nekünk távozása kapcsán. Viszont azt sajnos nem mondhatjuk el, hogy hemzsegünk a jó cornerek terén. Sőt úgy hiszem a jó képességű cornerback-ek a drafton sem lesznek számunkra elérhetőek. Így aztán nemhogy Vernerre is szükségünk van, lényegében a paicról is hoznunk kell. Meg ki ne szertetne egy olyan Alterraun Verner-t látni a Bucs soraiban, mint azt a Titans csapatában láttuk.

Dashon Goldson viszont az a kategória, akit valószínűleg idén láttunk utoljára Bucs mezben. A két éves szerződése alatt 8-8 milliót keresne. Távozása esetén idén 3 millió halott pénz maradna utána. Viszont jövőre már nem terhelné ilyen a sapkát,a teljes rászánt összeg felszabadulna, ami mondanom sem kell, nem lenne apró pénz.

Michael Johnson is elég kiábrándítóan szerepelt. Elküldése azonban nem opció, hiszen 2015-re a teljes 9 milliós fizetése halott pénzzé válna.

Anthony Collins kontraktusának megszűnése esetén 6 milliós fizetéséből 3 millió lenne a halott pénz. A további 3 év 6 milliója már halott pénz nélkül lenne felszabadítható.Mivel 3 millió sem csekélység nem lepődnék meg, ha ő távozna. A nyújtott teljesítménye alapján kevésbé fogunk bánkódni miatta.

Így állunk jelen helyzetben. Bizonyára már mindenki tűkön ül és várja a márciust, benne is a szabadügynök piac nyitását. Persze az most már a hosszú évek alatt kiderült, nem mindig éri meg drága játékosokra beruházni, mert itt Tampában eddig kevés ilyen játékos vált be. Azt hiszem Jason Licht-éknek rá kell térniük arra az útra, amit ide érkezése után is mondott. FA piac = keretmélyítés, draft = a jövő játékosai. Amit lényegében évek óta olyan sikeres franchise-ok is követnek, mint a Pats vagy a Packs.